A jordán külügyminiszter, Ajmán Szafadi látogatást tett Iránban, hogy egy utolsó erőfeszítéssel rávegye az elnököt, hogy a Hamász politikai vezetője, Iszmail Haníje múlt heti teheráni meggyilkolására válaszul tartózkodjon Izrael megtámadásától.
A nagyszámú palesztin lakossággal rendelkező, a nyugati országok szövetségesének számító Jordánia egyensúlyozni kényszerül, mivel belföldön nyomás alatt tartják, hogy szakítsa meg a kapcsolatokat Tel-Avivval, és ne védje tovább, miután az év elején lelőtték az Izraelre irányuló iráni rakétákat, adta közre a The Guardian.
Mint írták,
a látogatás kudarcra volt ítélve, mivel Irán vasárnap ragaszkodott ahhoz, hogy nincs helye kompromisszumnak, és határozott választ fog adni a merényletre.
Szafadi a találkozó után ragaszkodott ahhoz, hogy nem Izraelnek vagy Izraelből hozott üzenetet, és hozzátette, hogy találkozni fog Maszúd Peszeskján iráni elnökkel is. Azonban attól tart, hogy Jordániát magát is megtámadja Irán, ha úgy látják, hogy Jordánia segít megvédeni Izraelt az iráni támadásoktól.
Az előző, áprilisban Izrael ellen intézett iráni támadás során Jordánia lelőtt néhány iráni rakétát, amelyek a légtere fölött repültek, hangsúlyozva, hogy nem hagyja, hogy országa más konfliktusok csataterévé váljon. Emellett engedélyt adott a francia haditengerészetnek radarok telepítésére.
A királyság azonban a Gázai övezetet támogató tömegtüntetésekkel is szembesül, és dühös Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökre, amiért meggyilkoltatta Haníjét, amit „bűncselekményként és a nemzetközi jog durva megsértéseként” ítélt el. Izrael nem volt hajlandó hivatalosan kommentálni Haníje meggyilkolását, de szerepét széles körben elismeri.
Irán ragaszkodik ahhoz, hogy a merénylet túl sok vörös vonalat lépett át, és az Iszlám Együttműködési Szervezet ülését kéri, amelyen Teherán nyomást gyakorolna az Arab-öböl menti államokra, köztük Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre, hogy fogadjanak el szankciókat Izrael ellen.
Szafadi iráni látogatása két évtizede az első jordániai külügyminiszteri látogatás, és azt tükrözi, hogy a két fél közötti telefonbeszélgetés kudarcot vallott a diplomáciai megoldás érdekében. Az elmúlt hónapokban feltűnően élénken ítélte el Izrael palesztinokkal szembeni bánásmódját.
„Az izraeli kormány olyan módon cselekszik, amely tükrözi rasszizmusát, szélsőségességét és a palesztinok azon jogának elutasítását, hogy úgy éljenek, mint bármely más nép ezen a Földön” − közölte Szafadi. Jordánia azonban biztonsága szempontjából nagymértékben függ az Egyesült Államoktól.
Teheránban is élénk vita folyik a volt diplomaták és politikusok között arról, hogy miként lehet úgy reagálni, hogy ne játsszanak Netanjahu kezére. A végső döntés a legfelsőbb vezető, Ali Hámenei ajatollah és az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) tanácsai kezében van.
A legtöbb teheráni kommentár feltételezi, hogy Netanjahu támadásának célja az volt, hogy aláássa a Maszúd Peszeskján vezette kormányt és annak a Nyugattal való jobb kapcsolatokra való törekvését. Izrael az október 7-i támadások után megfogadta, hogy megöli a Hamász összes vezetőjét, és hírszerző szolgálatai már korábban is végeztek titkos akciókat Iránon belül.
Irán érdeklődését felkeltették azok az amerikai médiajelentések is, amelyek szerint Joe Biden csütörtökön egy telefonbeszélgetésben szemrehányást tett Netanjahunak, amiért félrevezette őt a Haníje meggyilkolására irányuló tervekkel kapcsolatban, aki egyben a Hamász főtárgyalója is volt a tűzszüneti tárgyalásokon, és amiért egyre elfogadhatatlanabb előfeltételeket szabott a tárgyalásokon. Az izraeli médiából is széles körben átvett jelentések szerint Netanjahu hírszerzési és védelmi főnökei közölték vele, hogy nem tudnak tűzszüneti megállapodást kötni az általa meghatározott paraméterekkel.
Teheránban azonban szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy Biden csalódottsága az izraeli vezetéssel szemben hatékony nyomást gyakorolna Netanjahura, hogy új, rugalmasabb megbízást adjon tárgyalóinak. A hétvégi tárgyalások nem hoztak előrelépést, és az iráni parlament elnöke, Mohammed Kalibaf határozott iráni válaszlépésre szólított fel.
Peszeskján még mindig a kormányalakítással van elfoglalva, de Dzsavád Zarífot nevezte ki stratégiai alelnökévé, ami nagyobb befolyást biztosíthat számára, mint külügyminiszterként. Zaríf határozottan támogatja a Nyugattal való kapcsolatfelvételt, és segített a 2015-ös iráni nukleáris megállapodáshoz vezető tárgyalások lezárásában.
A helyes katonai válaszról szóló iráni belső konfliktust az a gyakran elkeseredett vita is színezte, hogy az iráni hírszerző szolgálatokba behatolt-e az izraeli titikosszolgálat, a Moszad. Az IRGC hivatalos magyarázata szerint Haníjét egy „rövid hatótávolságú lövedék” ölte meg, amelyet Teherán északi részén lévő szálláshelyén kívülről lőttek ki. Más jelentésekben viszont egy olyan robbanószerkezetről lehetett olvasni, amelyet hónapokkal korábban helyeztek el Haníje hálószobájában, és csak felrobbantották akkor, amikor Teheránba érkezett Peszeskján beiktatására.
Daniel Hagari izraeli katonai szóvivő korábban újságíróknak azt mondta, hogy „nem volt más izraeli légitámadás ... az egész Közel-Keleten” azon az éjszakán, amikor Fuad Sukr, a Hezbollah vezetőjét megölték Libanonban.