A londoni Chatham House decemberben megrendezett konferenciáján újra és újra előkerült egy gondolat – nevezetesen hogy Európa jelenleg hasonló pillanatot él át, mint 1938-ban, vagyis a második világháborút megelőző utolsó békeévben. Bizonyos értelemben ez a hasonlat helytálló lehet.

Neville Chamberlain brit miniszterelnök annak az évnek a szeptemberében Münchenbe repült, és átnyújtotta a németeknek Csehszlovákia egy részét, „cserébe a béke fenntartásáért”. Ez volt az a pillanat, amikor Európa nagy része úgy gondolta, hogy megmenekülhet a Németországgal vívott háborútól. A tévhit csak hat hónapig tartott.

Vlagyimir Putyin orosz államfő és Donald Trump amerikai elnök 2025-ben kötendő dealjének valószínűleg hasonló jellemzői lesznek: terület az átmeneti békéért. Putyin ambíciói azonban nem fognak változni, bár lehet, hogy három vagy több évre lesz szüksége, hogy hadserege összeszedje magát, mielőtt ismét megindulna nyugatra – írja a világ legrégebbi katonai agytrösztje, az 1831-ben alapított brit Royal United Services Institute (RUSI) honlapján Tim Willasey-Wilsey, a szervezet külsős tudományos főmunkatársa, aki karrierje során négy kontinensen szolgált diplomataként. 

Úgy tűnik, hogy a Nyugaton kialakult egy konszenzus, amely inkább vágyvezérelt gondolkodáson, mint komoly elemzéseken alapul, hogy Putyin beleegyezik abba, hogy leállítsa további betöréseit Ukrajnába. Annak ellenére, hogy hatalmas veszteségeket szenvedett, és hatalmas mennyiségű felszerelést veszített el (valamint rapid módon Szíriát is elvesztette), sokkal valószínűbb, hogy folytatja a háborút. Az elmúlt hónapokban az oroszok fokozatosan haladnak előre a Donbaszban, és egyre nyilvánvalóbbá vált Ukrajna létszámhiánya. Ukrajnának sokkal nagyobb szüksége van a békére (vagy akár egy tűzszünetre), mint Oroszországnak. Volodimir Zelenszkij elnökre jóval nagyobb belpolitikai nyomás nehezedik, mint Putyinra.

Valójában Putyin legnagyobb oka a tűzszünetbe való beleegyezésre az lenne, hogy Trumpnak tálcán nyújthat át egy olyan szituációt, amelyet az otthon sikerként adhat el. Putyin úgy számolhat, hogy a viszonylagos béke időszaka után Trump még kevésbé akar majd belekeveredni az újrakezdett háborúba – amely biztosan ismét ki fog törni. 

Trump eddig nem volt túl erős a béketeremtésben. A tálibokkal az afgán kormány háta mögött kötött dohai megállapodása erőtlen volt. Észak-Koreával folytatott tárgyalásaival közelébe sem jutott semmilyen megállapodásnak sem – írja a szerző.

Aszimmetrikus tárgyalási pozíciók

A tárgyalási pozíciók már most láthatóan aszimmetrikusak. A NATO-országok már a tárgyalások megkezdése előtt levették követeléseiket az asztalról. Így már most széles körben elfogadott, hogy Putyin ha nem is de jure, de facto megtarthatja a Krímet. Magától értetődőnek tartják, hogy Ukrajnának vissza kell vonulnia a Kurszki területről. És az is biztos, hogy Ukrajna nem lesz tagja a NATO-nak. Joe Biden ezt már a kezdetektől fogva világossá tette, és Trump valószínűleg ugyanezt a nézetet fogja képviselni. Ráadásul Magyarország és Szlovákia – és esetleg Ausztria – is ellenállna minden ilyen elképzelésnek. 

Az 1994-es budapesti memorandum után Ukrajna jól tenné, ha nem fogadna el több területi„biztosítékot” vagy „garanciát”. Felmerült, hogy az Egyesült Államok javasolhatja európai csapatok felállítását az ukrán–orosz határ mentén. A határ azonban több mint 1500 kilométer hosszú, és rengeteg katonára lenne szükség egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Királyságnak még az észtországi kontingensét is nehéz fenntartania. Ráadásul Kijevben felmerülhet a kérdés, hogy mit tennének ezek az európai országok, ha Oroszország átlépné az új tűzszüneti vonalat. Vajon a német, francia vagy brit csapatok valóban tüzet nyitnának, vagy csak lehajtanák a fejüket, mint az ENSZ békefenntartó erői Libanonban?

Az egyik nagy különbség 1938-hoz képest, hogy az Egyesült Királyság már nem katonai nagyhatalom. A korábbi védelmi miniszter, Ben Wallace alatt az Egyesült Királyság nagy mennyiségű hadianyagot biztosított Ukrajnának, de elmulasztotta az otthoni utánpótlást. Egy magas rangú NATO-tisztviselő nemrégiben azt mondta, hogy az Egyesült Királyságot most a NATO egyik leggyengébb tagjának tartják. Oroszországgal szemben Lengyelország és Finnország most a két legimpozánsabb katonai hatalom, amelyet a balti államok és Svédország támogatnak. Franciaország még mindig rendelkezik komoly képességekkel, de Németország – Olaf Scholz kancellár által ígért – katonai bővítése csendben elpárolgott.

Ez a felállás is hasonlít valamennyire 1938-hoz – de egy komoly különbséggel. Az 1934-es költségvetésben Nagy-Britannia úgy döntött, hogy megduplázza a légierő méretét 42-ről 84 századra. Ezt az „A” tervként ismert döntést aztán rendszeres időközönként újabb bővítési tervek követték, egészen az 1938 végi „M” tervig. Mindenkit meglep, amikor kiderül, hogy az A tervet jóváhagyó pénzügyminiszter nem más volt, mint Neville Chamberlain. Tehát 1938 nagy politikai béketeremtője ugyanaz az ember volt, aki hozzájárult ahhoz, hogy a RAF 1940-ben készen álljon a Luftwaffe legyőzésére. 

Egy másik hasonlóság 1938-hoz, hogy a leendő Trump-kormányzat nem akar háborút Európában vagy Európáért. Sőt, Európának elégedettnek kellene lennie, ha sikerül az Egyesült Államokat a NATO-ban tartani, és máris azt kellene üzennie Trumpnak, hogy mostantól átvállalja a háború pénzügyi terheinek nagy részét – írja a szerző.

Úgy tűnik azonban, hogy Európa valóban nem hajlandó meghozni további gazdasági áldozatokat Ukrajna védelmében. Ez kétségbeejtően rövidlátó megoldás. Ha az orosz csapatok ugyanis áttörnék a tűzszüneti vonalat, vagy egyszerűen továbbnyomulnának Odessza, Moldova, Dnyipro és Kijev felé, akkor mit tenne Európa? 

Természetesen a megoldás egy jól összerakott békeszerződés lenne. Oroszország hatalmas veszteségeket szenvedett, és nem vetne be észak-koreai csapatokat, ha nem lenne kétségbeesett. A Nyugat kemény alkut tudna kötni, ha kemény jeleket küldene az újrafegyverkezésről. Ehelyett mindennek az ellenkezője történik. John Healey épp most csökkentette a Királyi Haditengerészet méretét a stratégiai védelmi felülvizsgálat előtt – amely lépés messze elmarad Neville Chamberlain „A” tervétől. 

(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Donald Trump 2018. november 30-án. Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images)