Moszkva hatalmas propagandagépezete a kontinensen Oroszországot az afrikaiak felszabadításáért és nemzeteik szuverenitásáért kiálló nagyhatalomként mutatja be. Narratívája alátámasztására ki tudja használni a nyugati befolyás kiszorításáért harcoló gyarmatellenes lázadások szovjet támogatásának emlékét.

A valóság kevésbé fényes. Moszkva alig több, mint a fennálló rezsimek opportunista támogatója, aki bányászati ügyletekért cserébe, amelyek segítenek finanszírozni ukrajnai háborúját, rablógazdálkodást folytat. Ebből a célból olyan zsoldosokat kínál fel, akikről kiderült, hogy túlzottan alulfelszereltek és túlterheltek azokhoz a feladatokhoz, amelyekbe belekeveredtek. És mivel Oroszország maga is túlterhelt − erőit annyira lefoglalja Ukrajna, hogy már nem tudta megvédeni értékes szíriai kliensrendszerét sem −, a Kreml afrikai hatalma kezd összeomlani − írja a Foreign Policy.

Minden olyan országban Afrikában, ahol Oroszországnak érdekeltségei vannak − Maliban, Burkina Fasóban, Nigerben, Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban − a helyzet radikálisan romlott a civilek számára, és jelentősen nőtt az erőszakos cselekmények halálos áldozatainak száma. Az elmúlt néhány év aktivitása után Moszkva keze egyre gyengül, és ezt sok kormány kezdi megérezni. Most, hogy az orosz erők a jelentések szerint megkezdik szíriai légibázisuk és katonai logisztikai központjuk kiürítését Latakiában, Oroszország keze Afrikában még gyengébbnek tűnik.

Vegyük Malit, a Kreml nyugat-afrikai stratégiájának sarokkövét. Moszkva megdöbbentő módon lépett fel, amikor kezdetben beavatkozott Maliban. Olyan dezinformációs kampányokat támogatott, amelyek segítettek lázba hozni az elit-, francia- és ENSZ-ellenes hangulatot. 2020-ban Moszkva a mali katonatisztek egy csoportja által végrehajtott puccs mögé állt. Amikor 2021-ben Burkina Fasóban és 2023-ban Nigerben hasonló, orosz támogatású katonai puccsok következtek, ezek végül egy kiterjedt, nyugati vezetésű terrorizmusellenes kampányt váltottak ki, és felborították a régió teljes, Franciaország által garantált biztonsági struktúráját.

Jevgenyij Prigozsin, az orosz félkatonai Wagner-csoport vezetője mintegy 1500 orosz zsoldost küldött Maliba. Ezek a csapatok állítólag részt vettek az elmúlt évek legsúlyosabb mészárlásainak elkövetésében a kontinensen, többek között a 2022-es Moura faluban, ahol az ENSZ becslése szerint 500 férfit, nőt és gyermeket végeztek ki. 

A legnagyobb nyertes: Törökország

2024 júliusában aztán megtörtént az, amit korábban nehezen lehetett elképzelni: a homokvihar csapdájába esett Wagner-zsoldosok megdöbbentő vereséget szenvedtek Mali északi részén, a becslések szerint 80 orosz halt meg a tuareg harcosok kezétől. A Moszkva által oly szorgalmasan ápolt legyőzhetetlenség látszata szertefoszlott.

A mali junta most úgy tűnik, hogy el akar távolodni Oroszországtól. Ez részben annak a zűrzavarnak köszönhető, amely Prigozsin 2023. júniusi sikertelen felkelése és két hónappal későbbi halála óta uralkodik, valamint annak, hogy zsoldosai átkerültek egy új csoporthoz, az Afrika Hadtesthez. A moszkvai csapatokkal való hűvös viszony másik oka, hogy a junta vezetője és ideiglenes elnöke, Assimi Goita gyengíteni akarja Sadio Camara mali védelmi miniszter − Oroszország legfontosabb tárgyalópartnere az országban − hatalmi bázisát.

Úgy tűnik, hogy Törökország − és nem Franciaország vagy bármely más nyugati ország − a diverzifikációs törekvések eddigi fő haszonélvezője. Novemberben felbukkant egy videó, amelyen török kiképzők Bamakóban gyakorlatoztak a mali csapatokkal, valószínűleg Goita elnöki gárdájával. Decemberben aztán a rezsim egy török Bayraktar drónt használt, hogy megöljön több lázadó vezetőt az ország északi részén.