Pénteken került sor a Müncheni Biztonsági Konferencián arra a beszélgetésre, amelyet Középpontban az orosz elnyomás – Otthon és külföldön címmel tartottak. A panelben Julia Navalnaja, az északi sarkkör feletti büntetőtelepen meghalt orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij özvegye és Szvetlána Tyihanovszkaja, az elcsalt előző belarusz választások emigrációba kényszerített győztese volt a vendég.

A beszélgetést Fiona Hill, a Brookings Intézet főmunkatársa vezette. Julia Navalnaja beszéde elején egyértelműen kijelentette:

Vlagyimir Putyin gyilkolta meg a férjemet.

Elmondása szerint biztos akar lenni benne, hogy Navalnij halála nem volt hiába. Bízott férjében, és bízott abban, hogy változást tud hozni Oroszországban.  Elmondása szerint  az országban  még mindig  több mint ezer, politikai okokból bebörtönzött ember van.

Navalnaja csalódását fejezte ki, hogy a Nyugat még tárgyal Putyinnal, és ez azt jelenti, hogy legitimálják a diktátort. Figyelmeztette Európát arra, hogy az orosz vezetőben és annak kimondott szavában nem lehet megbízni, és aki komolyan veszi, hogy az aláírása egy dokumentumon bármit is ér, az csalódni fog.

„Egy napon Vlagyimir Putyinra senki sem fog emlékezni”

Ukrajna biztonsága az egész térség stabilitása szempontjából kulcsfontosságú. A politikai foglyok azonban még nem szabadultak ki. Épp ez az oka annak, hogy a nemzetközi közösség egymással összefogva lépjen fel, hogy ne lehessen a demokrácián alapuló világrendet megdönteni – mondta el Tyihanovszkaja.

Navalnaja arról beszélt, szerencsés, hogy ezen a fórumon is figyelmet kapott, és így felerősítheti azoknak a hangját, akiké egyébként nem hallatszik a nagyhatalmak közötti beszédben. Kiemelte azonban azt is, hogy

el fog jönni a nap, amikor Vlagyimir Putyinra már senki sem fog emlékezni.

Tyihanovszkaja elmondta, hogy Belaruszban az elnyomás még Oroszországhoz hasonlítva is elképesztő. Saját férjét hozta példaként, akiről két éven keresztül azt sem tudta, merre van. Felidézte, amint gyermekük megkérdezte, hogy lehetséges-e, hogy édesapja már nincs életben. Elmondása szerint rendkívül ritka eset, hogy férje kiszabadulhatott Lukasenka börtönéből, és ehhez Amerika és Oroszország koordinált fellépésére volt szükség.

Kiemelte, hogy ráadásul a rezsimnek nem csupán az emberek elnyomása a célja, hanem az, hogy elvegye tőlük azokat az értékeket, amelyekben hisznek, és amelyeket fontosnak tartanak. Ráadásul még azok, akik emigrációban vannak, azok sem cselekedhetnek szabadon, hiszen mindnyájuknak vannak szerettei Belaruszban, akikre lesújthat a terror.

Fiona Hill kiemelte, hogy Oroszország „fogolydiplomáciát” folytat a bebörtönzött külföldi állampolgárokkal. Navalnaja arról beszélt, hogy amikor az emberek mindennapi életüket élik Európában – mint ahogyan azt néha saját magán is észreveszi –, nem képesek elképzelni azt, hogy Putyin hogyan vezeti Oroszországot. A Krím elfoglalása előtt a tüntetők az ellenzéki aktivista szerint csupán néhány hetes büntetéseket kaptak, és az még sokaknak belefért. 2014 után azonban radikálisan megváltoztak a dolgok. Fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy nagyon sok orosz van Putyin börtöneiben azért, mert egyszerűen nem ért egyet az agresszióval.

Az európai jólétben el sem tudjuk képzelni, hogy milyen az elnyomás

Tyihanovszkaja elmondta, hogy emigrációból a legtöbb, amit elérhetnek, az az, hogy a tájékoztatást és a sajtót segítik. Ez azonban rendkívül nehéz feladat, mert óriási kormányzati ellenszéllel kell megbirkózniuk. Ukrajnának a politikus szerint igazságos békét kell szolgáltatni. Ez pedig az egész térségben változásokat indíthat el. Azonban ha egy diktátornak valaki enged, az ezután csak újabb és újabb vörös vonalakat fog átlépni.

Újságírói kérdésre Navalnaja közölte, hogy emigrációban is szakértőkkel dolgoznak együtt, és Oroszország jövőjén dolgoznak, ugyanis minden pillanatban készen kell lenni arra, hogy a változás megkezdődik.

A beszélgetés végén Tyihanovszkaja ismételten azokra emlékeztetett, akik   politikai nézeteik miatt  jelenleg is börtönben vannak. Ők ugyanis azokban hisznek, akik értük küzdenek, és a demokratikus átmenetért harcolnak. Navalnaja azt emelte ki, hogy folytatni kívánja férje munkáját. Ugyanis Navalnij követői mára az ő követői lettek. Most, hogy egyedül maradt, így fog politizálni, hiszen ezzel példát mutat másoknak is. És Oroszország egy napon valóban szabad lesz.