Egy évvel azután, hogy a legnépszerűbb orosz ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij máig tisztázatlan körülmények között meghalt, a Putyin-ellenes tábor maradéka megosztottnak tűnik. Egyelőre senki sem tudja betölteni a karizmatikus politikus után maradt űrt, a Nyugatra menekült orosz ellenzék tagjai pedig együttműködés helyett egymással marakodnak.
Vasárnap hosszú sor kígyózott Alekszej Navalnij sírjánál Moszkvában. Egy évvel azután, hogy az orosz korrupcióellenes bloggerből lett politikus egy sarkköri börtönben váratlanul meghalt, támogatói még mindig nagy számban mentek el megemlékezni róla, és az általa képviselt demokratikus Oroszország eszményéről. Az orosz ellenzék koncepciós eljárásban elítélt vezetője a helyi hatóságok egy évvel ezelőtti tájékoztatása alapján 47 éves korában természetes halált halt,
a független orosz média szerint azonban megmérgezhették – amire már 2020-ban is volt egy kísérlet.
Navalnij életében amellett, hogy politizált, és egy alkalommal elnökként is megpróbált indulni, az úgynevezett Korrupcióellenes Alapítvány (FBK) vezetője és arca volt, amely szervezet rendszeresen publikált leleplező oknyomozó-dokumentumfilmeket Vlagyimir Putyinról és legközelebbi bizalmasairól. Például az FBK volt az, amely lerántotta a leplet az orosz elnök fekete-tengeri palotájáról, amelyet oligarchái építettek neki, hűségük jeléül.
Az újságírói tevékenységet is végző Navalnij volt a második olyan ellenzéki vezető, akinek hirtelen halála sokkolta Oroszországot és a világot. Kilenc évvel korábban, 2015 februárjában Borisz Nyemcov politikust lőtték le egy Kreml melletti hídon, néhány nappal azelőtt, hogy ő, Navalnij és mások egy Putyin-ellenes tömeggyűlést vezettek volna.
egy évvel Navalnij halála után az orosz ellenzéki politika már csak emigrációban létezik.
Az Ukrajna elleni teljes körű invázió megindítása előtt ugyanis Vlagyimir Putyin elkezdte egyre keményebb módszerekkel felszámolni a kritikus hangokat az országban. A Kreml urának lehetséges kihívói azóta börtönben ülnek, halottak vagy Nyugatra menekültek. Az addig rendszeres Putyin-ellenes tömegtüntetések Navalnij halála óta teljesen megszűntek.
A formális, parlamenti ellenzék eközben valójában Putyin pártját, az Egységes Oroszországot támogatja. A média totális állami kontroll alatt áll, a közösségi médiába száműzött rendszerkritikus tartalmakhoz az oroszok pedig már csak VPN (internetes tevékenységet elfedő szolgáltatás) segítségével tudnak hozzáférni.
Eközben a rendszer ellenségei Oroszországon kívül, szétszóródva élnek. A múltban Navalnij Korrupcióellenes Alapítványa volt az orosz ellenzék legbefolyásosabb és legerősebb szervezete, amelyet a rezsim Navalnij 2021-es oroszországi visszatérését követően kezdett el tönkretenni. Vezetőinek többsége – a többi ellenzéki szervezethez hasonlóan – azóta külföldre költözött, ahonnan az FBK továbbra is nyomon követi a korrupciót, és a közösségi médiában buzdítja az oroszokat az ellenállásra Putyin rendszerével szemben.
Azonban Alekszej Navalnij halála óta eltelt egy évben legfontosabb örökségét, a Korrupcióellenes Alapítványt botrányok rázták meg.
A liberális, külföldi orosz média korábban kesztyűs kézzel bánt Navalnijjal és szervezetével. Ezzel indokolható az, hogy például sosem vizsgálták a jogász vagyonosodásának körülményeit, vagy a szervezet pénzügyi hátterét. Azonban a korábban fő szövetségesének számító liberális média és szellemi holdudvar megadhatta a kilövési engedélyt az FBK-ra most, hogy a politikus már halott.
A The Insider nevű orosz lap kiderítette, hogy a korrupcióellenes szervezet amerikai szárnyát két olyan orosz üzletember alapította, akik korábban pénzügyi bűncselekményeket követtek el, és feltehetőleg Navalnij szervezetével akarták a nevüket tisztára mosni. Erről az FBK-nak tudomása volt. A vádakat legelőször Maxim Katz youtuber fogalmazta meg, aki több más jelentős orosz ellenzéki politikus mellett Navalnij kampányfőnöke is volt.
Nem kellett sokat várni, hogy a Korrupcióellenes Alapítvány is visszaüssön a korábbi szövetségesének.
A szervezet azt állítja, hogy a vádakat először megfogalmazó Maxim Katz feleségének reklámcége Kreml-közeli vállalatokkal üzletel. Eközben a Sota, egy másik liberális orosz újság pedig fényt derített arra, hogy a Korrupcióellenes Alapítvány finanszírozóinak névsora egy biztonsági rés miatt eljutott az orosz hatóságokhoz, annak ellenére, hogy az FBK a finanszírozóknak teljes anonimitást ígért. Navalnij alapítványának pénzt utaló orosz polgárokat most börtönbe zárhatják, ugyanis azt a Kreml „szélsőséges szervezetnek” minősítette.
Vlagyimir Putyin emigrációba kényszerült ellenzéke két személy körül gyülekezik. Az egyik tábor vezetője Alekszej Navalnij özvegye, Julija Navalnaja, a másiké Mihail Hodorkovszkij orosz oligarcha, aki korábban 10 évet töltött börtönben. Azonban utóbbi társaság korántsem nevezhető egységesnek, ugyanis a sokszínű orosz politikai ellenzéket évtizedes személyes ellentétek szabdalják – általában ezek a törésvonalak abból fakadnak, hogy
a különböző politikusok egymást vádolják az ellenzéki ügyek vagy a haza elárulásával, és persze a Putyinnal való együttműködéssel.
Legtöbben ezért Navalnij özvegyétől, Julija Navalnajától várták, hogy egykori férje után ellenzéki vezérként lépjen fel, ugyanis az ő elköteleződése megkérdőjelezhetetlen – még az orosz hatóságok is így gondolják, akik ennek megfelelően már elfogatóparancsot adtak ki ellene. Navalnaja asszony azonban egyelőre nem tűnik olyan tehetséges vagy népszerű politikusnak, mint férje, ráadásul németországi száműzetéséből amúgy sem sok mindent tud elérni, azon kívül, hogy néha tanácsokkal látja el a nyugati vezetőket Putyin gondolkodását illetően.
Egy ideig úgy tűnt, hogy az ellenzék komoly segítséget kapott tavaly augusztusban, amikor a Biden-adminisztráció által kieszközölt ankarai fogolycsere során olyan jelentős ellenzéki politikusok, mint Ilja Jasin és Vlagyimir Kara-Murza is kiszabadult (ők azóta egyébként Navalnaja táborához tartoznak). Előbbi az utolsó olyan valódi népszerű ellenzéki politikus volt, aki nem hagyta el az országot, végül aztán 2022-ben az inváziót kísérő politikai tisztogatás során őt is börtönbe zárták. Utóbbi, vagyis Kara-Murza pedig a 2015-ben lelőtt Nyemcov kijelölt utódja volt. (Ennek a fogolycserének egyébként Navalnij is részét képezte volna, de előtte egy nappal meghalt.)
Sokan azt remélték, hogy a kiszabadult honfitársak új lendületet adnak majd a Navalnij halála miatt szédelgő ellenzéki mozgalomnak.
Eddig azonban nem jutottak túl a nyugati tisztviselőkkel és száműzetésben élő támogatóikkal való találkozókon vagy néhány gyűlésen. Ezekkel pedig nem lehet politikai eredményt elérni egy olyan diktátor ellen, aki a világ leghatalmasabb területű országának minden erőforrásával rendelkezik. Szabadulásuk egyelőre Putyinnak kedvez a legjobban, aki több orosz elítéltet (köztük FSZB-ügynökök) szabadon bocsátását érte el úgy, hogy közben fő politikai riválisai is elhagyták az országot.
Jelenleg egyáltalán nem látszik, hogy valaki képes lenne jövőképet felmutatni az orosz demokratikus ellenzéknek. A liberális oldal teljesen demoralizálódott, amióta a legfontosabb vezető meghalt, és inkább az egymással való acsarkodással és vádaskodással van elfoglalva. Eközben senkiben sincs mersz megtenni azt, ami Navalnijnak nagy valószínűséggel az életébe került: hazatérni Oroszországba, abban a reményben, hogy az orosz nép majd melléáll, és szembeszáll Putyinnal. A változáshoz még Navalnij ismertsége is kevés volt, a nála jóval népszerűtlenebb politikusok ezért inkább nem reszkírozzák meg a hazalátogatást.
Az egyik ilyen, Dimitrij Gudkov szerint az orosz ellenzék teljesen töredezett és „kudarcot vallottak abban, hogy bármiben is megegyezzenek”, ami szerinte azért van, mert eleve lehetetlen elérni bármit emigrációból. Gudkov egyébként maga is politikai menekült, akit távollétében egy orosz bíróság 8 év börtönbüntetésre ítélt mert „lejáratta az orosz hadsereget” – vagyis háborúellenes álláspontot fogalmazott meg.
Gudkov úgy gondolja, Oroszországban az a szokás, hogy az emberek mindig visszariadnak a felelősségtől, azután
megjelenik egy politikus, és mindenki azt hiszi, hogy majd ő mindent megcsinál helyettük, reményt ad nekik. Navalnij, aki a börtönben sem mutatott félelmet, ezt a fajta reményt adta nekünk. De a félelemnélküliség szimbólumát megölték. Kinek lesz most bátorsága, hogy tegyen valamit mindannyiunk nevében?
– tette fel a kérdést az orosz ellenzéki politikus a DW-nek.
(DW, Politico, The Moscow Times, Meduza)
(Borítókép: Ilja Jasin orosz ellenzéki politikus, Julija Navalnaja orosz emberi jogi aktivista és Vlagyimir Vlagyimirovics Kara-Mursa orosz politikus a Putyin elleni tüntetésen 2024. november 17-én. Fotó: Getty Images)