A jobbközép-kereszténydemokrata CDU/CSU pártszövetség győzelmével ért véget az előrehozott választás Németországban, így Olaf Scholz után új kancellárja lesz az országnak Friedrich Merz személyében. Ráadásul a választás a kereszténydemokraták számára annyiból kedvezőbben alakult, hogy az osztrák ÖVP-vel ellentétben könnyebben tudnak összehozni egy szélsőjobboldal ellen összefogó kormányt, miközben az AfD négy évvel ezelőtthöz képest megduplázta szavazóinak számát.
Február 23-án, vasárnap értek véget Németországban az előrehozott választások, amit az eredeti időpont helyett fél évvel azért hoztak előre, mert az Olaf Scholz vezette SPD–Zöldek–FDP-koalícióból még novemberben az FDP kilépett, elveszítve ezzel a kormány parlamenti többségét.
Az már ekkor biztos volt, hogy a választás után Olaf Scholz búcsút inthet kancellári pozíciójának, ezt tekintve nem is történt semmi meglepetés:
a Friedrich Merz vezette CDU/CSU uniópártok, ha nem is olyan nagy fölénnyel, mint a közvélemény-kutatások várták, de magabiztosan megnyerték a választásokat.
Az összes szavazat megszámlálása után az alábbi módon szavaztak a németek:
Az új választási törvény miatt idén először fixen 630 képviselő kezdi meg majd az új ciklust a Bundestagban, hiszen a korábbi rendszerre jellemző túllógó és azok kompenzálására kiosztott mandátumokat eltörölték, ami miatt a német törvényhozás alsóháza sohasem volt ugyanakkora létszámú.
A választás egyértelmű győztese az uniópártoknak is nevezett CDU/CSU pártszövetség, így a következő kormányt vélhetően Friedrich Merz CDU-elnök fogja vezetni. Az új választási rendszer miatt már a választás éjszakáján könnyebben lehetett nekilátni a koalíciós matek kiszámításának, hiszen lényegében két opció áll rendelkezésre Merznek, miután a három kispárt közül sem a BSW, sem pedig az FDP nem jutott be:
Ugyan Merz az AfD-vel összeállva egy kényelmes többséget tudna felmutatni a Bundestagban, de az uniópártok kancellárjelöltje már több ízben kijelentette, hogy vezetésével nem fogják lebontani a német politikában tűzfalnak nevezett politikai karantént a radikális jobboldali párttal szemben, így nem most fog Németországban a szélsőjobb visszakerülni a kormányra.
A leendő kancellár korábban arról beszélt, ő alapvetően egy kétpárti koalíciót preferálna – ami egyébként a gyakorlatban három pártból áll majd, hiszen a Markus Söder vezette CSU egy külön párt –, így vélhetően az SPD-vel fog először leülni tárgyalni. A két pártnak együtt megvan a parlamenti többséghez szükséges 316 mandátum, ugyanakkor ha Merz valamennyivel stabilabb kormányzást szeretne – márpedig azt ígért –, akkor a megállapodásnak a Zöldek is részei lehetnek.
A választás estéjén az ökobaloldali párt több politikusa is arról beszélt, hogy kormányzásra készülnek, mivel pártjuk és politikájuk már inkább kormányzópártnak számít, nem pedig ellenzéknek, ugyanakkor ez leginkább Merzen és Söderen fog múlni: a CSU-pártelnök Söder pedig alapvetően nem szeretne a Zöldekkel közösen kormányozni, így ezért vélhetően erről is tárgyalni fognak Merzcel.
Merz a választás estéjén gyors kormányalakítást ígért, mondván, Németországnak nincs elvesztegetni való ideje, a világ pedig nem fog az országra várni. Annak ellenére, hogy győzelmének Donald Trump amerikai elnök is örült, Merz épp Trump és Amerika ellenében határozta meg magát, azt ígérve, hogy vezetésével előmozdítja, hogy Németország és Európa ne függjön annyira az Egyesült Államoktól.
A leendő német kormánynak egyébként valószínűleg csak alig lesz jobb a viszonya a magyar kormánnyal, mint az előzőnek, annak ellenére, hogy a migráció kérdésében Merz és Orbán Viktor magyar miniszterelnök sok mindenben egyetért.
Merz és az uniópártok számára fontosak a jogállamisági kérdések, valamint elítélik az AfD-t, amivel az elmúlt időszakban a magyar kormányfő szorosabb kapcsolatokat kezdett kialakítani, sőt a szélsőjobboldali párt kancellárjelöltjét még Budapesten is fogadta.
Ezt vélhetően nem díjazza majd Merz, főleg, ha az AfD is belép a Fidesz által alapított európai pártcsaládba. Ugyanakkor a migráció és a gazdasági kérdésekben való egyetértés alapján megpróbálhat a magyar kormány jobb munkaviszonyt kialakítani a leendő kancellárral, mint elődjével.
A választási eredményekből jól látszik, hogy a németek mennyire elégedetlenek voltak az Olaf Scholz vezette kormánnyal, hiszen a pártok alapvető színei miatt közlekedésilámpa-koalíciónak nevezett kormány mindegyik pártjára kevesebben szavaztak, mint négy évvel ezelőtt.
Közülük a legtöbb szavazót az Olaf Scholz vezette SPD vesztette – négy évvel ezelőtti eredményhez képest 9,3 százalékponttal kevesebb szavazatot kapott –, amivel történetének legrosszabb eredményét könyvelheti el a szociáldemokrata párt. Emiatt nem meglepő, hogy Scholz bejelentette: a választások után le fog mondani pártelnöki pozíciójáról, és nem ő fogja képviselni a pártot a koalíciós tárgyalásokon.
Scholz távozása ellenére legrosszabbul azonban a koalíciót robbantó Christian Lindner és a liberális FDP járt:
Az FDP be se jutott a Bundestagba, pedig 2011-ben még a németek 11,4 százaléka szavazott rájuk.
Ez részben köszönhető annak, hogy olykor elég egyértelműen az FDP akadályozta a kormány munkáját, hiszen Lindner több ízben is már a kormányülésen elfogadott javaslatokat utasított el a parlamentben, valamint kormányon nem tudta kiadáscsökkentő programját megvalósítani, amivel az alapvetően jómódú és gazdag szavazóbázisát elidegeníthette.
A párt elnöke, Lindner még a választás estéjén bejelentette, amennyiben pártja nem jut be a Bundestagba, nemcsak pártelnöki székéről mond le, hanem aktív politikusi karrierjét is befejezi.
A mostani eredmény ugyan nem jelenti az FDP végét, de 2021 óta több tartományi választáson sem tudta megugrani a bejutási küszöböt, ezért a következő pártelnök nehéz feladatot örököl Lindnertől.
A választási térképre ránézve egyértelmű, hogy az egykori NSZK és NDK területén alapvetően másképp szavaznak a németek – ennek okait még korábban az alábbi cikkünkben jártuk körül.
Kelet-Németországban ugyanis a legtöbb körzetben az AfD-re szavazott a többség, míg Nyugat-Németországban az uniópártokra.
Türingiában például az AfD több mint 38 százalékot szerzett, ami majdnem a duplája, mint amennyien a CDU-t ikszelték, de a fővárost, Berlint leszámítva más egykori NDK-tartományban is az országos átlagnál sokkal jobban szerepelt a szélsőjobboldali párt.
Ugyanakkor az Alice Weidel és Tino Chrupalla kettőse által vezetett párt nem kizárólag Kelet-Németországban teljesített jól: a párt történetében először két nyugati körzetben – Kaiserslauternben és Gelsenkirchenben – is ők hódították el a legtöbb listás szavazatot, de Bajorország legkeletibb részein is jobban teljesítettek az országos átlaguknál.
A párt a 2021-es választásokhoz képest megduplázta szavazóinak számát – akkor a németek 10,4 százaléka szavazott rájuk –, ami nagyban köszönhető a Scholz vezette kormány kaotikus működésének, azonban kérdés, hogy a most AfD-t ikszelők mennyire lesznek a jövőben is a párt szavazói, hiszen sokan a politikai centrumot büntetve adták le protestszavazatként a pártra a szavazatukat.
Ennek ellenére a párt elnöksége elégedett lehet, hiszen Weideléknek sikerült a német közbeszédben normalizálni a pártot, és mára az AfD Németország második legnagyobb pártjává vált.
Amennyiben pedig a leendő Merz vezette kormány nem fog tudni megoldásokat nyújtani a németek legégetőbb problémáira – gazdasági recesszió, infláció, migráció –, akkor még inkább nőhet az AfD támogatottsága: ellenzékben ugyanis könnyebb felelőtlenül ígérgetni, a komoly problémákra pedig leegyszerűsített, a németek számára könnyen befogadható populista válaszokat adni.
Azonban nemcsak földrajzilag, hanem életkor szerint is nagy különbség volt a németek szavazatai között:
a 35 alatti szavazók többségében e két, a politikai skála két szélén lévő pártokra szavaztak.
A 18–24 év közötti korosztály legnépszerűbb pártja a pártszakadás miatt már sokak által temetett szélsőbaloldali–progresszív die Linke kapta a legtöbb szavazatot a maga 25 százalékos eredményével, amit az AfD követ 21 százalékponttal, ahogy a 25–34 közöttiek is az országos átlagon felül szavaztak a két pártra – e korosztályban az exit pollok alapján 23 százalékuk szavazott az AfD-re, a die Linkére pedig 15 százalékuk.
Ez nagyban köszönhető annak, hogy a kampány alatt leginkább ez a két párt tudta kihasználni az új platformokat és technológiát: az AfD és a Linke is aktív volt TikTokon, és alapvetően a rájuk szavazó fiatalokat ezen keresztül tudták elérni.
Ezzel szemben az idősebb, 60 év feletti szavazóknál az uniópártok és az SPD volt a legnépszerűbb: a 60–69 közöttiek 33 százaléka szavazott a CDU/CSU-ra, további 21 százalékuk pedig az SPD-re, míg 70 felett a két párt 42, valamint 25 százalékos támogatottságot ért el.
A választáson egyébként további meglepetés, hogy a die Linkéből kiváló Sahra Wagenknecht és új pártja, a BSW ennyire alulszerepelt és be se jutott a Bundestagba: míg tavaly az EP-választásokon a szavazatok 6,17 százalékát szerezte, majd három őszi tartományi választáson is 10 százalékpont feletti eredményt ért el, ráadásul e tartományok közül Brandenburgban az SPD-vel, Türingiában a CDU-val és az SPD-vel közösen kormányoznak is.
(Borítókép: Friedrich Merz 2025. február 23-án Berlinben. Fotó: Maja Hitij / Getty Images)