A skandináv országok belépése után a NATO-nak át kell rendeznie a parancsnoki hatásköröket és logisztikai területeket. A kulcsszónak az integrációnak kell lennie, de még nem tudni, hogy ez hogyan fog működni a gyakorlatban.
Történelmük egy részében a három északi ország – Finnország, Svédország és Norvégia – egy ország volt, amely a svéd korona alatt egyesült. Most, hogy Finnország és Svédország felhagyott a semlegességgel, és csatlakozott a NATO-hoz, valamint a többi északi országhoz, Dániához, Norvégiához és Izlandhoz, ismét együtt akarnak harcolni – mintha mindannyian egy hadsereg lennének. A NATO-nak pedig át kell rajzolnia a térképét, hogy öbleiket, öblüket, tengereiket és területeiket egyetlen, a védelmet garantáló 5. cikkely hatálya alá tartozó területté tegye – írja riportjában a Foreign Policy.
„A Balti-tenger és a magas észak olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy lényegében egyetlen stratégiai hadszíntérről van szó, de különböző irányokkal” – mondta Eirik Kristoffersen tábornok, Norvégia vezérkari főnöke. „Északra a magas északon, keletre pedig a Balti-tengeren”.
De hogyan lehet ezt a sok különböző területet egyetlen átfogó stratégia alá rendezni? Hogyan lehet járőrözni egy ilyen hatalmas térségben – Oroszország kalinyingrádi támaszpontjaitól a fjordokon át a jéggel borított Svalbardig és az Atlanti-óceánon átívelő tenger alatti internetkábelekig? Hol húzzuk meg a határt a Balti-tengeren az északi országok és az európai szárazföld között?
A NATO új térképén mindent össze kell kapcsolni egymással. A szövetségnek a virginiai Norfolkban működő, alakulóban lévő parancsnokságának, amelynek feladata az Atlanti-óceánon átívelő esetleges harcok irányítása, meg kell dupláznia a létszámát, hogy az új szövetségeseket integrálni tudja; és ki kell találnia, hogy az északi hadseregeket hogyan tudja egyetlen harcoló erőbe összevonni.
Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának kérdése geostratégiai szempontból azt jelenti, hogy az Atlanti-óceán északi része, a magas észak és a Balti-tenger most először kapcsolódik össze
– mondta Tobias Billström, Svédország külügyminisztere. „Jelenleg jelentős méretű geopolitikai elmozdulás zajlik.”
Az egyetlen módja annak, hogy az Északi-sarkvidék, az Északi-tenger és a Balti-tenger összefogható legyen, az az együttműködés. „Integrálnunk kell erőinket a régióban és a NATO-ban – mondta Kristoffersen. – Ez integrációt jelent a szárazföldi, a légi, a tengeri, a kiber- és az űrbeli területeken is.”
A haderő-integráció gondolata egészen az első világháborúig nyúlik vissza, amikor az amerikai hadsereg közvetlenül a brit és francia egységekbe küldte csapatait harcolni. „Nem kellene, hogy különböző felelősségi körökkel rendelkezzünk – tette hozzá Kristoffersen. – Mindannyiunknak kiegyensúlyozott haderővel kell rendelkeznünk, de integrálnunk kell őket.”
A skandináv vezérkari főnökök már most azt tervezik, hogy a régió szárazföldi parancsnokságát Finnországba, a légi parancsnokságot Norvégiába, a logisztikait pedig Svédországba helyezik. Azt még nem találták ki, hová helyezzék a haditengerészeti parancsnokságot, mivel jelenleg azon dolgoznak, hogyan osszák el hajóikat az Északi-tenger, a Balti-tenger és az Atlanti-óceán között.
A kérdés az, hogy meddig mehet el az integráció. Az országok ugyanazokat a fegyvereket használják, de továbbra is szükségük lesz az amerikai segítségre. A NATO katonai képességeinek mintegy 70 százaléka még mindig az Egyesült Államoké – mondta Ketil Olsen, Norvégia korábbi katonai képviselője a NATO-ban, aki most az Andoya Space-t, egy rakétaindító állomást vezet Észak-Norvégiában.
Az északi országok 2009-ben védelmi blokkot hoztak létre, de több mint egy évtizeden keresztül apró részleteken vitatkoztak. Összevesztek egy közösen beszerzett páncélozott személyszállító jármű megépítésén – a járműnek csak 25 százalékát készítették el közösen. Még arról is vita tört ki, hogy milyen színű legyen az egyenruhájuk.
Őszintén szólva semmiben sem tudtunk megegyezni
– mondta Olsen. Norvégia legérzékenyebb védelmi tárgyalásai nem más északi országokkal, hanem az amerikaiakkal és a britekkel folynak a hírszerzésről, az űrkutatásról és a különleges műveletekről.
Az országoknak egy olyan hadtestszintű főhadiszállást kell létrehozniuk a régió számára, amely elég nagy ahhoz, hogy háború idején akár 45 ezer katonát is el tudjon helyezni. A legnagyobb problémát azonban az arányok jelentik. Finnország mintegy 280 ezer katonát tud besorozni a civil állományból – és ennek több mint háromszorosát, több mint háromszor ennyi tartalékost tud aktív szolgálatba állítani –, de Norvégia és Svédország ennek csak a töredékét tudja behívni. Az oroszok elleni esetleges harchoz pedig még többre lesz szükségük.
Lehet, hogy a NATO új térképén kapcsolatokat kell kialakítani, de a vonalak meghúzása politikai kérdés. Finnország és Svédország Norvégiával együtt akar részt venni a szövetség katonai struktúrájában, az Atlanti-óceánon át és a magas északon járőrözve.
„Ha megnézzük a térképet, számomra nyilvánvaló, hogy az északi országoknak együtt kell dolgozniuk” – mondta Micael Byden tábornok, svéd vezérkari főnök „És ha megnézzük a Baltikumot, akkor az a kontinentális Európához tartozik.” Ez azt jelentené, hogy egy vonalat kellene húzni a Balti-tengeren keresztül – északon Finnország és Svédország, délen pedig a balti államok között.
„Nincs három NATO-nk a NATO-n belül” – mondta Hanno Pevkur, Észtország védelmi minisztere, utalva a szövetség műveleti parancsnokságaira az olaszországi Nápolyban, a virginiai Norfolkban és a hollandiai Brunssumban.
„Együtt fogunk úszni vagy megfulladni – mondta Pal Jonson svéd védelmi miniszter egy interjúban. – A Balti-tengeren és a magas északon történtek között is szoros kapcsolat van.”
A NATO a németországi Rostockban létesített egy balti-tengeri parancsnoki központot, ahol a szövetségesek figyelni fogják az orosz tengeralattjárók mozgását Kalinyingrád és Szentpétervár között. De hol lesz az északi tengeri őrjáratok vége – és hol veszi át a helyüket Európa többi része? A szövetségesek még nem tudják.
„A Balti-tenger keleti oldalán, a Balti-tenger nyugati oldalán vagy középen? – kérdezte egy NATO-tisztviselő, aki névtelensége megőrzése mellett beszélt a még függőben lévő haditervekről. – Abszolút meg lehet csinálni, de ez politikailag elég kényes kérdés.”
A balti államok – Litvánia, Lettország és Észtország – és Lengyelország szerint nem kellene vonalat húzni a Balti-tengeren.
A mi álláspontunk nagyon világos: a Balti-tenger egyetlen műveleti terület kell hogy legyen
– mondta egy névtelenséget kérő magas rangú litván tisztviselő. „Harcolni fogunk az ellen, hogy a Balti-tengert kettéosszák.”
A NATO katonai szakértői bizottsága az év végéig döntést hoz arról, hogy hol húzzák meg a határt, mondta egy interjúban Pal Jonson. Addig azonban az északi államoknak is meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy nemcsak a hazai frontot, hanem a kontinentális Európát is meg kell védeniük.
A támadás ugyanis bárhonnan érkezhet.
„Az orosz támadás vektora az Atlanti-óceán felől is érkezhet – mondta a NATO-tisztviselő. – Kalinyingrádban [és] a balti államokban nyilvánvalóan vannak potenciális ütközőterületek. Ebből azonban igazán veszélyes azt a következtetést levonni, hogy ott fog megtörténni egy esetleges invázió.”
(Borítókép: NATO-gyakorlat 2024. március 10-én a tengeren, a norvégiai Sorstraumen közelében. Fotó: Jonathan Nackstrand / AFP)