Százéves korában meghalt Jimmy Carter, az Egyesült Államok korábbi elnöke. A volt államfő – teljes nevén James Earl Jimmy Carter jr. – Georgia államban született 1924. október 1-jén egy kis településen, Plainsben, ahol egyébként haláláig élt. Az USA 39. elnöke volt 1977 és 1981 között, és ő volt az ország eddig leghosszabb életű elnöke is.
A gyászhírt fia, James E. Carter III. közölte a The Washington Post szerint. Jimmy Carter százéves volt, amivel minden idők legtovább életben maradt amerikai elnökének számított.
Bár Jimmy Carter fia nem közölte a halál okát, az elmúlt években a volt elnököt a melanoma bőrrák egy agresszív formájával kezelték, a daganatok a májára és az agyára is átterjedtek. Az egykori elnök saját alapítványa, a Carter Center még 2023 februárjában, egy közleményében azt írta, hogy Jimmy Carter több kórházi tartózkodás után leállítja a további orvosi kezeléseket, és hátralévő idejét otthonában, hospice-ellátás mellett tölti.
Fia után nem sokkal később a Carter Center is megerősítette a halálhírt, és azt is közölték, hogy Jimmy Carter helyi idő szerint vasárnap délután, a Georgia állambeli Plainsben hunyt el.
Egy négygyermekes család legidősebb fiaként látta meg a napvilágot. Apja farmer volt és sikeres kereskedő, aki később belekóstolt a helyi politikába is. Anyja kórházi ápolóként dolgozott. Tanulmányait georgiai tanintézményekben folytatta, viszont diplomáját már Annapolisban, a Tengerészeti Akadémián szerezte 1947-ben. Kézenfekvő volt tehát, hogy csatlakozott a hadsereghez, a haditengerészetnél szolgált az atlanti- és csendes-óceáni flottánál.
1946-ban vette feleségül Rosalynn Cartert, akivel 77 évig éltek együtt. Jimmy Carter utolsó nyilvános megjelenése a 96 éves korában elhunyt Rosalynn 2023 őszi temetéséhez kötődik. Négy gyermekük született, három fiú és egy lány.
Carter 1953-ban leszerelt, mert apja halálát követően úgy döntött, visszatér Georgiába, és továbbviszi a családi mogyoró- és gyapotültetvényeket. A szorosabb mezőgazdasági tevékenykedést csak az 1960-as években cserélte fel a politikával, amikor két cikluson át volt szenátor Georgiában, majd kormányzó lett. Ez a másfél évtizedes demokrata párti gyakorlóterep tette alkalmassá, hogy az 1976-os elnökválasztáson őt állítsák csatasorba a Demokrata Párt színeiben.
Már Georgiában töltött szenátori, kormányzói tevékenysége alatt is kiállt és következetesen képviselte a feketékkel szembeni diszkrimináció és szegregáció megszüntetését, felszámolását. Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy – ha kis többséggel ugyan –, végül elnökké választották, amire azért sokan nem fogadtak volna akkoriban. Ellenfele a Watergate-botrányba belebukott, majd lemondott Richard Nixont követő Gerald Ford volt.
Elnöksége idejére esett, hogy 1978 januárjában Magyarország visszakapta az amerikaiaktól a Szent Koronát és a koronázási ékszereket. A nemzeti ereklyéket még a II. világháború befejezése előtt, Szálasi Ferenc utasítására lopták ki a nyilasok az országból, és ásták el Németországban 1945 áprilisában. Júniusban került a korona az amerikai hadsereghez, azonban végül nem képezte részét a restitúciónak, azaz a nácik által elrabolt javak visszaadásának.
A hidegháború berobbanását követően az 1950-es években, Rákosi idejében egyre fagyosabbá váltak a magyar–amerikai kapcsolatok, így a politikai légkör nem kedvezett annak, hogy tárgyalások kezdődjenek Washingtonnal a koronaékszerek visszaadásáról, amik időközben Fort Knoxba kerültek.
Jimmy Carternek már elnöksége kezdetén feltett szándéka volt, hogy visszaadja a magyaroknak a Szent Koronát. Végül 1977 októberében tájékoztatták a budapesti vezetést arról, hogy az amerikaiak hajlandók visszajuttatni a koronázási ékszereket. Erre azért nyílt lehetőség, mert elhárult a két ország kapcsolatait akkoriban leginkább beárnyékoló probléma, és Magyarország hajlandó volt aláírni a kétoldalú államközi tudományos, műszaki és kulturális csereegyezményt, amit egyébként addig a magyar vezetés az imperialista fellazítási politika eszközének tartott.
Végül a koronát szállító különgép 1978. január 5-én landolt Budapesten. Az átadási ceremónia másnap délután volt az Országház kupolacsarnokában, Cyrus Vance akkori amerikai külügyminiszter és Apró Antal parlamenti elnök jelenlétében. Washington kikötése volt az, hogy Kádár János nem lehet ott a hivatalos ceremónián. A Szent Koronát és a regáliákat 1978. január 31-én állították ki a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol az első két évben mintegy kétmillió ember nézte meg.
Nem volt unalmas elnöksége sem a belpolitikában, de különösképpen a külpolitika terén. Rögtön egy átfogó kormányzati reformmal nyitott, hogy csökkentse a bürokrácia mértékét az adminisztrációban.
Már 1977-ben megegyezett a panamai vezetéssel, hogy az Egyesült Államok legkésőbb 2000-ig átadja a Panama-csatornát. Még abban az évben kezdődtek meg a titkos tárgyalások, amelyek eredményeképpen 1978-ban az egyiptomi elnök és az akkori izraeli kormányfő aláírta a Camp David-i megállapodást. Ennek lényege, hogy az arab államok közül elsőként Egyiptom elismerte Izrael létét, békét kötöttek, tehát a zsidó állam onnantól kezdve biztonságban tudhatta hosszú nyugati határát Egyiptommal.
Azok után, hogy az amerikai vezetés 1978-ban visszajuttatta a Szent Koronát Magyarországnak, Carter folytatta az elődje, Nixon által megkezdett enyhülési politikát a keleti tömb országaival. Rendezték a diplomáciai kapcsolatokat Kínával, emellett Washington csökkentette Tajvan támogatását, például ekkor lett az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság a kínaiak hivatalos képviselője.
Annak ellenére, hogy Jimmy Carrer Bécsben aláírta a szovjet pártfőtitkárral, Leonyid Brezsnyevvel a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló SALT-II. egyezményt – amit végül az amerikai kongresszus sohasem ratifikált – 1979 legvégén a szovjet csapatok mégis bevonultak Afganisztánba. Ugyancsak 1979 volt az az év, amikor győzött az iráni iszlám forradalom, és megkezdődött a teokratikus állam kialakítása, ahol legfőbb ellenségnek az USA-t tartották.
Teheránhoz kötődik az a túszdráma is, amit végül a Carter-adminisztráció nem tudott megoldani, és a 66 amerikai túsz Carter elnökségének végéig, 1981. január 20-ig, majd azután is ottrekedt a nagykövetségen. Részben a sikertelen túszmentés és a túszügy volt az, ami miatt elveszítette az elnökválasztást az őt követő republikánus Ronald Reagannel szemben.
Az amerikai gazdaságot és az embereket nagyon keményen érintette az 1979-ben kitört második olajválság, amelynek eredményeként a világban elszabadultak az olajárak, az USA-ban a gazdaság stagnálását és kétjegyű inflációt, magas munkanélküliséget eredményezett.
Az olajválságot kiemelten kezelte Jimmy Carter. Energiatakarékosságot hirdetett, és a megújuló energiaforrások felé fordult. Mindezek eredményeként jelentősen csökkent az Egyesült Államok függősége a külföldi olajtól.
Elnöksége után is aktív életet élt a Carter házaspár. 1982-ben megalapították a Carter Centert, amelynek feladata volt, hogy közvetítőként próbáljon meg fellépni nemzetközi konfliktusokban. Így Jimmy Carter igyekezett békíteni a szembenállókat a délszláv háborúban éppúgy, mint Haitin. Mindketten aktív résztvevői voltak a Habitat for Humanity nemzetközi lakásépítő mozgalomnak, és még Magyarországra is ellátogattak, segítettek egy váci ház építésénél 1996-ban.
Ő volt az első elnök, aki 1979-ben római katolikus pápát fogadott a Fehér Házban, II. János Pál személyében.
Ugyancsak ő volt az első, igaz már nem aktív amerikai elnök, aki ellátogatott Kubába. Még ugyanebben az évben – 2000-ben – megkapta a Béke Nobel-díjat, az indoklás szerint:
az évtizednyi fáradhatatlan erőfeszítéseiért a nemzetközi konfliktusok békés rendezése érdekében, a demokrácia és emberi jogok fejlesztéséért, a gazdasági és társadalmi fejlesztések előmozdításáért.
Több könyvet is írt az évtizedek során, kettő magyarul is megjelent. (Az emberi jogok az Egyesült Államokban, Kossuth, Budapest, 1979 és Teljes élet. Visszatekintés 90 évesen, Partvonal, Budapest, 2016.)
Jimmy Carter 2015-ben hozta nyilvánosságra, hogy rákos, amivel kapcsolatban a volt elnök azt mondta, hogy megbékélt azzal a sorssal, amit Isten kiszabott számára. Azóta tartottak a kezelések.
Azonban 2023 februárjában bejelentette a végső stádiumú rákban szenvedő volt elnök, hogy nem veszi fel a további kezeléseket, befejezi az orvosi beavatkozást, és inkább hospice-ellátást vesz igénybe, hogy méltósággal fejezhesse be az életét.
(Borítókép: Jimmy Carter volt elnök 2018. szeptember 30-án Atlantában, Georgia államban. Fotó: Scott Cunningham / Getty Images)