Ukrajna gyorsított EU-csatlakozásáról vitázott négy szakértő, miután a Magyar Külügyi Intézet nemrég bemutatta az „A csatlakozás ára, ki fizeti meg Ukrajna EU-tagságát” című elemzését. A szakértők abban egyetértettek, hogy Ukrajna csatlakozása jelenleg nem elképzelhető, az inkább gyengítené az Európai Uniót, mintsem erősítené. Ugyanakkor azt a kerekasztal-beszélgetés résztvevői másképp látták, hogy lehet-e Ukrajnából valaha az Európai Unió egy újabb tagállama.
Az A csatlakozás ára, ki fizeti meg Ukrajna EU-tagságát címmel tartott kerekasztal-beszélgetést a Magyar Külügyi Intézet (MKI) és a Mathias Corvinus Collegium március 27-én, csütörtökön Budapesten, ahol a meghívott szakértők a honvédő háborút vívó Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozásának lehetséges hatásairól, de leginkább annak kihívásairól beszélgettek.
A beszélgetés előtt annak egyik résztvevője, Siklósi Péter, az MKI vezető kutatója összegezte az állami tulajdonú, kutatóintézeti és agytröszti feladatokat is ellátó nonprofit gazdasági társaság ugyanerre a címre keresztelt elemzését.
Mint arra Siklósi rámutatott, Ukrajna egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a támogatáson túl a háború lezárulta utáni tűzszünet vagy békemegállapodás után valamilyen biztonsági garanciát szerezzen saját biztonságának megőrzése érdekében.
Volodimir Zelenszkij több ízben is a NATO-tagságot jelölte meg ebben – ezzel kapcsolatosan 2008-ban még egy jogilag nem kötelező erejű ígéretet is kapott Kijev –, ugyanakkor szerinte mára egyértelmű, hogy Ukrajna nem tud csatlakozni a katonai szervezethez, így Siklósi szerint Európában többen is „kvázi vigaszdíjként” az EU-tagságot és a csatlakozási folyamat gyorsítását ajánlanák Kijevnek.
Siklósi ismertetőjében amellett érvelt, hogy a gyorsított csatlakozási eljárás negatívan hatna az Európai Unióra: egyrészt amennyiben politikai okokból valóban 2030-ra Ukrajna teljes körű tagállammá válna, az demoralizáló lenne azon országok számára, amelyek már akár másfél évtizede az EU előszobájában vannak, és a csatlakozáshoz szükséges 35 fejezetből többet már sikeresen le is zártak.
Másrészt a csatlakozásnak vannak politikai és pénzügyi következményei is, miközben Siklósi szerint a háború miatt nagyon sok bizonytalanság van.
Egyáltalán nem tudjuk jelenleg, hogy Ukrajna mekkora területe csatlakozna az EU-hoz, amit az ukrán kormány ellenőriz, illetve mennyi lakossal: legutóbb 2001-ben készült Ukrajnában teljes körű népszámlálás, jelenlegi becslések szerint 29–30 millió, de ha teljes, a nemzetközi jog szerint Ukrajnához tartozó, ám jelenleg Oroszország által de facto felügyelt területen élőket is beleszámoljuk, 38–39 millió lakossal bővülhet az Európai Unió.
Ugyanakkor így is sok információ elérhető, ami alapján következtetni lehet arról, milyen hatásai lennének a csatlakozásnak.
Azt azért előrebocsátanám, itt egy nagy országról van szó, függetlenül attól, hogy mekkora népességgel fog csatlakozni. Azért itt mégiscsak arról beszélünk, hogy az EU 5–6. legnépesebb országa lennének, ami olyan mértékű politikai változásokat indukálna az EU-ban, hogy tulajdonképpen a végére nem ismernénk rá az unióra
– véli Siklósi, aki példaként a tagállamok szakminisztereiből álló Európai Unió Tanácsán (röviden: tanács) belüli szavazási arányok megváltozását említette, valamint azt, hogy Ukrajna akár Lengyelországgal azonos számú EP-képviselőt adhatna a jövőben, szám szerint 53-at, miközben az ukrán pártrendszer alapvetően nem összeegyeztethető az európaival, mivel Ukrajnában leginkább oligarchák által szervezett pártokról és azok közötti versenyről beszélhetünk véleménye szerint.
Biztonságpolitikai következményként hozzátette, az EU-n belül van egy kölcsönös segítségnyújtási záradék, ami arról szól, hogyha azt egy ország aktiválja, akkor a többieknek a segítségére kell sietni.
Ugyan ez a záradék nem olyan egyértelműen van megfogalmazva, mint a NATO 5. cikkelye, valamint eddig mindössze egyetlen esetben aktiválták: Franciaország a 2015-ös párizsi terrortámadás után élt ezzel a záradékkal, ami szóban kifejezett szolidaritási következménnyel járt, de Ukrajna kapcsán valószínűleg ennél többről lenne szó. Ennek ráadásul a NATO-ra is lenne hatása Siklósi szerint, mivel a legtöbb EU-tagállam a NATO-nak is része, a NATO pedig szeretne elkerülni bármilyen közvetlen, Oroszországgal szembeni fegyveres konfliktust.
Ráadásul számításaik szerint Ukrajna csatlakozása sokba kerülne az Európai Uniónak: amennyiben az elméletben most 2026. január 1-jén valósulna meg, akkor az első öt évben 2,5 ezer milliárd eurót kellene Ukrajna újjáépítésére és felzárkóztatására szánni, ami szerinte a jelenlegi tagállamokon belül is konfliktust okozna.
Ez az orosz vezetés számára is egyértelmű, hogy [Ukrajna EU-csatlakozása – szerk.] milyen mértékű költséget jelentene és milyen feszültségekhez vezetne ez az Európai Unióban. Nem csoda, hogy bár Oroszország az ukrán NATO-tagság ellen kézzel-lábbal tiltakozik, de az ukrán EU-tagsággal szemben nincsenek kifogásai. Jól látják, hogy ez mekkora öngól lenne Európa számára. Az az érdekük, hogy gyengítsék az Európai Uniót, erre kiváló lehetőség lenne Ukrajna EU-csatlakozása
– fogalmazta meg következtetéseit Siklósi Péter, aki később arról beszélt, akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy „aki Ukrajna gyorsított EU-csatlakozását tolja, az tulajdonképpen Putyin szekerét tolja”.
Ezután a kerekasztal-beszélgetésen Siklósi mellett Demkó Attila, a Stratégiai Jövők Program vezetője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tagja, Máthé Réka Zsuzsanna, az MCC senior kutatója, valamint Mernyei Ákos, az MKI elnöki tanácsadója és vezető kutatójával beszélgetett az elemzés elkészítésében részt vevő Seremet Sándor moderálásában.
Az, hogy mikor érhet véget az ukrajnai háború, Demkó Attila szerint két dologtól függ: az ukrán, valamint az orosz csapatok állóképességén. Szerinte a nagy számok törvénye alapján az orosz állóképesség tovább tart, míg Ukrajna a harcokat a legtöbb, a kérdéssel foglalkozó nyugati szakértő szerint is 2025 vége, 2026 elejéig bírhatja, noha ezt véleménye szerint sokan nem merik névvel felvállalni.
A szakértő szerint ennek oka nemcsak amiatt van, mert kifutnak a Kijevnek nyújtott amerikai támogatások, hanem mert Európa sem tud annyit adni, amennyire az ukránoknak szüksége lenne, annyit pedig végképp nem, hogy kiváltsa az amerikai fegyverszállítmányokat is.
Demkó Attila nem tudja elképzelni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök jelenleg be szeretné fagyasztani a konfliktust,
hiszen még Oroszországnak a luhanszki és donyecki területeket sem sikerült teljes egészében elfoglalni, és szerinte Putyin nehezen tudná odahaza megmagyarázni, hogy miért fejezné be így a háborút. Azonban szerinte lesz egy lezárás, azonban az nem feltétlenül lesz stabil.
Mint emlékeztetett, az EU-ban már létezik egy precedens, hogy egy konfliktusban álló ország csatlakozzon: Ciprus úgy csatlakozott a nemzetek feletti szervezethez, hogy a mai napig konfliktusban áll a Törökország által támogatott, a szigetország északi részén található Észak-ciprusi Török Köztársasággal, ugyanakkor a csatlakozás azután történt meg, hogy a konfliktus már kezelhető volt. Emellett Törökország nem annyira erős, mint a világ legtöbb atomtöltetével rendelkező Oroszország.
Én nem látom azt a nagyon nyugodt pillanatot, ami a következő 5–10 éves távlatban lehetővé tenné Ukrajna csatlakozását, és az veszély, ha az EU elszakad a realitástól. Ha a kommunikációt nézzük, az elmúlt hónapokban, években egyre nagyobb elszakadást látok ebben
– fogalmazott a szakértő, aki szerint nincsenek meg a biztonságpolitikai kritériumok, ami miatt lehetővé válhatna Ukrajna csatlakozása.
Ugyan Siklósi abban egyetértett Demkóval, hogy Ukrajna gyors EU-csatlakozása szerinte is elképzelhetetlen, viszont a konfliktus lezárását és annak időkeretét nézve ő optimistább. Szerinte a Donald Trump vezette Egyesült Államok mindkét országot tudja „mézesmadzaggal és korbáccsal” a tűzszüneti megállapodás felé terelni, és ha húsvétig nem is, de szerinte még az év vége előtt megköthetnek egy tűzszüneti megállapodást. (Arról, hogy a Trump-adminisztráció inkább a gyorsaságot és nem a béke minőségét tartja szem előtt, bővebben az alábbi cikkünkben írtunk.)
Kijev lehetséges uniós tagsága kapcsán Siklósi hangsúlyozta, az jelenleg kockázatokat jelent az EU-nak:
Utóbbi gondolatra csatlakozva Máthé Réka Zsuzsanna, az MCC senior kutatója elmondta, Ukrajna gazdasága jelenleg nincs felkészülve arra a versenyre, ami a közös uniós piacon várna rá. Mint rámutatott, az MKI becslése szerint ezermilliárdnyi forrásra van szüksége, hogy egyáltalán újraépítsék, valamint hogy gazdaságát versenyképessé tegyék, ami az EU hétéves költségvetésének mintegy a felét jelentené.
Máthé szerint kérdéses, hogy a tagállamok ezt az összeget hajlandóak lennének-e kifizetni. Mint utalt arra, Mario Draghi az európai versenyképességről készített jelentésében 700–800 milliárd eurós többletforrás szükségessége mellett érvelt, hogy az EU csökkentse versenyképességi hátrányát az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Ugyanakkor a tagállamok a saját országok versenyképességére se voltak hajlandóak erre ennyi pénzt áldozni jelenleg, Kijev versenyképessé tétele pedig ennél is drágább lehet.
Mernyei Ákos, az MKI elnöki tanácsadója és vezető kutatója emellett hozzátette, a csatlakozási tárgyalások nem azért tartanak évekig, mert a bürokrácia kiválóan vagy lassan működik, hanem mert a tárgyalások 35 fejezetre, azokat pedig 5–6 klaszterre osztják.
Mint emlékeztetett, Zelenszkij azt szeretné, hogy az összes tárgyalási klasztert egyszerre nyitnák meg, ugyanakkor Mernyei szerint ez a valóságtól elrugaszkodott gondolat. Szerinte egyrészt a fejezetek és a klaszterek egymásra épülnek, ezért szinte lehetetlen vállalkozás azokról egy időben tárgyalni.
Ugyan az EU-nak erre akár még lehetne is kapacitása, hogy egy időben tárgyaljon mind a 35 fejezetről, de szerinte kétséges, hogy az épp háborút vívó Ukrajnának lenne elég bürokratikus kapacitása erre,
ráadásul a jogalkotás és a jogharmonizáció nem papíron működik, az uniós jogot nem lehet csak úgy egyszerűen beilleszteni a nemzeti jogba.
Mint emlékeztetett, amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott, akkor több kódexet kellett átültetni, azonban az uniós jog azóta szélesebbé és színesebbé vált: számtalan kérdésben a tagállamok uniós szinten döntenek (például vám- és szabadkereskedelmi megállapodások), vagy pedig az EU-val megosztott hatásköre van a tagállamoknak – konkrét példaként az energetikát, a közlekedést és a hírközlést említette.
Mint a beszélgetésben később emlékeztetett, az Európai Bizottság belső jelentése szerint eddig Ukrajna nem teljeskörűen ültette át az uniós jogot saját jogrendjébe, azaz rendkívül távol áll az érdemalapú csatlakozástól. Ráadásul − véleménye szerint − emellett azt is figyelembe kell venni, hogy például az egészségügyet illetően Ukrajnában szerinte még olyan betegségek is fennállnak, amik az EU-ban már régóta nem: konkrét példaként a TBC-t, valamint az állatoknál a veszettséget említette.
Abban a szakértők egyetértettek, hogy Ukrajna gyorsított EU-csatlakozásának nincs realitása – Máthé és Siklósi szerint ez inkább eleve érzelmi alapú politika –, abban viszont már megosztottak, hogy Kijev valaha csatlakozzon-e az Európai Unióhoz.
Siklósi Péter, az MKI vezető kutatója szerint továbbra is támogatni kell Kijevet, és az EU így is fog tenni, ugyanakkor az, hogy milyen mértékben, szerinte már más kérdés. Azonban úgy gondolja, a tagság kérdése irreális, mivel ugyan elméleti síkon a tagállamok többsége jelenleg támogatja a csatlakozást, de arra számít, hogy amint gyakorlati síkon – például a mezőgazdasági támogatásokról vagy a kohéziós alapokról – tárgyalnak majd, akkor megjelennek a problémák.
Az NKE John Lukács Intézetének tagja, Demkó Attila Ukrajna csatlakozásának irrealitását vitatta. Szerinte a tagság lehetőségét nem kell hosszú távon kizárni, csak a könnyített feltételeket – azok nélkül pedig a csatlakozás évtizedekbe telhet.
Demkó szerint Ukrajnát továbbra is támogatni kell, de az nem mehet a 450 millió európai kárára,
emiatt meg kell találni az egyensúlyt az EU, Ukrajna és a nagyhatalmi szereplők között, mivel ez nem kizárólag egy belső európai ügy. A beszélgetésben Demkó egyébként hangsúlyozta, amennyiben Ukrajna korán válik tagállammá, akkor azt veszélyezteti az EU, hogy részesévé válik egy konfliktusnak – emiatt szerinte nem Európának kell Ukrajna, hanem Ukrajnának kell nagyon Európa.
Reálisnak kell lennünk. Át kell éreznünk Ukrajnának a helyzetét, de az nem azt jelenti, hogy a saját érdekeinket és a saját jövőnket ennek alá kell rendelni
– hangsúlyozta Demkó.
Mernyei Ákos, az MKI elnökségi tanácsadója és vezető kutatója szerint se kell kizárni hosszú távon Ukrajna csatlakozását, amennyiben Ukrajna teljesíti az érdemalapú csatlakozásnak a feltételeit. Ugyanakkor szerinte a probléma, hogy az Európai Unió nem ezt követi, és egy szerinte alkalmatlan eszközzel – gyorsított EU-csatlakozás – akar segíteni.
Mernyei amellett érvelt, hogy a segítséget kell először Ukrajnába vinni, nem pedig Ukrajnát bevonni, mert utóbbival az EU újabb problémát importálna, miközben így is vannak jelenleg megoldandó feladatok az EU előtt.
Máthé Réka Zsuzsanna, az MCC senior kutatója zárógondolatként visszautalt arra, hogy már több ország is az EU-csatlakozás előszobájában áll, és szerinte ha valamit soron kívül adnak Ukrajnának, akkor azon tagjelölt státusszal rendelkező országok számára is kellene adni valamit, amelyek Ukrajnával szemben már több, a csatlakozáshoz szükséges követelményt teljesítettek.
Cikkünk korábbi verziójában tévesen állítottuk, hogy az MKI még a Külgazdasági és Külügyminisztérium alá tartozik. A hibát javítottuk, az érintettektől és az olvasóinktól elnézést kérünk.
(Borítókép: Antonio Luis Santos da Costa, az EU Tanácsának elnöke (b), Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (k) és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (j) beszél a médiának az uniós csúcstalálkozó kezdete előtt az Europea épületében 2025. március 6-án Brüsszelben. Fotó: Thierry Monasse / Getty Images)