A tizennégy vétlen ember halálát követelő borzalmas újvidéki szerencsétlenség nem rengette meg sem a szerb elnök, sem a kormány pozícióját, jóllehet, politikai döntések is szerepet játszottak az állomás felületes felújításában, amelynek következtében a leszakadt tetőszerkezet többeket maga alá temetett. A közlekedési miniszter lemondott, az újvidéki polgármester pedig arra hivatkozik, hogy nem az ő távozása, hanem az államfő megbuktatása a cél. Eddig tizennégy embert tartóztattak le, de nem a baleset felelőseit – rendbontással vádolják őket.
„Elnökként elvárom az ügyészségtől és a kormánytól, hogy a történtek után indítsanak eljárást, és szigorúan büntessék meg a felelősöket” – ezt jelentette ki a szerb államfő nyolc órával az után, hogy leszakadt a két ütemben felújított, júliusban hivatalosan is átadott újvidéki pályaudvar előtetője. A romok alatt 14 áldozatot találtak, köztük egy 5 és egy 9 éves kislányét.
„A politikai és büntetőjogi felelősség megállapítását kérem a kormánytól” – tette hozzá Alekszandar Vucsics. A szerb köztársasági elnök ezzel a kijelentésével gyakorlatilag elhatárolódott a borzalmas balesettől, pedig a szerb–kínai barátság egyengetésével nem kis szerepe volt az elsősorban pekingi érdekeket szolgáló Budapest–Belgrád-vasút felújításáról szóló politikai döntés meghozatalában.
A szerbiai szakasz rekonstrukciójával, beleértve több vasútállomás, köztük az újvidéki felújításával is – nem meglepő módon – egy kínai konzorciumot bíztak meg. Nem végeztek tökéletes munkát. Topolyán például alujárót építettek a sínek alá, de a vízelvezetést nem oldották meg, így az aluljáró esőben szinte járhatatlan, a falai pedig már most repedeznek.
Ott azonban – Újvidéktől eltérően – nem történt tragédia. A vajdasági székvárosban egy pillanat alatt omlott le teljes hosszában a hatvanéves épület előtetője.
A kínai kivitelező a borzalmas szerencsétlenség után sietve kiadott közleményében együttérzéséről biztosította az áldozatokat és hozzátartozóikat, de leszögezte, hogy a leszakadt előtető felújítása nem tartozott a feladatai közé. Az előtetőt „nem újították fel” – ezt erősítette meg az újságíróknak Goran Vesics miniszter is.
Röviddel később a közösségi médiában közzétett fotók cáfolták a kivitelező és a miniszter állítását. Egy májusban készült felvételen az látszik, hogy az aládúcolt, felállványozott előtetőn munkások dolgoznak, a fényképek pedig arról tanúskodnak, hogy az épület és az előtető közötti széles rést beüvegezték, amivel csak növelték az előtető terhelését, miközben azt senki sem vizsgálta, hogy a hat évtizedes függesztési konzolok milyen állapotban vannak.
A szerbiai vasúti pályaszakasz, egyúttal pedig az újvidéki pályaudvar felújítását a többi között a budapesti Utiber Közúti Beruházó szerbiai leányvállalata felügyelte, ami a közbeszerzési szerződés közben megemelt díjazása alapján csaknem 4 milliárd dinárt, több mint 13,7 milliárd forintot kap „munkájáért”.
Az újvidéki székhelyű tervezőiroda, amelynek 85 százalékban az Utiber a tulajdonosa, eddig nem nyilatkozott, és részvétet sem nyilvánított.
Goran Vesics miniszter a tragédiát követő harmadik napon a könnyeivel küszködve bejelentette lemondását, de leszögezte, hogy az áldozatokért nem tartja magát felelősnek.
Szakmai értelemben ez egy „rideg törés” – nyilatkozta a felvételek alapján egy építőmérnök. A súlyos szerencsétlenségnek Vladimir Tijanics szerint két lehetséges magyarázata van.
Az egyik a kivitelező, a másik a tervező hibája
– állítja a szakember, aki szerint az omlásveszélyre korábban fel kellett volna figyelni. Ha a kínai munkások tényleg csak az épület belső terében dolgoztak, akkor a mérnök nem tartja kizártnak, hogy olyan változásokat eszközöltek, amelyek az anyag gyengüléséhez, és végül a szerkezet összeomlásához vezettek.
A szörnyű szerencsétlenség után először Belgrádban tüntettek Vesics minisztériuma előtt, ahol a többi között a „Vér tapad a kezetekhez” üzenettel tudatták, kit tartanak felelősnek.
Az államfő magabiztosan bejelentette, haladéktalanul lemond, ha a törvényhozás nem rendel el ügydöntő népszavazást, amelyen a többség a távozására szavaz. A referendum kiírása kilátástalan, mert az ellenzéknek nincs parlamenti többsége. Alekszandar Vucsics más felelősök lemondását is kilátásba helyezte, ugyanakkor a miniszter visszavonulásáról kijelentette: a [kormány]párt tagja marad, és továbbra is együtt „harcolnak majd”.
Az ellenzék néhány egyszerű pontban foglalta össze követeléseit: az elnök, a kormány és az újvidéki polgármester távozását, illetve a Kínával kötött szerződések nyilvánosságra hozatalát sürgették.
November 5-én este rendbontás nélkül vonult végig a népes gyászmenet az újvidéki vasútállomástól a városházáig vezető útvonalon.
Néhányan az áldozatok fotóját emelték vádlón a magasba, az egyperces csendben pedig mindenki a telefonjával világította be a sötétséget. Beszédek nem hangoztak el.
A városháza előtt azonban elszabadult a pokol. Vörös festéket kentek a falakra, szennyvizet locsoltak a bejárat elé, betörték az ablakokat, és megpróbáltak betörni az erős rendőri védelemmel ellátott épületbe is. A garázdák közül néhányan mélyen a fejükbe húzták a kapucnit, és botokkal voltak felfegyverkezve, ami a demonstrálókra egyáltalán nem volt jellemző. Sokan állítják, hogy nem helybeliek voltak.
Az újvidéki jogi kar professzora, a korábbi vajdasági kormányfő már órákkal a demonstráció előtt arra figyelmeztetett, hogy a fociultrák baseball ütőket kaptak, és azt az utasítást, hogy „törjenek-zúzzanak”. Bojan Pajtić arra utalt, hogy a vandálokat maga a hatalom bérelte fel. Lapértesülések szerint az akciót egy bizonyos Boske, a Szerb Haladó Párthoz köthető vállalkozó irányította.
Szerbiában eddig tizennégy embert tartóztattak le, történetesen ugyanannyit, mint ahányan a leomlott tető alatt lelték halálukat. A letartóztatottak egyike sem felelős a vétlen emberek haláláért – az a bűnük, hogy részt vettek a városháza előtti rendbontásban.
A főügyészség a tragédia kapcsán az első napokban 48 személyt hallgatott ki, dokumentációkat foglalt le, és további kihallgatásokat helyezett kilátásba. Őrizetbe vételt nem rendelt el.
Az újvidéki polgármester a helyi megmozdulás másnapján kitérően válaszolt arra a kérdésre: megválik-e tisztségétől. A demonstrációk célja nem a lemondások kikényszerítése, hanem Vucsics elnök megbuktatása – mondta Milan Djurics.
Amennyiben nem teljesítik 48 órán belül az ellenzéki követeléseket, úgy a szervezők az újvidékinél is nagyobb fővárosi demonstrációt hirdetnek meg jövő szerdára.
Szerbiában tavaly az erőszak ellen tüntető tömeges demonstrációk sora söpört végig. Az államfő előrehozott választásokat írt ki, de a politikai erőviszonyok nem változtak.
Több mint két évtizede, 2000. október 6-án azonban a népharag elűzte hatalmából Slobodan Miloševićet, akit addig kikezdhetetlen vezetőnek tartottak. Az államfő a televízióban jelentette be visszavonulását, ugyanakkor háborús bűnök vádjával a hágai törvényszéken végezte.
Az ítélethirdetés előtt, 2006-ban szívszélhűdésben meghalt.
(Borítókép: Mentőcsapatok dolgoznak a helyszínen, ahol a vasútállomás beton tetőszerkezete leomlott Újvidéken, Szerbiában 2024. november 1-jén. Fotó: Szerbiai Belügyminisztérium / Handout / Anadolu / Getty Images)