Az orosz–ukrán háború egyik legváratlanabb eredménye az Oroszország és Észak-Korea között újjáéledt partnerség. Phenjan számára ez a megújult kapcsolat különösen előnyös, mivel csökkenti Észak-Korea Kínától való függőségét. Moszkva számára pedig az észak-koreai tüzérségi készletek kulcsfontosságúak Oroszország ukrajnai háborús erőfeszítéseihez.
Kim Dzsongun alatt az észak-koreai rezsim a katonai és a gazdasági szektor párhuzamos fejlesztését helyezte előtérbe. Az Oroszországnak történő fegyvereladások kettős célt szolgálnak: előmozdítják Észak-Korea katonai ambícióit, miközben megteremthetik a nagyon szükséges gazdasági forrásokat. Ráadásul történelmileg Észak-Korea nem szívesen igazodik túlságosan szorosan a sinocentrikus befolyási övezethez.
Oroszország ukrajnai háborújával Phenjannak már nem kell szinte teljes mértékben Kínára támaszkodnia deviza- és a fejlesztési szükségletei kielégítése érdekében. Oroszország a tüzérségi lőszerekért cserébe keményvalutát, élelmiszereket, és valószínűleg rakétatechnológiát szállít az észak-koreaiaknak. Ez a pénzügyi lökés jelentősen megerősítette Kim Dzsongun belföldi gazdasági stratégiáját, amelynek célja a vidéki területek növekedésének fokozása; ezzel párhuzamosan a pártelit gazdasági hatalmának központosítása, távol a regionális hatóságoktól és a helyi közigazgatástól – írja a The National Interest hasábjain Benjamin R. Young a RAND corporation tudományos munkatársa.
Oroszország kritikus tüzérségi lőszereket szerzett be észak-koreai készletekből, megerősítve tüzérségi bombázási képességét Ukrajnában. Az ukrán hírszerzés vezetője nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy nem Kína vagy Irán, hanem Észak-Korea a legjelentősebb szövetségese Oroszország hadigépezetének.
Az oroszok most nyíltan figyelmen kívül hagyják az Észak-Koreával szembeni nemzetközi szankciókat, és úgy tűnik, hogy de facto katonai szövetségben állnak a rezsimmel. Ez a Phenjannal felélesztett barátság nem sokat árt Oroszország legitimitásának a világ színpadán, mivel Putyin ukrajnai inváziója már korábban is a páriák és a latorállamok közé sorolta Moszkvát. Oroszország legközelebbi szövetségesei jelenleg Észak-Korea, Irán, Belarusz, Venezuela, Szíria és Kuba – amelyek aligha tartoznak a nemzetközi közösség legtekintélyesebb tagjai közé.
Oroszország Észak-Koreával való megújult kapcsolata a Putyin-rezsim ideológiai keretéhez is illeszkedik. A nyugati liberalizmussal szembeni mélyen gyökerező ellenségességet hangoztató Putyin áltradicionalista értékeket és nacionalista buzgalmat hirdet. Putyin vezető ideológusa, Alekszandr Dugin nyíltan kifejezte csodálatát az észak-koreai Juche (önállóság) ideológia iránt. Észak-Korea a szilárd antiimperialista álláspontjával osztja a Nyugat-ellenesség ezen elveit, és a nemzeti szuverenitás szélsőséges formáját testesíti meg. Mindkét nemzet a nemzetközi liberális rendet az amerikai hegemónia trójai falovának tekinti, és eltökélt szándéka, hogy lebontsa azt.
A pekingi kormány valószínűleg helyteleníti Moszkva Phenjannal való újjáéledő kapcsolatát. Történelmileg Kína Koreát kvázi vazallusállamnak tekinti, ami a „Középső Királyság” érdekeit szolgálja, és Phenjan Oroszországhoz való újbóli közeledését árulásként értelmezheti.
A tágabb geopolitikai kontextusban azonban az ukrajnai háború folytatása Hszi Csin-ping stratégiai céljait szolgálja azáltal, hogy kimeríti a nyugati erőforrásokat és eltereli a figyelmet az ázsiai-csendes-óceáni térségről. Kína végső célja Tajvan és az anyaország esetleges újraegyesítése. Az Oroszország és Észak-Korea közötti erősödő kapcsolatok módosítják a Kínai Kommunista Párt ezen átfogó geopolitikai törekvését.
Továbbra is kérdéses azonban, hogy mi történik az ukrajnai háború után. Megmarad-e az Oroszország és Észak-Korea közötti különleges kapcsolat? Észak-Korea minden bizonnyal ezt reméli. A Putyin-rezsim azonban a konfliktus lezárultával valószínűleg visszahűti majd az országgal való kapcsolatait. Annak ellenére, hogy Oroszország jelenleg páriaként van jelen a nemzetközi rendszerben, végső soron arra törekszik, hogy visszanyerje hozzáférését a globális pénzügyi és gazdasági csatornákhoz, ami arra utal, hogy Észak-Korea iránti hosszú távú elkötelezettsége korlátozott lehet.
(Borítókép: Putyin és Kim Dzsongun 2024. június 19-én Észak-Koreában. Fotó: Anadolu / Getty Images)