A nemzetközi közösség és a NATO tagjai már arra a lehetőségre készülnek, hogy ismét Donald Trump vezeti majd az Egyesült Államokat. A tisztviselők attól tartanak, hogy második elnöksége még kiszámíthatatlanabb lesz, mint amilyen az első volt.
Brüsszelben a NATO tisztviselői tervet dolgoztak ki arra, hogy hosszú távú katonai támogatást biztosítsanak Ukrajnának, ha egy esetleges Trump-kormányzat leállítaná az amerikai segélyeket. Ankarában török tisztviselők átnézték a Trumpot támogató think-tank, a Heritage Foundation által kiadott politikai sorvezetőt, hogy Donald Trump Szíriával kapcsolatos terveit megismerjék. Atlantában, Austinban és a nebraskai Lincolnban Németország és Kanada kormánytagjai találkoztak republikánus kormányzókkal, hogy megerősítsék kapcsolataikat az amerikai jobboldallal. Washingtonban pedig Trump visszatérése a domináns téma az európai országok nagyköveteinek havi reggeli találkozóin. A világ megpróbál felkészülni arra a lehetőségre, hogy Donald Trump visszatér.
Mivel Joe Biden rendkívül rosszul teljesít az újraválasztásért folytatott küzdelemben, sok szövetséges arra számít, hogy jövő ilyenkor már egy újabb Trump-kormányzattal kell szembenézniük, amelyet az Európával szembeni szkepticizmus, a jobboldali izolacionizmus határoz meg, és a Kínával való szembenállást minden más globális prioritás elé helyezi.
Az e heti washingtoni NATO-csúcstalálkozót megelőzően a Politico és a Die Welt azt mérte fel, hogyan készül a világ Trump esetleges visszatérésére a Fehér Házba. A két kiadvány riporterei több mint 50 diplomatát, törvényhozót, szakértőt és politikai stratégát kérdeztek meg a témáról.
Először is, próbálnak személyes kontaktust kiépíteni Trumppal és tanácsadóival, abban a reményben, hogy lesznek olyan kapcsolataik, amelyek segítenek a konfliktusok minimalizálásában.
Másodszor, megpróbálják úgy megváltoztatni saját politikájukat, hogy az Trump és politikai követői megelégedésére szolgáljon, főként azzal a kritikával kapcsolatban, hogy Európa nem költ eleget védelemre.
Harmadszor, kreatív diplomáciai és jogi intézkedésekkel készülnek arra az esetre, ha Trump meg akarja változtatni a NATO prioritásait.
Természetesen a legnagyobb kihívás az, hogy senki sem tudja pontosan, hogy mit fog tenni
– mondta egy NATO-ország diplomatája.
Amikor Trump hivatalba lépett, a Nyugat viszonylagos nyugalomban volt, és Amerika szövetségesei kivárásra játszottak. Ezúttal másképp gondolkodnak. Egyértelművé vált ugyanis, hogy a trumpizmus nem csupán múló hóbort, és a NATO is sokkal közvetlenebb fenyegetésekkel néz szembe az európai biztonságot illetően.
Talán meglepő, de a tisztviselők nem különösebben pánikolnak amiatt, hogy Trump kivonja az Egyesült Államokat a NATO-ból, ahogyan azzal korábban fenyegetőzött. Azonban a szövetségben ennek ellenére érezhető egy szorongás, amit csak fokoz a jobboldali NATO-szkeptikusok növekvő ereje Franciaországban és máshol a kontinensen.
Camille Grand, francia védelmi tisztviselő, a NATO korábbi főtitkárhelyettese szerint a szövetség most másképp közelít Trumphoz, mint 2017-ben.
Legutóbb sokkal könnyebb volt, mert nem volt háború. Most nagyon más helyzetben vagyunk
– mondta.
Alig két héttel azelőtt, hogy a NATO vezetői Washingtonba érkeztek volna a csúcstalálkozóra, egy pletyka járta be a diplomáciai világot: Trumpnak tényleg van egy terve arra, hogy békét teremtsen Ukrajnában.
Az alku állítólag egy szemtelen fenyegetésen alapult: ha Vlagyimir Putyin nem hajlandó tárgyalni a háború befejezéséről, az Egyesült Államok rengeteg fegyverrel árasztja el Ukrajnát. Ha pedig Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Oroszországgal, Amerika megvonja bőséges katonai támogatását.
Van azonban egy nagy probléma. A tervről nem maga Trump beszélt, hanem számos szövetségese és önjelölt tanácsadója, akik politikai és diplomáciai körökben forogtak. Mindegyikük azt állította, hogy a volt elnök nevében beszél. Közelebbről megvizsgálva világossá vált, hogy nem létezik titkos, Trump által jóváhagyott tervezet a háború befejezésére.
A választások közeledtével Amerika szövetségesei számára teljes munkaidős feladattá vált, hogy kiderítsék, ki áll tényleg közel Trumphoz, és ki az, aki csak ezt állítja. Az eredmény az lett, hogy eszeveszett küzdelem kezdődött azért, hogy eljussanak a Trumphoz legközelebb álló emberekhez – és magához Trumphoz.
Versenyfutás folyik azért, hogy ki legyen az utolsó, aki beszélhet vele, mielőtt döntést hoz
– mondta egy európai védelmi tisztviselő.
Az egyik tanulság, amelyet a szövetségesek levontak az első Trump-kormányzatból, hogy a személyes kapcsolatok a legfontosabbak. Trump elnökként szívélyes viszonyt alakított ki egy sor egymástól teljesen különböző vezetővel, Abe Sinzótól és Jair Bolsonarótól Boris Johnsonig és egészen Kim Dzsongunig, akik ezt a közvetlen személyes kapcsolatot a saját előnyükre használták.
Ha Trump transzatlanti programjának nagy része képlékenynek és impulzusoktól vezéreltnek is tűnik, egy dologban teljesen következetes: azt akarja, hogy az európai országok sokkal, de sokkal többet költsenek saját védelmükre. És úgy tűnik, egyre közelebb kerül ahhoz, amit akar.
Európának jó oka van a védelmi kiadások növelésére Trumpon kívül is. Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója sok európai országban szertefoszlatta azt az illúziót, hogy Putyint kvázi barátként lehet kezelni, vagy hogy birodalmi ambícióit a Krímre és néhány marginális kelet-európai körzetre lehet korlátozni.
Az orosz fenyegetés azonban annál félelmetesebb Európa számára, Trump minél inkább kétkedve tekint a kollektív biztonság iránti elkötelezettségére. A volt elnök nyílt kirohanásokat intéz a védelmi kiadásokban lemaradók ellen, és csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a világ nagy része az amerikai adófizetőkre számít, hogy ők állják a számlát. Az év elején Trump azt mondta, hogy szabad kezet adna Oroszországnak, hogy „tegyen, amit akar” azokkal a NATO-szövetségesekkel, amelyek nem teljesítik védelmi kiadásaikra vonatkozó kötelezettségeiket.
A NATO államainak nagy része ennek hatására megemelte a védelmi kiadásait, amelyek célja egyszerre az, hogy elrettentsék Oroszországot és kedvében járjanak Trumpnak. A 32 NATO-tagállamból 23 már a GDP-je 2 százalékát vagy annál többet költi védelemre, ami megfelel a szövetség számára 2014-ben felvázolt célnak.
A NATO védelmi minisztereinek június közepi brüsszeli ülésén a szövetség tagjai elvben megállapodtak egy olyan tervben, amely átcsoportosítja a NATO Ukrajnának nyújtott támogatásának ellenőrzését. Eddig az Egyesült Államok állt az élen a katonai segítségnyújtás megszervezésében.
Jens Stoltenberg, a védelmi szövetség főtitkára akkor egy alternatív konfigurációt javasolt: a segélyezés irányításának felelősségét magára a NATO-ra, és különösen az európai partnerállamokra ruházzák át. Ez elméletileg „Trump-biztossá” tenné a segélyek kezelését, ahogy egyes diplomaták fogalmaznak. A végső döntés a washingtoni NATO-csúcstalálkozón várható.
Ha ez a terv megvalósul, akkor a segélyek irányításának felelősségét fokozatosan egy 200 NATO-katonából álló csoportra helyeznék át a belgiumi Mons városában – ez a csoport továbbra is az Egyesült Államokkal dolgozna együtt, de a NATO zászlaja alatt.
Az ehhez hasonló, Trump rendeleteinek a közös NATO-prioritásokra gyakorolt hatásának tompítására kidolgozott tervek súlyos próbatétel elé kerülhetnek, ha a volt elnök ismét hatalomra kerül.
Vannak más hasonló rendelkezések, nemcsak Európában, hanem Ázsiában is, sőt Washingtonban is, ahol tavaly decemberben a képviselőház és a szenátus kétpárti többsége megszavazta, hogy az elnök ne léphessen ki a NATO-ból a kongresszus határozott támogatása nélkül. Ezt az intézkedést egyértelműen Trump esetleges hatalomra kerülése esetére hozták meg.
De nem világos, hogy ezek a formális megállapodások mennyire tudnák ténylegesen korlátozni Trumpot, ha ő gyakorolná az elnöki hatalmat.
Annak ellenére, hogy egyes európai fővárosokban elszántan és viszonylag optimistán közelítenek egy második Trump-elnökséghez, nem lehet megszabadulni attól az egyszerű ténytől, hogy a kontinensen senki sem tudja, mennyire lehet kaotikus egy második Trump-elnökség. Ráadásul az sem valószínű, hogy az első ciklusához hasonlóan hidegháborús tradicionalistákat és veteránokat nevezne ki a Pentagonba, akik mérsékelt irányba húznák. Az európaiaknak azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy Trump az utolsó elnöki ciklusát tölti, ha újraválasztják – ami még kiszámíthatatlanabbá teheti.
Egy tavaszi washingtoni látogatása során Trump egyik tanácsadója ízelítőt adott abból, hogy milyen lehet az elkövetkező adminisztráció megközelítése, amikor Anders Fogh Rasmussen volt dán miniszterelnöknek és NATO-főtitkárnak, valamint Fabrice Pothiernek, Rasmussen nemzetközi tanácsadó cége vezérigazgatójának beszélt az európai védelemről.
Pothier visszaemlékezése szerint egy telefonhívás során a tanácsadó „egyfajta trumpista szónoklatot tartott arról, hogy az európai szövetségesek nem költenek eleget”, és konkrét országokat nevezett meg.
„Az illető folyton azt kérdezte Anderstől: Hogyan fogod megbüntetni őket?” – emlékezett vissza Pothier, hozzátéve: „A nemzetközi kapcsolatok nem igazán így működnek.” Aztán hozzátette, hogy hamarosan talán így is működhetnek – és a szövetségeseknek alkalmazkodniuk kell ehhez a valósághoz.
Egy mondatban azt mondanám: Európa ne Trump-biztossá próbálja magát tenni, hanem Trump-kompatibilissé. Nem hiszem, hogy ugyanaz beválna, ami első alkalommal működött. Szerintem ma már egy másik Trumppal állunk szemben
– tanácsolta Pothier.
(Borítókép: Donald Trump republikánus elnökjelölt, volt amerikai elnök megérkezik egy kampánygyűlésre a Liacouras Centerben 2024. június 22-én Philadelphiában, Pennsylvania államban. Fotó: Anna Moneymaker / Getty Images)