Egy vállalkozó kedvű házaspár még 1998-ban naturista közösséget hozott létre – de nem a tengerparton, hanem a katalán hegyekben megbúvó, elhagyatott faluban. A szigorú viselkedési szabályok mindenkire egyformán érvényesek, El Fonoll mégis a világ minden sarkából vonzza a nap szerelmeseit.
Egyesek a családjukkal érkeznek a 14. században alapított faluba, mások párosban vagy egyedül. Kemping, fogadó, vidéki otthonok, étterem várja őket. Kedvükre élvezhetik a ruhátlan szabadságot – egyetlen kikötéssel: tisztelniük kell a helyi előírásokat.
Egy házaspár 1998-ban naturista közösséget hozott létre egy katalán hegyekben megbúvó faluban. Alapkövetelmény természetesen a meztelenség, persze ha az időjárás is engedi. A többi között tilos fényképezni – kivéve, ha ehhez a fotós hozzájárulást kap, nem utolsósorban pedig tiszteletet kell tanúsítani mindenki és mindenki ideológiája iránt. A szabályok listája ennél sokkal hosszabb, és a kiragasztott plakátokon El Fonoll minden sarkán ebbe botlik a látogató.
A teljesen elhagyott település romjain 1998-ban Emili Vives és Núria Espinal kezdte takarossá varázsolni a helyet, amelyet a kezdetektől fogva a nap szerelmeseinek szántak. Egy épp csempét sem találtak – emlékezett vissza Vives, aki szerint főnixként, a hamvaiból keltették életre El Fonollt. Az első teleket egy, a falu peremén felállított lakókocsiban szenvedték végig. „Pokolian” hideg volt.
„Nyolc évig tartott a kezdeti csinosítás” – idézte fel az El Paísnak. A saját zsebéből 150 millió pezetát, mai árfolyamon több mint 350 millió forintot költött a felújításra.
Ma úgy gondolja, már nem akarnak több látogatót, jól van minden úgy, ahogy most van.
Az új falu alapítóinak folyamatosan meggyűlt a baja a hatóságokkal. Azzal vádolták, hogy engedély nélkül építkezett, kritikusai pedig „felvilágosultnak” gúnyolták, a szó negatív értelmében.
El Fonollban talált vigaszra. Mára minden létesítmény az alapítóké. Saját „valutát” is bevezettek, és több mint harminc szabályt, amelyet kivétel nélkül mindenkinek be kell tartania.
A legfontosabb a naturizmus a zárt közösségben. Vives egy sokágú fához hasonlítja és a környezetvédelem buddhizmusának nevezi, amely szerinte vallásként is felfogható. A közösség honlapján olvasható „tizenötparancsolattal” kapcsolatban – a demokrácia szellemében – bárki tehet módosító javaslatot. A teljes szabadság alapelv. A faluba csak a hittérítőket és azokat nem engedik be, akik az ott élők „agymosására” vetemednének.
El Fonoll egyidejűleg 120 vendéget szállásolhat el apartmanokban és egy fogadóban, a kempingben pedig lakóautók férnek el huzamosabb tartózkodásra. A napi belépő a közösségbe 7,5 euróba (körülbelül 3000 forintba) kerül, a szállás pedig külön fizetendő. A visszatérő törzsvendégek évi 51 eurót (nagyjából 20 ezer forintot) fizetnek, hogy a naturizmusnak áldozhassanak.
Az élet a fenyő-, szil- és kőriserdők között meglehetősen egyszerű. Vives és családja általában azt fogyasztja, ami biokertjükben megterem.
A boldogság forrása az egyszerűség
– vallja a különcnek is mondható vállalkozó.
Ennek ellenére El Fonollban működik egy kis mozi és egy többfunkciós szórakozóhely, amelyet masszázs- vagy jógatanfolyamokra és más workshopokra használnak. A vasárnap szent, ezen a napon mindenkinek jut a paellából.
A legnehezebben betartható szabály a fotózás tilalma. A fényképezéshez engedélyt kell kérni a közösség vezetésétől és természetesen az „érintettől” egyaránt.
A közös vasárnapi étkezésről viszont szokott csoportkép készülni. Ha valaki nem akarja, hogy felismerjék, neki azt tanácsolom, fordítsa el a fejét
– mondta Vives.
A komfortzónájukat feladó látogatók között sok a külföldi, elsősorban hollandok, belgák, franciák, angolok, németek, sőt izlandiak, holott El Fonoll saját honlapján kívül sehol sem népszerűsíti magát. Az alapító Emili Vives már korábban eltökélte, hogy itt hal meg „meztelenül, de boldogan”.
(Borítókép: IMG Stock Studio / Shutterstock)