Két hónappal második ciklusa megkezdése után már láthatjuk, hogy Donald Trump amerikai elnök olyan sokféle módon definiálja újra a Republikánus Párt elveit, hogy azt nyomon követni is nehéz.
Donald Trump amerikai elnök gyorsan megváltoztatta a republikánusok hosszú múltra visszatekintő, erőteljes globalizmusát az „Amerika az első” álláspont javára, háttérbe szorítva ezzel a párt egy egész szárnyát. Olyan protekcionista gazdaságpolitikát hirdetett, amilyet a republikánusok régóta kerülnek, és valahogy meggyőzte a szabadpiac régi bajnokait, hogy politikájára okos tárgyalási módszerként tekintsenek – írja a Politico hasábjain megjelent esszéjében Rachael Bade.
Trump hatalomátvételének egyik legkorábbi és legnyilvánvalóbb jelzése, hogy az ohiói szenátort, J. D. Vance-t választotta alelnökjelöltjének. Ahelyett, hogy a hagyományoknak megfelelően egy másik karaktert képviselő társ mellett döntött volna, az elnök az egyik leghűségesebb szövetségesét emelte ki, aki hozzá hasonló vehemenciával áll a politikához.
Másfél évvel ezelőtt a Képviselőház republikánus keményvonalasainak egy kis csoportja az amerikai történelemben először elmozdította a házelnököt. Vétke az volt, hogy elfogadta a kormány hat hétig tartó finanszírozását biztosító „folytatólagos határozatot” (continuing resolution, CR).
2025 márciusában azonban nemcsak hogy ugyanezen keményvonalasok közül sok támogatta a Republikánus Párt házelnökének azonos határozatát – ráadásul ezúttal hat hónapra, nem hetekre –, hanem még a House Freedom Caucus nevű csoport is beállt ezen lépés mögé, és sok tagjuk most először szavazott a finanszírozás meghosszabbítása mellett.
Csak egyetlen magyarázat van erre az új helyzetre a Capitoliumban, és ez Donald Trump.
A Képviselőházban különösen nagy volt a fordulat. Különösebb ellenállás nélkül győzte meg még a legszkeptikusabb republikánusokat is, hogy hosszabbítsák meg a részben Joe Biden és Chuck Schumer által kialkudott megállapodást – és ezzel olyan békát nyeltek le, ami ellen a költségvetés héjái és a Pentagon is évek óta tiltakoznak.
Normális esetben nem támogatnám a CR-t, mert szerintem ez azt mutatja, hogy a Kongresszus nem végzi a munkáját. De ezúttal? Trump áll mögötte
– mondta Eric Burlison, Montana állam konzervatív republikánus képviselője az ABC Newsnak.
Nem arról van szó, hogy Trump nem adott volna semmit a konzervatívoknak. Sokan találkozhattak közülük az elnökkel, vagy legalábbis telefonon beszélhettek vele.
Bade leírja, hogy amikor találkozott Tennessee állam képviselőjével, Tim Burchettel, a McCarthyt kiszorító nyolc republikánus egyikével, elővett egy darab papírt, hogy elmagyarázza, a jelenlegi törvényjavaslat 7 milliárd dollárral csökkenti a kiadásokat az előző évihez képest.
Trump még soha nem hazudott nekem
– fogalmazott.
Bár még csak két hónap telt el Trump második ciklusából, de az már látszik, hogy a hatalom egyre inkább az ő kezében összpontosul.
A The New York Times értékelése arról, hogyan használja Trump a befolyását a Capitolium republikánusaira, több mint egy tucat, az interakciókat ismerő forrással készített interjúkon alapul, akiknek többsége ragaszkodott a névtelenséghez. Olyan megközelítésről számoltak be, amelyben Trump – aki éveken át azt mutatta a republikánusoknak, hogy vagy a legnagyobb bajnokuk vagy a legrosszabb politikai ellenségük lehet – a törvényhozókkal való jó viszonyra összpontosít – és arra a hallgatólagos, de ritkán kimondott fenyegetésre támaszkodik, hogy tönkreteszi őket, ha azok eltérnek a követeléseitől.
A források szerint Trump taktikája inkább a mézesmadzagot alkalmazza, mint a korbácsot. Az elnöki tisztséggel járó protokollkellékekre támaszkodik – utazások az Air Force One-on; látogatások a Palm Beachen található Mar-a-Lago üdülőhelyen –, hogy a republikánus kongresszusi tagok különlegesnek és lekötelezettnek érezzék magukat.
Tudod, hogy az kinek a széke? Az Melania ülése. Egyedül az övé. Tudod, milyen kivételes, hogy most abban az ülésben ülhetsz?
– mondta Trump több törvényhozónak, akik vele repültek a Marine One-on, az elnöki helikopteren. Az elnök azonban valamikor kérni fog valamit cserébe. És az is biztos, hogy nem csak egyszer.
(Borítókép: Donald Trump 2025. január 27-én. Fotó: Joe Raedle / Getty Images)