A Politico az osztrák Herbert Kickl lehetséges hatalomra kerülésének apropóján elemezte ki a szélsőjobboldal megerősödését Európában. Az egyik megkérdezett uniós tisztségviselő szerint az Európai Uniónak fontolóra kellene vennie, hogy eljárást indítson a 7. cikk alapján Magyarország és Ausztria ellen.
Huszonöt évvel ezelőtt az Európai Unió hisztérikusan reagált arra, hogy a szélsőjobboldali Jörg Haider bekerült az osztrák kormányba, az országot pedig gyakorlatilag páriává tette. Most azonban semmilyen reakciót nem vált ki a szélsőjobboldali veszély – írja a Politico.
A brüsszeli lap megjegyzi: most, hogy a második és harmadik generációs bevándorlók „visszavándorlását” szorgalmazó keményvonalas jobboldali Herbert Kickl lehet Ausztria következő kancellárja, az EU vezetőinek eddigi reakciója csak annyi volt, hogy vigyorogtak, tűrték a helyzetet, és remélték, hogy „Kickl nem bizonyul majd olyan bomlasztónak az uniós vezetők asztalánál, mint amilyennek korábbi álláspontja alapján látszik”.
A lap szerint elmúltak már azok az idők, amikor az uniós vezetők még biztosak voltak abban, hogy a szélsőséges álláspontokkal szemben a blokk centrista értékeit kell fenntartaniuk. Felidézték, hogy 2000-ben szankciókkal sújtották Ausztriát, 2017-ben pedig 7. cikk szerinti eljárást indítottak Lengyelország ellen, bevetve Európa jogi „atombombáját” egy olyan tagországgal szemben, amelyet a szabályok semmibevételével vádoltak.
A Politico arról is ír, hogy a legkeményebb tiltakozás, amellyel most Kicklnek szembe kell néznie – ha elnyeri a kancellárságot és Brüsszelbe utazik –, „az a barátságtalan fogadtatás, és némi kínos testbeszéd lesz”.
Vajon mosolyogni fognak, amikor lefotózzák őket vele? Valószínűleg nem. De ez lesz a [tiltakozás] mérték[e]
– mondta egy uniós diplomata, akinek – akárcsak a cikk többi szereplőjének – névtelenséget biztosított a Politico, hogy olyan ügyekről beszélhessen, amelyekről egyébként nem nyilatkozhatna nyilvánosan.
Felidézték, hogy már zajlanak Bécsben a koalíciós tárgyalások Kickl és a jobbközép Osztrák Néppárt között. A szélsőjobboldali Szabadságpárt valószínűsíthető felvétele az európai „nyájba” a híres európai „cordon sanitaire”, a jobboldali populistákat a hatalomtól távol tartó tűzfal megszűnését jelzi szerte a kontinensen.
Hétfőn Alexander Schallenberg, Ausztria ideiglenes kancellárja az utolsó pillanatban Brüsszelbe utazott, hogy megnyugtassa partnereit Ausztria jövőjével kapcsolatban. „Ausztria megbízható, konstruktív és erős partner az Európai Unióban és világszerte, és az is marad” – nyilatkozta a Brussels Playbooknak.
A Kickl-féle osztrák politika irányával kapcsolatos aggodalmak ellenére két uniós diplomata azt mondta, nem valószínű, hogy a vezetők bármiféle hivatalos tiltakozást nyújtanának be Ausztria ellen, ha ő lesz a kancellár. Ekkor Magyarországra terelődött a szó.
Ez összhangban van a Magyarországgal szembeni hozzáállásukkal, amelyet szintén nem szankcionáltak, annak ellenére, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tavaly, Budapest soros EU-elnökségének kezdetén Moszkvába repült, hogy találkozzon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel – írják. A lap megjegyzi, hogy a magyar miniszterelnök a moszkvai tárgyalásai ellenére megrendezhette az uniós védelmi találkozót.
Egy uniós diplomata szerint az EU-nak fontolóra kellene vennie, hogy a 7. cikk szerinti eljárást indítson Magyarország és Ausztria ellen, hogy ezzel jelzést küldjön Franciaországnak, ahol Marine Le Pen 2027-ben negyedszer is megpályázza az elnöki tisztséget.
A Politico szerint azonban nem valószínű, hogy Brüsszel további fegyelmi intézkedéseket foganatosít Magyarországgal vagy Ausztriával szemben: Michael McGrath, a jogállamiságért felelős európai biztos decemberben azt mondta a lapnak, hogy Magyarország bármikor „bejöhet a hidegről”, azaz visszatérhet a civilizált európai országok közé.
Soha nem késő senkinek sem visszalépni a szakadék széléről, vagy pozitív változást elérni
– mondta az ír politikus decemberben, amivel Lengyelország igazságügyi minisztere nyilvánosan nem értett egyet.
A cikk szerzői szerint való igaz, hogy miután a tavalyi európai parlamenti választásokkor megugrott a Politico által szélsőjobboldali pártoknak nevezett formációk támogatottsága, gyorsan leomlott az a tűzfal, amely hagyományosan megakadályozta, hogy a mainstream pártok akár csak látszólag is együttműködjenek populista jobb- vagy baloldali csoportokkal.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sok uniós tisztviselőt meglepett, amikor tavaly a Politico és a Maastrichti Egyetem által szervezett élő vita során azt mondta, hogy kész együttműködni Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel.
Manfred Weber, a jobbközép Európai Néppárt elnöke, amihez Urusla von der Leyen is tartozik, korábban azt mondta, hogy a párt ellenzi az együttműködést minden olyan csoporttal, amely nem Európa-párti, Ukrajna-párti és jogállamiság-párti.
Meloni esetében az Olasz Testvérek politikusa hatalomra kerülése óta mérsékelte EU-ellenes álláspontjait, ezzel fedezetet adva az Európai Néppárt vezetőinek. De ugyanez nem mondható el Orbánról vagy Robert Fico szlovák miniszterelnökről, akik Putyint ölelik magukhoz, és rendszeresen támadják az EU szövetségesét, Ukrajnát
– hívta fel a figyelmet a lap.
Visszatérve Kicklre, a Politico arról ír, hogy a diplomaták szerint ő egy „szigorú ideológus”, akit nehezebb lehet irányítani, mint Orbánt, még akkor is, ha az osztrák vezetőt elméletileg korlátozná egy koalíciós megállapodás.
„Ami Jörg Haiderrel történt, az többé nem történhet meg, vagyis hogy karantént húzunk ezek köré az emberek köré” – mondta Frank Furedi, az MCC Brussels ügyvezető igazgatója.
Milan Nic, a Német Külkapcsolatok Tanácsának vezető kutatója szerint a jobboldali populisták számának növekedése az Európai Tanácsban szélesebb körű hatással lesz a blokk politikájára. „Még ha kettő vagy három populista ül is az asztalnál, az is teljesen más játék, mintha mindenki egy ellen szövetkezne” – mondta Nic. „Ami egyesíti őket, az a cinikus, pragmatikus nacionalista álláspont, hogy inkább egy EU-a la carte-ot akarnak, semmint bármiféle koordinációt” – tette hozzá.
A Politico szerint a tűzfal erodálódása az Európai Bizottságban is megmutatkozik, ahol a jobboldali Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) egyik tagját, Meloni szövetségesét, Raffaele Fittót nevezték ki alelnöknek, a Baloldal és a Zöldek tiltakozása ellenére.
Ez az Európai Parlamentben is evidens, ahol az ECR jövőbeli vezetője, Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnök decemberben azt mondta a Playbooknak, hogy gazdasági kérdésekben „együtt fog működni” az Európai Néppárttal és a Patrióták Európáért képviselőcsoporttal. Felidézték, hogy az EPP, az ECR és a Patrióták már több kérdésben is kéz a kézben szavaztak.
A nemzeti kormányok között a jobboldali populisták és a konzervatív vezetők közötti határvonal nagyrészt eltűnt, populista pártok támogatják Svédország, Finnország, Horvátország, Olaszország, Hollandia és a Csehország vezetőit is.
Franciaországban a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés ugyan nincs kormányon, de jelentős befolyással rendelkezik Francois Bayrou miniszterelnök kormánya felett.
Még Németországban is, ahol a nácizmus jelentette történelmi előzmények miatt sok politikus nem akar nyilvánvalóan együttműködni a szélsőjobboldallal, megjelentek a helyi koordináció csírái a mainstream pártok és a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) között. Amikor a keletnémet Türingia tartományban a jobbközép törvényhozók egy kis összeggel csökkenteni akartak egy helyi ingatlanadót, ezt az AfD támogatásával tették. A szélsőjobboldali populista párt jelenleg a második helyen áll a február 23-i országos választások előtt.
„Jelenleg melyik országnak nincs olyan jobboldali populista a kormányában, akivel ne kellene számolni?”– tette fel a kérdést az első uniós diplomata. „Ez tényleg a pragmatizmusról és a gyakorlatiasságról, nem pedig az erkölcsről szól” – tette hozzá.
(Borítókép: Orbán Viktor találkozik Herbert Kickllel 2024. október 31-én Bécsben. Fotó: Christian Bruna / Getty Images)