Irán minden évben több tízmilliárd dollárt folyósít az illegális olajeladásokból a világ minden táján található bankszámlákra. Ebből a hatalmas, titkos forrásból finanszírozták a Hamász egy évvel ezelőtti Izrael elleni támadását, az Ukrajnában állomásozó orosz drónrajokat és a perzsa állam atomprogramját. 

Ha meg akarjuk érteni, hogyan tud Irán ennyi pénzt felhalmozni, vetnünk kell egy pillantást az olajiparra. Hat évvel ezelőtt, amikor a Trump-adminisztráció újra bevezette a blokádot, Irán nyersolajexportja összeomlott.

Azóta azonban tizenkétszeresére nőtt, szeptemberben napi 1,8 millió hordóra. Tavaly ezek az eladások 35–50 milliárd dollárt hoztak; a petrolkémiai export további 15–20 milliárd dollárt tett hozzá. Az olaj csempészése több száz tankhajón komoly kihívásokat támaszt. A globális bankrendszeren keresztül titokban dollármilliárdokat tisztára mosni még nehezebb. Amerika minden bankot megfigyel, még a külföldieket is, amelyek dollárban bonyolítanak le tranzakciókat. Szóval, hogyan fizetik ki Iránt? És hogyan mozgat, tárol és költ el ekkora pénzösszegeket?

Tényfeltáró riportjában a The Economist több olyan személlyel is beszélt, akik első kézből ismerik az iráni olajipart. Az általuk elmondottak ellenőrzéséhez, valamint a részletek kibővítéséhez ezután más forrásokból, többek között volt szankciós tisztviselőktől, iráni bennfentesektől, hírszerzési szakemberektől és a WikiIran nevű, kiszivárogtatásokat gyűjtő, harmadik féltől származó weboldalról kértek információkat.

Vizsgálatukból kiderült, hogy az ország kiterjedt árnyék pénzügyi csatornákat épített ki, amelyek az olajfúró tornyoktól a központi bank virtuális páncéltermeiig futnak. Kína, Irán fő vásárlója, ennek a rendszernek az egyik kidolgozója és legfőbb haszonélvezője.

A globális bankokat és pénzügyi központokat − gyakran tudtukon kívül – létfontosságú fogaskerekekként használják a műveletben. Egy, az iráni könyvelést jól ismerő forrás szerint júliusban 53 milliárd dollár és 17 milliárd euró feküdt külföldi helyszíneken.

Bár az elmúlt években a végrehajtás gyengült, Iránra a legszélesebb körű szankciók vonatkoznak, amelyeket Amerika bármely országgal szemben bevezetett. A szankciók célja, hogy Iránt rákényszerítsék a nukleáris dúsítás és a terrorizmus finanszírozásának visszafogására, és a kormány mellett gazdaságának nagy részét is célba veszik. Egyetlen más ország sem alkalmaz ilyen szigorú szankciókat, így elméletileg a legtöbb ország képes Iránnal üzletelni. A gyakorlatban azonban csak kevesen teszik ezt nyíltan, mivel Amerika nemcsak az Iránnal való kereskedelmet tiltja meg a cégeknek, hanem azt is, hogy olyan külföldiekkel kereskedjenek, akik ezt tudatosan megteszik. Különösen nehéz Iránnak dollárt fogadni és mozgatni, mivel minden ilyen tranzakciót, szinte bárhol a világon, végül egy amerikai banknak kell elszámolnia.

A jelentés azonban azt mutatja, hogy a hiányos végrehajtással, elszántsággal és egy kapzsi partner segítségével egy de facto globális embargó alatt álló ország nagy léptékben figyelmen kívül hagyhatja azt. Irán taktikái közül több is emlékeztet azokra, amelyeket egy drogkartell alkalmazna a termékek forgalmazására, és a bevételek más sötét vállalkozásokba való visszaforgatására, gyakran látszólag legális vállalkozásokon keresztül.

A feladat az, hogy olyan bonyolult színjátékot játsszanak, amely megtéveszti a szankciókat végrehajtókat.

Fantomfinanszírozás

Számos fedőcéget befogadó banknál nem veszik észre azokat a jeleket, amelyek figyelmeztetőek lehetnek − mondják a források. A bejegyzett tulajdonosok filippínó vagy indiai állampolgárok lehetnek, akik nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel. Ellenőrzések esetén a számlák furcsának tűnhetnek: a cég olajkereskedelemből származó pénzt kap, és olyan kifizetéseket teljesít, amelyek nem kapcsolódnak ehhez. Egy forrás szerint azok a bankok, amelyek tudatosan együttműködnek Iránnal, az átutalások értékének akár 15 százalékát kitevő jutalékot is kaphatnak.

Hová kerül a pénz? Egy része Ázsiában marad, vagy visszaáramlik Ázsiába, amely számos iráni import, többek között fegyveralkatrészek forrása. Mások a Levantéban rejtőznek, ahol a Hamász, a Húsziki és a Hezbollah harcosainak fizetését folyósítják. Néha a pénzt kevésbé nyilvánvaló helyeken tárolják − például budapesti vagy a németországi Eifel-hegységgel határos Aachenben található bankfiókokban. London a világ hatodik legnagyobb bázisa az Amerika által feketelistára tett, Iránhoz kötődő szervezetek száma alapján.

Az iráni pénzügyi irányítók belső főkönyvek vezetésével követik nyomon a folyamatot. Ezek hatalmas táblázatok, amelyek több száz terhelést és jóváírást számolnak el. Ügyfeleik − az iráni vállalatok − a NIMA nevű online platformon keresztül virtuális dollárok vásárlásával vagy eladásával egyenlítik ki pozícióikat, általában támogatott árfolyamon. Bár a keményvaluta offshore marad, végső soron az iráni központi bank tulajdona, amely a NIMA-t működteti. A banknak saját metatáblázata van a külföldön tartott virtuális tartalékok nyilvántartására − mondta egy, az ország könyvelését ismerő forrás.

A rendszer költséges. A kedvezményekkel, a közvetítők jutalmazásával és a pénzügyi díjakkal együtt Irán 30–50 százalékkal kevesebb valutához jut, mint amennyit a nyílt piacon kapna − becsüli egy forrás. A fedőcégek megbízottjai néha a kasszával együtt eltűnnek.

Ez a pazarló bonyolultság azonban ellenállóvá is teszi a hálózatot. Bár az amerikai hatóságok már több száz Iránhoz kötődő céget lepleztek le, gyorsan újabbak bukkannak fel. 

A probléma az, hogy a költségeket nagyrészt az iráni háztartások viselik, amelyek két számjegyű inflációval szembesülnek, valamint a független kereskedők, akiknek nincsenek kapcsolatai az import biztosítására. Eközben a rezsimhez lojálisak profitálnak és rakétákat halmoznak fel, miközben az ország egyre közelebb kerül az atomfegyverek építéséhez. Irán pénzmosodája kudarc a Nyugatnak, áldás Kínának − és fenyegetés a világnak.

(Borítókép: A Kharg-szigeti olajterminál 25 km-re az iráni partoktól 2017. március 12-én. Fotó: Fatemeh Bahrami / Anadolu Agency / Getty Images)