A Kreml betiltja a „gyermekvállalástól elrettentő propagandát”. Az Állami Duma – vagyis az orosz parlament alsóháza – a hét elején elfogadott egy törvényt az úgynevezett „önkéntes gyermektelenséget” ösztönző ideológia terjesztése ellen. A törvényhozók azt remélik, hogy a gyerekvállalás propagálásával és a gyerektelenségről szóló diskurzusok elnémításával visszafordíthatóvá válik egy több évtizedes és végtelenül komplex népesedési válság.
Új törvényt dolgozott ki a demográfiai probléma kezelésére a Kreml, ami része az orosz vezetés egy szélesebb körű erőfeszítésének, hogy megállítsa a népességcsökkenést, és hogy az országot a hagyományos értékek bástyájaként népszerűsítse, amely a romlott Nyugat ellen küzd. A Duma egyhangúlag jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely betiltja a „gyermekvállalás elutasítását” népszerűsítő „propaganda” minden formáját. Ez magában foglalná az interneten, a médiában, a filmekben és a reklámokban megjelenő olyan anyagokat, amelyek a gyermekmentes életmódot vonzónak mutatják be.
Az Oroszországban tevékenykedő maroknyi polgári jogi aktivista szerint a következő dolgokat fogja büntethetővé tenni az új, szólásszabadságot korlátozó jogszabály:
A jogsértő magánszemélyeket 1,5 millió forint, a jogi személyeket 19 millió forintig terjedő bírsággal sújtanák. A törvényjavaslatot a kormánypárt által irányított törvényhozás széles körben támogatta, és várhatóan a Szövetségi Tanács, a parlament felsőháza is jóváhagyja majd, ezután pedig Vlagyimir Putyin elnök aláírja a törvényt – számolt be az amerikai The Washington Post.
Az emberek egy része nem szeretne szülő lenni. Habár a jelenség az emberiséggel egyidős, az 1970-es években a gyermeket nem vállalók elkezdték magukra használni az angol „childfree” megnevezést. Ez a lefordíthatatlan szóösszetétel kvázi a szabadon választott gyermektelenséget és a gyermektelenségből adódó szabadságot hivatott egyszerre jelenteni. A választott gyermektelenséggel kapcsolatos társadalmi megbélyegzés még a 21. században is jelentős, pláne a nőkkel szemben.
Vlagyimir Putyin egyre inkább kereszténynacionalista, és ultrakonzervatív ideológiai köntöst öltő diktatúrájában az utóbbi időben az önkéntesen gyermekteleneket – és persze a nőket – teszik felelőssé az orosz hagyományok és társadalom pusztulásáért.
Ahogy mindennek, ennek a jelenségnek is vannak drasztikus, szélsőséges megnyilvánulásai, mint például az Önkéntes Emberi Kihalási Mozgalom, amely csoport aktivistái azt szeretnék elérni, hogy világ népessége drasztikusan csökkenjen azáltal, hogy az emberek tartózkodnak a szaporodástól. Az orosz kormány narratívája azonban nem ezeket támadja. Szerintük a gyermektelen ideológiát az amerikai kulturális termékek terjesztik, leginkább azért, mert a Nyugat istentelen és dekadens, és a pusztulás felé robog – legalábbis az orosz ideológusok és propagandisták álláspontja szerint.
A gyermekmentes propaganda társadalmilag veszélyes jelenség. Az amerikaiak népszerűsítik ezt. A mi országunk hatalmas, az amerikaiak ideológiája pedig veszélyes. Ezért semmilyen körülmények között nem szabad hagyni, hogy elterjedjen nálunk
– mondta Vjacseszlav Vologyin, az Állami Duma (vagyis az orosz alsóház) elnöke, aki hozzáfűzte, hogy a childfree-propaganda elleni törvényjavaslat célja, hogy megállítson minden olyan destruktív tartalmat, amely befolyásolhatja az egyén gyermekvállalási döntését.
Érdemes megvizsgálni, hogy a valóságban milyen dolgok befolyásolják az oroszok gyermekvállalási döntését. Immáron ugyanis hetedik éve, hogy ismét fogy a népesség Oroszországban, vagyis kevesebb gyermek születik, mint ahány orosz meghal. Az ország már a Szovjetunió felbomlása óta népesedési problémákkal küzd, a 2010-es évek közepén mégis enyhe felfutás volt megfigyelhető a termékenységi rátában – a másképpen fertilitásnak nevezett arányszám azt jelöli, hogy egy nő átlagosan hány gyermeket vállal élete során. Egy nőre átlagban 2 születésnek kell jutnia, hogy egy társadalom teljes egészében újratermelje magát – vagyis ne fogyjon a népesség.
Aztán jött egy sor esemény, ami felrúgta a pár évig tartó lassú demográfiai növekedést. Az Oroszországban zajló súlyos társadalmi válságok mellett – amelyekre a későbbiekben részletesen kitérünk – a vezetés agresszív külpolitikája is negatív hatással volt a lakosság gyermekvállalási hajlandóságára. A Krím félsziget bekebelezése miatt Moszkvával szemben hozott első gazdasági szankciók után a születések száma drasztikusan elkezdett csökkenni az országban. A népességfogyást viszont kordában tartotta egy ideig, hogy a halálozások száma (más szóval mortalitás) stabil maradt.
A 2020-as évtized kezdete újabb ütést vitt be Vlagyimir Putyinék népesedéspolitikájának: a koronavírus-járványban rengeteg orosz meghalt, ráadásul a pandémia alatt kezdődő gazdasági válság eltántorította a párokat a gyermekvállalástól. A koronavírus miatt megugró halálozások kiegészültek azzal is, hogy az orosz korfa a többi posztszovjet államhoz hasonlóan egyenlőtlen. Vagyis az idősebb generációk jóval népesebbek a fiatalabbaknál – az államszocialista rendszer gyermekvállalást támogató és gyermektelenséget büntető intézkedései miatt. A szociológusok már évekkel ezelőtt figyelmeztettek, hogy amint ezek a csoportok elkezdenek megöregedni és meghalni, az orosz társadalomban népességfogyás fog beindulni.
A népesség tehát a pandémia idején már rohamtempóban kezdett el fogyni. Csak 2021-ben 1 millióval csökkent Oroszország lakosságának száma, és mára hiába szorultak vissza a Covid-halálozások, az orosz nők évről évre kevesebb gyermeket szülnek – a mérleg továbbra is negatív, és a helyzet évről évre rosszabb.
Ezt az alapvetően is veszélyes orosz demográfiai folyamatot Vlagyimir Putyin ukrajnai „különleges hadművelete” egy közelgő katasztrófává erősítette. Már több mint 100 ezer orosz meghalt a fronton, további 600 ezer eltűnt, fogságba esett, vagy olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy harcképtelenné vált. A háború miatt közel egymillióan emigráltak Oroszországból politikai üldöztetés miatt vagy a sorozás elkerülésének érdekében. Eközben az otthon maradottak és a hazatérők a háború okozta durva életszínvonal-csökkenés és kiszámíthatatlan környezet miatt még kevésbé szeretnének gyermeket vállalni, mint alapból. A háború pusztító demográfiai hatásai Ukrajnát is sújtják, de a szomszédban dúló háború fenyegetése miatt még Magyarországon is visszaesett a születésszám.
Az orosz párok gyermekvállalását a háború miatt kiszámíthatatlanná vált gazdasági környezet mellett egy sor egyéb mikrotényező is hátráltatja. Például az, hogy az orosz – ismét csak hasonlóan a többi posztszovjet országhoz – egy végtelenül traumatizált és ebből kifolyólag stresszes, szorongó nép. A WHO szerint az orosz férfiak 37 százaléka alkoholista – sajnos Magyarországon még ennél is rosszabb a helyzet. S a keleti, tradicionális nemi szerepek egy sor egyéb olyan elvárást aggatnak mind a férfiak, mind a nők nyakába, ami miatt az oroszokon komoly nyomás van. A toxikus maszkulinitás – vagy macsókultúra – mélyen bele van ágyazva az ortodox vallás alapköveiből építkező orosz társadalomba. A férfielnyomás azonban amellett, hogy a nőket, magukat a férfiakat is elnyomja, és idejétmúlt nepi szerepekbe kényszeríti. Például, hogy a pároknak egy jövedelemből – a férfiéból – kell megélniük.
Az alkoholizmus, a kultúrából adódó stressz és a rossz életkörülmények ördögi hármasa azt eredményezi, hogy a párkapcsolatok nem stabilak, és ebből kifolyólag az ezekre alapozott családok sem. Ororszország a világ élmezőnyében helyezkedik el a válások és a családon belüli erőszak tekintetében is, sőt a terhességmegszakítások számában is előzi a legtöbb európai országot – de még az Egyesült Államokat is, amely Putyinék szerint a gyermekmentes-propagandát terjeszti. Amennyiben mindezt kiegészítjük azzal, hogy a háború után hazatér majd több millió orosz férfi, akiket a harcok egy életre megnyomorítottak testileg és lelkileg, akkor a helyzet még súlyosabbá válhat. Pláne úgy, hogy a családon belüli erőszak kiugró esetszámait a Kreml úgy fogta vissza, hogy dekriminalizálta a nők elleni erőszakot. Így a nőknek sok esetben már törvényi védelmük sincs egy bántalmazó férjjel, élettárssal szemben.
A lesújtó adatok már a lakosságot alternatív valóságban tartó orosz vezetés számára is letagadhatatlanok voltak. Vlagyimir Putyin orosz államfő ezért 2024-et a „család évének” nyilvánította, és egy elnöki rendeletben feladatul tűzte ki az orosz tisztviselőknek a születési ráta növelését.
Az elnök célját teljesítendő a törvényhozók most olyan szokatlan elképzelésekkel állnak elő, mint a szexminisztérium – ami egy fiatalokat gyerekvállalasrá ösztönző kormányzati szerv lenne. Az opportunista politikusok hajmeresztő ötletekkel – például az áramellátás éjszakai elvágásával, hogy a fiatalok többet szexeljenek – egymásra licitálva próbálnak az elnök kedvében járni és valahogy megoldást kínálni a demográfiai válságra.
Azonban a rezsim a konkrét megoldások kidolgozása helyett valójában csak aktívan kereste a népességcsökkenés bűnbakját. Leginkább azért, mert az orosz elit továbbra sem képes nyilvánosan szembenézni azzal a valósággal, hogy a demográfiai válságot a háború jelentős mértékben súlyosbította, és hogy szociálpolitikai reformok lennének szükségesek. Októberben meg is találták a „valódi” felelősöket. Így lett az orosz kormányzati propaganda új mumusa az önkéntes gyermektelenség ideológiája és az ezt terjesztők. A kormányzat azonban már korábban elkezdte a gyermektelenség elleni kampányt, most csak törvényi formába öntötte azt, és szokás szerint büntetéseket helyezett kilátásba, ha valaki nem ért egyet Moszkva új ideológiájával.
Volt példa, hogy egyes orosz miniszterek arra utasították a nőket, hogy 18 éves korukban alapítsanak családot, míg más kabinettagok elítélték azokat a nőket, akik a szülés előtt egyetemre mennének. Több törvényhozó és közéleti személyiség a gyermektelenségre kivetett adó bevezetésére szólított fel – hasonlóan ahhoz, amelyet Joszif Sztálin szovjet diktátor vetett ki.
Az orosz televízió és az államilag ellenőrzött internet tele van olyan kormányhirdetésekkel, amelyek a nagycsaládos élet előnyeit dicsérik. Az egyik abortuszellenes reklámban egy fiatal pár látható, akikhez éjszaka kopogtat a leendő gyermekük, aki így mutatkozik be: „Én vagyok a boldogságod”. A nő beengedi a lányt, annak ellenére, hogy a barátja tiltakozik, hogy „nem terveztük”. A nő erre azt válaszolja: „A boldogságot nem lehet megtervezni, ugye?”.
Más esetekben kormányzati influenszerek vagy magas beosztású politikusok és tábornokok feleségei népszerűsítik az elképzelést, hogy a nők hamar házasodjanak meg, és ne a karriert, hanem a gyermeknevelést válasszák életcéljuknak. Ez a kormányzati propagandamasina egészen extrém méreteket képes ölteni. Az állami egészségügyben abortuszhoz folyamodó nőket például aktív érzelmi nyomásgyakorlással próbálják eltántorítani a kormány által finanszírozott álcivilszervezetek női tagjai attól, hogy elvetessék a magzatukat. Az orosz vezetés tévesen az abortuszhoz való hozzáférésben azonosítja a népességcsökkenés okait, és nem a korábban felsorolt társadalmi válságokban és saját elhibázott intézkedéseikben.
Oroszország a világon elsőként legalizálta a terhességmegszakítást 1922-ben, ami a 12. hétig továbbra is legális, azonban a rezsim egy sor érzelmi és jogi akadályt gördít az orosz nők elé. Ennek egy újabb lépése a gyermektelenek elleni propaganda.
(Borítókép: Kadétok felvonulnak a győzelem napján a Vörös téren Moszkvában 2020. június 24-én. Fotó: Sefa Karacan / Anadolu Agency / Getty Images)