Milyen tanulság vonható le a kurszki hadműveletek alakulásából? Ki mit nyert vagy veszített rajta? A közeljövőben lesznek-e béketárgyalások Oroszország és Ukrajna között? Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója válaszolt az Indexnek.
A harci morál rövid ideig tartó fellendülésén túl egyelőre nem úgy tűnik a kutató szerint, hogy volt bármilyen eredménye Ukrajna számára a kurszki hadműveleteknek.
Oroszország nem vont el jelentős számban csapatokat a front más szakaszairól. Az orosz társadalom nem rendült meg attól, hogy Oroszország 1991-es határain belül zajlanak a harcok, az elfoglalt területnek pedig nincs stratégiai jelentősége. Az a várakozás sem teljesült, mely szerint a Nyugat, ha látja, hogy Moszkva nem reagál az úgynevezett vörös vonalak átlépésére, engedélyezi az ukránoknak a nagy hatótávolságú fegyverei bevetését az orosz hátország ellen. Utóbbi ugyan változhat, ahogy egyes orosz hadibloggerek máig valamilyen második ukrán támadásra számítanak, azonban kétséges, hogy akár ezek is érdemi fordulatot jelentenének
– nyilatkozta Kosztur András az Indexnek.
A kurszki betörésnél jelentősebbnek tűnik a kelet-ukrajnai front, ahol több fontos változás is történt az elmúlt egy hónapban. A kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy az oroszok Toreck környékén áttörték az utolsó olyan frontszakaszt, amely 2022. február 24-e óta változatlan maradt. Ugyanezen a szakaszon elfoglalták a Donyeck megyei Nyú-Jork település jelentős részét – bár itt az ukránok az elmúlt napokban egy kisebb sikeres ellentámadást indítottak.
„Még nagyobb jelentősége van annak, hogy tulajdonképpen megfelezték a távolságot Pokrovszk és a front között: míg augusztus elején még körülbelül 15 kilométerre zajlottak a harcok a várostól, most már mindössze 8 kilométer választja el az orosz csapatokat ettől a fontos logisztikai központtól, amelynek elvesztése nemcsak a Donbasz többi pontján állomásozó ukrán csapatok ellátását veszélyeztetné, hanem adott esetben Ukrajna belseje felé is kaput nyithatna az oroszoknak” – mutatott rá Kosztur András.
A Pokrovszk felé nyúló orosz kiszögeléstől délre is történtek események: az oroszok egyik irányból a támadó ék kiszélesítésével, dél felől pedig Krasznohorivka elfoglalásával félig bekerítették a Nevelszke környékén állomásozó ukrán erőket, így a kutató szerint rövid időn belül vélhetően kénytelenek lesznek feladni az állásaikat. Az ukrán csapatok Vuhledar környékén is több fontos pozíciót elvesztettek.
Júliusban már egyre több szó esett a két fél közötti béketárgyalásokról, az elmúlt egy hónapban azonban a felek inkább a harcias kijelentésekre helyeztek hangsúlyt. Ugyanakkor az elmúlt napokban mégis változott a helyzet, orosz, illetve ukrán részről egyaránt ismét szóba került a tárgyalások kérdése.
Az Egyesült Államok és a NATO közvetlen beavatkozásának esélyén túl Ukrajna lassan kifogy a lehetőségekből, hogy fordítson a háború alakulásán. Lehetséges, hogy ezt a pontot már el is érték, de ha még nem, és bekövetkezik, akkor Ukrajna csak veszíthet a háború folytatásán. Oroszország bízik abban, hogy az idő a kezére dolgozik és Ukrajna kimerülése elkerülhetetlen, éppen ezért igyekszik kerülni a további eszkalációt. Míg a Nyugat valószínűleg elfogadna egy ideiglenes megállapodást is, addig Ukrajna és Oroszország a háború végső lezárásában érdekelt, lehetőség szerint minél inkább igazodva a saját feltételeikhez. Ez Ukrajna esetében a területei visszaszerzését és szabad euroatlanti integrációját jelenti, míg Oroszország az elfoglalt területek megtartását szeretné, illetve Ukrajna semleges, demilitarizált státuszában érdekelt
– magyarázta Kosztur András.
A kutató úgy látja, jelenleg Moszkva áll közelebb saját céljaihoz, azokat azonban sem Kijev, sem a Nyugat nem fogadja el, ám utóbbiaknak számolniuk kell azzal, hogy jelen állás szerint pozícióik csak rosszabbak lesznek az idő előrehaladásával.
Ezen a tendencián nehéz fordítani, ahogyan azt a kurszki akció eredménytelensége is mutatja. Így a tárgyalások kérdése előbb-utóbb napirendre kerülhet. Persze fontos kérdés, hogy mi Washington valódi célja a háborúban. Ha Ukrajna révén tartós problémát akarnak okozni Oroszországnak, meggátolva annak esetleges nagyobb ambícióit, akkor az ország működőképességének és hadseregének fenntartása is a céljuk lehet. Ha csupán Oroszország pillanatnyi gyengítése a cél, akkor Ukrajna feláldozható eszköz. Emellett még számolni kell az amerikai elnökválasztás lehetséges hatásaival is
– emelte ki Kosztur András.
Kína, India és a globális Dél szava döntő lehet a háború lezárásában, a kutató rámutatott, Oroszország ugyanis kénytelen számolni ezen országok álláspontjával és érdekeivel, és éppen emiatt ezt a Nyugatnak is figyelembe kell vennie.
A Nyugat vélhetően nem nézné jó szemmel, ha a globális Dél önálló erőfeszítései révén kerülne sor a háború lezárására – Ukrajna jelenlegi nyugati bekötöttsége mellett erre egyébként kicsi az esély –, azonban minden bizonnyal ott lesznek majd a háborút lezáró tárgyalásokon, mivel elsősorban ők tudják kompromisszumokra bírni Oroszországot, miután a Nyugat nyomásgyakorlási eszközei a közvetlen katonai beavatkozáson túl elfogytak
– hangsúlyozta Kosztur András.
Nemrégiben az indiai „ölelkeződiplomáciáról”, vagyis a dél-ázsiai ország békepolitikájáról beszélgettünk Klemensits Péterrel, az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársával.
A napokban arról is beszámoltunk, hogy a CIA és a brit hírszerzés vezetője közös véleménycikket jelentetett meg, amelyben azt írták: a hidegháború óta nem látott veszélyben van a béke és a stabilitás, illetve azt is kifejtették, hogy a technológia hogyan változtathatja meg a háború menetét Ukrajnában.
Ha a szerzők közhelyes megállapításain túl próbáljuk szemlélni a cikket, a döntő pont a katonai és hírszerzési technológiai változások megértésének fontossága. A világ összes katonai hatalma és hírszerzése sokat tanulhatott az ukrajnai háború tapasztalataiból, rengeteg mindenről derült ki, hogy a mai körülmények között, egy technológiailag hasonló szinten álló ellenfelek által vívott háború másképp működik, mint ahogyan azt eddig gondolták. Másrészt olyan eszközök és módszerek kerültek újfent használatba, amelyeket egy régebbi kor elavult örökségének tarthattak. Az ezekkel kapcsolatos tanulságok levonása pedig nemcsak a harcoló felek, de minden más ország nemzetbiztonsági felelőseinek is fontos feladata a következő években
– fejtette ki a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
Lapunk kérdésére válaszolva, hogy meddig folytatódhat a háború, azt mondta: nem zárható ki az sem, hogy a háború néhány hónapon belül véget ér, de vélhetően egy-két évnél tovább már nem tud elhúzódni. Ha az ukránok nem tudják stabilizálni a donbaszi frontszakaszt, az a többi frontot is magával ránthatja.
Az ukrán társadalom kimerült és a harctéri sikerek nélkül demoralizálódott is, míg az oroszok, ha unják is már a háborút, egyelőre bíznak abban, hogy azt jelentősebb károk és problémák nélkül, győzelemmel tudják majd befejezni. Azok az ukrán kísérletek, amelyek az orosz hátország destabilizálására irányultak, eddig nem jártak eredménnyel. A Nyugat pedig, bár nem akarja elengedni Ukrajnát, szemmel láthatóan az eddigieken túl nem akar nagyobb részt sem vállalni a háborús erőfeszítéseiből
– fogalmazott Kosztur András.
Ha valamelyik fél nem változtat a hozzáállásán, a kutató szerint a jelenlegi tendenciák egyértelműen afelé vezetnek, hogy Ukrajna az összeomlás elkerülése érdekében előbb-utóbb bele kell egyezzen bizonyos orosz feltételekbe. Kosztur András hozzátette: legkésőbb az amerikai elnökválasztások után – az új elnök stratégiájának függvényében – kiderülhet, hogy a tárgyalásokra szánják el magukat a felek, vagy ellenkezőleg, az eszkaláció mellett döntenek.
A német ZDF-nek adott interjúban Olaf Scholz kancellár arról beszélt: eljött a pillanat, amikor tárgyalni kell róla, hogy miként lehet hátrahagyni a háborús helyzetet és megkötni a békét. Azt is mondta, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel rendkívül őszinte megbeszéléseik voltak, amelyek alkalmával egyetértettek abban, hogy a következő békekonferenciát okvetlenül meg kell szervezni, és azon feltétlenül ott kell lenniük az oroszoknak.
Közben Karl Nehammer osztrák kancellár a napokban kijelentette, hogy Bécs kész helyet adni az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásoknak.
A magyar kormány komoly kritikákat kapott uniós, illetve nyugati döntéshozóktól, mert egy ideje azonnali tűzszünetet és tárgyalásokat szorgalmaz, Orbán Viktor pedig számos támadást kapott azért, mert békemissziója keretében Volodimir Zelenszkijjel és Vlagyimir Putyinnal is találkozott.
(Borítókép: A Fehér Ház 2018. április 22-én. Fotó: Robert Alexander / Getty Images)