Szijjártó Péter még kedd este adott ki egy közleményt, azzal a címmel, hogy: „Felszólítjuk a ruandaiakat, hogy vonják vissza csapataikat a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről.” 

„Nyugtalanító híreket kaptunk Afrika szívéből, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda közötti határvidékről” – írta a magyar külügyi tárca vezetője, majd hozzátette: telefonon egyeztetett Thérese Kayikwamba kongói külügyminiszterrel, aki tájékoztatta az országát ért ruandai támadásról.

Mi határozottan elítéljük a Kongói Demokratikus Köztársaságot ért támadást, a civilek és békefenntartók legyilkolását, felszólítjuk a ruandaiakat, hogy vonják vissza csapataikat a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről 

– fogalmazott a közleményben Szijjártó Péter (a tárcavezető egyébként kedden, egy londoni sajtótájékoztatón is beszélt általánosságban arról, hogy „Afrika kifejezetten veszélyeztetett” a terrorizmus szempontjából, holott „Afrika biztonsága Európa biztonságát is jelenti, hiszen minél inkább sikerül segítenünk az afrikai országoknak a biztonság megteremtésében, annál kevésbé kell számolni tömeges migrációs hullámok elindulásával Európa felé.”

Mi történik most pontosan a Kongói Demokratikus Köztársaságban?

A konfliktusról viszonylag kevés igazán részletes beszámoló jelent meg a napokban a magyar sajtóban, így szükségét érezzük annak, hogy ismertessük valamelyest a helyzetet.

A BBC magyarázó cikkében emlékeztettek arra, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság (nem összekeverendő a szomszédos Kongó, vagyis más néven a Kongói Köztársaság országával) keleti részében az utóbbi bő harminc évben, az 1994-es ruandai mészárlás óta válságok sújtotta területnek számított. Az ország keleti felén ugyanis számos fegyveres csoport vont ellenőrzése alá bizonyos területeket,

Az 1990-es években két nagy háborús konfliktus is érintette a területeket, amelyek összességében több millió ember halálát okozták.

A régió az utóbbi években sem számított stabilnak, noha az ENSZ-nek jelentős békefenntartó erői vannak az országban a MONUSCO nevű misszió keretében (az ENSZ honlapja szerint 2024 októberében 13 971 résztvevője volt a küldetésnek az országban). Ezen kívül egy másik misszió, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) küldetésének keretében is érkeztek katonák az országba. Előfordult, hogy a békefenntartókat is halálos támadások érték az utóbbi években. 

A BBC szerint az utóbbi napokban azért is mérgesedett el különösen a konfliktus, mert

Mint írták, a Ruanda határának közelében és a Kivu-tó partján fekvő, Észak-Kivu tartomány székhelyeként szolgáló Goma létfontosságú kereskedelmi és közlekedési csomópont, amely elérhető közelségben van a régióban lévő bányavárosokhoz képest, amelyekben olyan érceket termelnek ki, mint az arany, az ón, vagy éppen a mobiltelefonok és az elektromos járművek akkumulátoraihoz használt koltán (az utóbbi ércre vonatkozóan különösen nagy a régió jelentősége, mivel 2020-ban például az egész világ kitermelésének a felét Kongó és Ruanda biztosította).

Az M23 lázadói azt állítják, hogy jelenleg teljes mértékben ők ellenőrzik a várost, míg a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya szerint a csapataik még mindig tartanak néhány kulcsfontosságú helyet Gomában. Hogy melyikük állítása igaz, azt nehéz megmondani.

mivel a kórházak túlterheltek az áldozatok miatt, és holttestek hevernek az utcákon.

Kik ezek a lázadók?

Az M23 etnikailag egy tuszi vezetésű lázadócsoport, amely azt állítja, hogy a kisebbségi jogaik védelme érdekében kellett fegyvert ragadniuk (többségében, bár nem kizárólag tuszik voltak az áldozatai az 1994-es ruandai népirtásnak, amelyben a mérsékeltebb becslések szerint is 800 ezer főt mészároltak le a hutu szélsőségesek). Közlésük szerint ugyanis a korábbi fegyverszüneti megállapodásokat felrúgták, többek közt azt a 2009. március 23-án aláírt megállapodást is, amely után a csoportot elnevezték.

A 2012-es létrejötte után a fegyveres csoport egyszer már nagy területeket vett birtokába és elfoglalta Gomát is, miközben a nemzetközi diplomáciában háborús bűnökkel és az emberi jogok megsértésével vádolták meg. Később viszont súlyos vereségek sorozatát szenvedték el a köztársaság hadseregétől, valamint a velük szövetséges ENSZ-erőktől, így a szervezet kénytelen volt kivonulni Gomából, sőt az ország területéről is.

Ezt követően született is egy megállapodás, amelynek értelmében az M23 harcosai beleegyeztek abba, hogy integrálják őket a Kongói Demokratikus Köztársaság hadseregébe, amiért cserébe ígéretet kaptak arra, hogy a tuszik kisebbségi jogai biztosítva lesz. Azonban ez a megállapodás is borult: az M23 2021-ben ismét fegyvert ragadott, azt állítva, hogy a fenti ígéretek nem teljesültek.

Mi köze ehhez Ruandának, amelyet most a konfliktus agresszorának tartanak?

Ruanda korábban rendre tagadta, hogy bármilyen formában támogatták volna az M23-at, de az ENSZ szakértői szerint valójában már 2012 óta fegyvereket és logisztikai támogatást nyújtanak nekik – sőt, bizonyos esetekben állítólag utasításokat is kapnak a lázadók Ruandából.

A Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya, valamint az Egyesült Államok és Franciaország is kimondta korábban, hogy Ruanda támogatja a lázadókat. Ráadásul egy 2024-ben írt ENSZ-szakértői jelentésben az állt,

Most vasárnap a ruandai vezetés már nem tagadta szó szerint, hogy az M23-at támogatnák, de azt írták, hogy a határ közelében zajló harcok „komoly fenyegetést” jelentenek az ország „biztonságára és területi integritására”, miközben a Kongói Demokratikus Köztársaságot tették felelőssé a konfliktus fellángolása miatt – mondván, hogy a kormányzat nem volt hajlandó párbeszédet kezdeni az M23-mal. Tavaly egyébként Angola közvetítésével lezajlott egy békefolyamat, amelyben Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság is részt vett, de hiába írtak alá megállapodást a felek, újra fellángolt a küzdelem.

A mostani konfliktus gyökerei persze végső soron az 1994-es népirtásban vannak, amelyet követően a tuszi lázadók elnöke, Paul Kagame lett Ruanda elnöke (és ő tölti be ezt a tisztséget mindmáig). A népirtás utáni megtorlástól tartva nagyjából egymillió hutu menekült át a Kongói Demokratikus Köztársaságba, és Ruanda hadserege az utóbbi évtizedekben két alkalommal már támadást indított a kongóiak ellen – mondván, hogy a népirtás felelőseit akarják elszámoltatni. Akik közül sokan valóban a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén leltek menedékre, és állítólag az egyik helyi hutu csoport, a Ruanda Felszabadításáért Demokratikus Erők (FDLR) tagjai közt is megtalálhatóak a genocídium felelősei.

Ruanda az FDLR-t „népirtó milíciának” nevezi, és azt állítja, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén való fennmaradása fenyegeti az országukat, valamint azzal vádolja a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságait, hogy együttműködnek velük (ezt az utóbbi állam tagadja). Mint a BBC megjegyezte: Ruanda valószínűleg egészen addig nem állítja le tevékenységét a Kongói Demokratikus Köztársasággal kapcsolatban, amíg nem kapnak garanciát arra, hogy az FLDR nem jelent veszélyt sem az országukra, sem pedig a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élő tuszi közösségekre.

A helyzetet tovább bonyolítják a már korábban is említett nyersanyagok. A Kongói Demokratikus Köztársaság és több ENSZ-jelentés is azzal vádolta Ruandát, hogy az etnikai konfliktust arra használja fel, hogy rátegye a kezét az ásványkincsekben gazdag területekre. Az elmúlt években az M23 számos bányászati területet foglalt el, és egy tavaly decemberi ENSZ-szakértői jelentés szerint a lázadók havonta nagyjából 120 tonna koltánt adtak át Ruandának (az ENSZ egyik szakértője szerint Ruanda koltánexportja az elmúlt két évben megduplázódott, és ennek az exporttöbbletnek „egy jelentős része” a Kongói Demokratikus Köztársaságból származik).

Milyen fejlemények történtek pontosan az utóbbi napokban? 

Az utóbbi napok hírei röviden a következők voltak az MTI tudósításai szerint: 

• A lázadók még az előző hét elején indultak meg Goma ellen, és az ENSZ pénteken már egy regionális háború veszélyére figyelmeztetett a konfliktussal összefüggésben. A közleményben António Guterres ENSZ-főtitkár elítélte, hogy a lázadók elfoglalták Sake városát, és azt mondta: „Ez az offenzíva pusztító hatással van a polgári lakosságra, és fokozza a regionális háború kockázatát.” Továbbá felszólított „minden szereplőt”, hogy tartsák tiszteletben a Kongói Demokratikus Köztársaság szuverenitását és területi integritását, illetve vessenek véget a fegyveres csoportok támogatásának.
• A harcokban eközben Észak-Kivu katonai kormányzója is életét vesztette: a KDK szerint ruandai orvlövészek végezhettek vele a frontvonalon.
• Az már az előző hétvégi híradásokból derült ki, hogy Gomához is közelítenek a lázadók, és emiatt százezrek kényszerülhettek menekülésre. A KDK külügyminisztériuma szombaton késő este hivatalosan is megszakította a diplomáciai kapcsolatot Ruandával. 
• Vasárnap már tüzérségi csapások, lövések hangját lehetett hallani a város közelében, és a helyi repülőtér működését is felfüggesztették, miután a lázadók azt is megközelítették. Eközben az is kiderült, hogy az előző nap 13 ENSZ-békefenntartó, illetve egyéb külföldi missziókban részt vevő katona is életét vesztette, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) a tervezetthez képest egy nappal korábban, még vasárnap összeült, hogy megvitassák a helyzetet.
• A BT ülésén már az az állítás is elhangzott, hogy Ruanda nem csak támogatja a lázadókat, hanem közvetlen résztvevője a konfliktusnak. Therese Kayikwamba Wagner, a Kongói Demokratikus Köztársaság külügyminisztere azt állította, hogy ruandai csapatok hatoltak be hazája területére a 12. és a 13. határőrállomás között, a kongói Goma és a ruandai Gisenyi mezsgyéjén. „Fényes nappal hatoltak be államterületünkre, ami nyílt és szándékos megsértése nemzeti szuverenitásunknak. Ez egy frontális támadás, egy hadüzenet”, amely az ENSZ BT szankcióit igényli – fogalmazott a kongói külügyi tárca vezetője. Az ENSZ-szakértők ugyancsak azt állították, hogy vasárnap 500-1000 ruandai katona vonulhatott be kongói területre.
• Nem sokkal később, hétfőn jelentette be Goma elfoglalását az M23 (amit utóbb a központi kormányzat cáfolt). Bejelentésükben a lázadók egyúttal nyugalomra intették a lakosságot, és azt állították, hogy urai a helyzetnek. Helyszíni beszámolók szerint azonban a mintegy kétmilliós városban még mindig fegyverropogást, sőt akár rakéták becsapódásának hangját is lehetett hallani, segélymunkások pedig pánikhangulatról számoltak be a sajtónak. Az ENSZ egyik magas rangú tisztségviselője hétfőn este pedig azt közölte, hogy Goma szinte minden kerületében folynak még a harcok. Eközben a városi börtönből több ezer rab szökött meg a felfordulást kihasználva.
• A KDK kormányának egyik szóvivője eközben egy videóban a civilek védelmére szólított fel, aláhúzva, hogy a kormányzat hivatalos álláspontja szerint „az ország háborús helyzetben van”. A harcok miatt az ENSZ Élelmezési Világprogramja (WFP) szintén felfüggesztette a térségben működtetett segélyprogramjait.
• Kedden kiderült, hogy a békefenntartók közül újabb négy dél-afrikai katona halt meg a lázadókkal folytatott harcokban, Goma repterének környékén.
• Eközben Dél-Afrika és Ruanda közösen sürgetett tűzszüneti és béketárgyalásokat a Kongói Demokratikus Köztársasággal kedden, azt követően, hogy Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök hétfőn éjjel telefonon beszélt Paul Kagame ruandai elnökkel. Mindeközben az utóbbi ország fővárosában, Kinshasában több nagykövetséget is tüntetők támadtak meg kedd este. A tüntetők olyan országok nagykövetségeit vették célba, amelyeket azzal vádolnak, hogy együttműködnek Ruandával a Gomát elfoglaló M23-as tuszi lázadó milícia támogatásában – az incidens részeként Ruanda, Franciaország, az Egyesült Államok, Belgium, valamint Kenya és Uganda nagykövetségét is támadás érte a helyszíni beszámolók szerint.
• Az Európai Unió 60 millió eurós segélyt nyújt a súlyos biztonsági és humanitárius válság sújtotta Kongói Demokratikus Köztársaságnak (KDK) – ezt ugyancsak még kedden jelentette be az Európai Bizottság. Az uniós vezetés szerint a finanszírozás célja a kitelepített és fegyveres konfliktusok, valamint járványok sújtotta lakosság legfontosabb szükségleteinek kielégítése: menedékhelyek és táborok építése, tiszta ivóvíz, az alapvető élelmiszer biztosítása mindenkinek, és az oktatásé az iskoláskorú gyerekek számára. A kedden bejelentett segélycsomaggal együtt az EU humanitárius támogatása a KDK-nak 2023 eleje óta immár meghaladja a 272 millió eurót – számolt be az MTI (az EU tájékoztatásában az is szerepelt, hogy az utóbbi néhány napban több mint háromszázezer belső menekült hagyhatta el az ideiglenes lakhelyként szolgáló táborokat a harcok miatt, amivel a lakhelyüket elhagyók teljes száma már meghaladhatja a hétmillió főt).
• A már említett ENSZ-misszió, a MONUSCO bejelentette, hogy sürgős és összehangolt nemzetközi fellépésre van szükség az erőszakhullám megállításához. „A gomai helyzet azonnali és összehangolt nemzetközi fellépést igényel” – jelentette ki Vivian van de Perre, a MONUSCO védelemért és műveletekért felelős csoportjának egyik munkatársa New Yorkban, az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT) helyi idő szerint még kedden. Az újabb BT-ülésen arra szólították fel a feleket, hogy találjanak politikai megoldást a véres konfliktusra, „egy harmadik kongói háború fenyegető veszélyének elhárítása érdekében” – mondta van de Perre, aki szerint „a civilek védelmét és a békés megoldásra való törekvést kell előtérbe helyezni a gomai szenvedés megszüntetése érdekében”.
• A tisztviselő hozzátette, hogy jelenleg is zajlanak összecsapások a térségben, és a lázadók mellett ruandai katonák gomai jelenlétéről is kaptak információkat. Mint mondta, a MONUSCO igyekszik elszállásolni a harcok elől menekülőket, akiknek a száma már több százezerre nőtt. Dorothy Shea, az Egyesült Államok ügyvivő ENSZ-nagykövete pedig azonnali tűzszünetet és a ruandai csapatok kivonását sürgette, valamint felszólította a két afrikai országot, hogy tárgyalásos úton rendezzék nézeteltéréseiket.

A lázadók azóta célba vettek egy újabb tartományi központot, és egy újabb állam avatkozott be a konfliktusba

A fenti MTI-beszámolókhoz friss külföldi sajtójelentések alapján azt is hozzátehetjük, hogy szerdai hírek szerint

A Reuters hírügynökségnek nyilatkozva mindezt öt diplomáciai-biztonságpolitikai forrás erősítette meg, akik közül az egyik közvetlen kapcsolatban van magukkal a lázadókkal is. Mint írták, a Dél-Kivuba felé tartó offenzívában az M23 harcosai Kavumu városa felé közelednek, ahol Bukavu repülőtere is található.

Christoph Vogel, a térség szakértője és az ENSZ korábbi tisztviselője szerint a közeledésük azzal a kockázattal jár, hogy összecsapnak a kormányerők nagy létszámú csapataival – és nem csak velük, ugyanis

Ennek hátterében az áll, hogy Ruanda és Burundi közt már régóta ellenséges a viszony. A Reuters szerint az M23 sikeres előrenyomulása déli irányban azt eredményezhetné, hogy olyan területeket is megszerezhetnének, amelyek a két évtizede lezajlott háború óta a központi kormány fennhatósága alatt álltak. Továbbá egy újabb, több országot is érintő totális háború kirobbanásának kockázatát.

Diplomáciai nagyüzem, dezertáló román zsoldosok a határátkelőnél

Mint a hírügynökség megjegyezte, az utóbbi időben tovább fokozódott az aktivitás a nemzetközi diplomáciában is, miután az Egyesült Államok közölte Ruandával, hogy „mélyen aggódik” Goma eleste miatt, Németország pedig lemondta a Ruandával folytatott segélyezési tárgyalásokat.

Továbbá azt írták, hogy a nyolc tagállamból álló Kelet-afrikai Közösség (amelynek Kongó és Ruanda is tagja) szerda este rendkívüli csúcstalálkozót tarthat a válsággal kapcsolatban. Egy ruandai kormányzati forrás szerint az elnök, Kagame részt vesz rajta. A KDK elnöke, Felix Tshisekedi viszont várhatóan nem vesz részt a találkozón – mondta egy elnöki forrás és egy regionális diplomata a Reutersnek. 

Mindeközben Goma néhány külső kerületében még mindig elszigetelt lövéseket lehetett hallani a hírügynökség szerint.

Olyan érzés, mintha egyszerre lennénk két államban. Kongóban vagyunk, ugyanakkor Ruandában is

– jellemezte a helyzetet Goma egyik lakója a Reutersnek.

Eközben a Reuters arról is beszámolt, hogy Goma és a ruandai Gisenyi városa közötti határátkelőhelyen a riporterei több tucat román zsoldost láttak, akiket korábban a KDK bérelt fel a védelmük megerősítésére. Most viszont azért lépték át a határt állításuk szerint, hogy hazatérjenek. A hírügynökség szerint a ruandai rendőrség szaglászkutyái átvizsgálták a csomagjaikat, majd a motozás és az okmányaik ellenőrzése után a román zsoldosok felszálltak a Ruanda fővárosa, Kigali felé tartó buszokra.

A Sky News még egy, a tudósítójuk által készített videót is megosztott ezzel összefüggésben: 

De más felvételeken is láthatóak (állítólag) román származású zsoldosok. 

A ruandai kormány utóbb azt állította, hogy több mint 280 zsoldost fogadtak be. Mint a Reuters megjegyezte: a KDK kormánya az utóbbi két évben különféle zsoldoscsoportokat bérelt fel az M23 ellen, de úgy fest, hogy ezek most már nem vették fel a harcot a Gomában zajló offenzíva idején (egy másik lap, a The Economist egyébként azt írta, hogy Románia mellett más európai országokból is érkeztek zsoldosok, és közlésük szerint nemcsak az állásaikat, hanem a fegyvereiket is átadták a lázadóknak/ruandaiaknak a szabad távozásért cserébe).

Hogy jön ide Magyarország, mivel magyarázható Szijjártó Péter határozott üzenete?

A Kongói Demokratikus Köztársasággal Magyarországnak is volt némi gazdasági összefonódása az utóbbi években. Szijjártó Péter (aki az ukrajnai háborúban például kevésbé kritikus az agresszor Oroszországgal) most azért is szólíthatta fel a Ruandát a csapatai visszavonására, mert magyar érdekeltségeket is befolyásolhat a konfliktus.

Orbán Viktor például tavaly fogadta a KDK elnökét hivatalában és stratégiai együttműködési megállapodást kötött az afrikai ország képviselőjével, amely három pillért foglalt magába: gazdaságit, infrastruktúrafejlesztésit és oktatásit. 

Korábban, 2023 őszén pedig Szijjártó Péter beszélt egy sajtótájékoztatón arról, hogy magyar cégek végzik a közúti összeköttetések fejlesztését Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság között mintegy 600 millió dollár értékben.

Miért ellentmondásos még ez a konfliktus nyugati szempontból?

Végezetül a The Economist is felhívta a figyelmet a válsággal kapcsolatban több érdekes tényezőre. A lap úgy értékelte a helyzetet, hogy Ruanda most éppen „vakmerő” módon megpróbálja „újrarajzolni” Afrika térképét, és Goma eleste egy újabb, a korábbiakhoz hasonló regionális háború kialakulásával fenyegethet.

Mint írták, a KDK „a világ egyik legvéresebb régiója, ahol több mint 100 fegyveres csoport verseng a földért, a zsákmányért és a politikai befolyásért”, és az, hogy most ezen milíciák legfejlettebbike, az M23 – Ruanda támogatásával – elfoglalhatta Gomát, a Kongói Demokratikus Köztársaság gyengeségét jelzi.

Megjegyezték azt is, hogy az ENSZ már az utóbbi években is elég „szilárd bizonyítékot” talált arra, hogy Ruanda támogatja a lázadókat, és nyugati diplomaták szerint az utóbbi hetekben Ruandából zavarták például a KDK-kormányerők eszközeinek GPS-jeleit is. Ezek fényében is érdekes az, amit szintén cikkükben írtak, hogy

„Amerika bőségesen támogatta segélyekkel. Az Egyesült Királyság azt akarta, hogy menedékkérőket fogadjanak be [ezt a tervet utóbb végül törölték – a szerk.]. Az EU ásványkincs- és infrastruktúra-üzleteket kötött Kagame úrral, és 40 millió eurót (42 millió dollárt) adott hadseregének az észak-mozambiki lázadás elleni harcra” – sorolta a lap.

Nem sokkal később azt is hozzátették, hogy mi ennek a tanulsága: „Még ha maga Ruanda egy stabil autokrácia is, a szomszédságában elkövetett erőszak szításával ismét bebizonyította, hogy a káosz exportőre.” Meglátásuk szerint sok külföldi megfigyelő számára ezért is „túl kevés és túl kései” a Ruandával szembeni most gyakoribbá váló kritika a nemzetközi diplomáciában.

(Borítókép: M23-as lázadók a Grande Barrier határnál 2025. január 29-én. Fotó: Thomas Mukoya / Reuters)