A múltkor azt mondtad, amikor az európai szocialistákról és a néppártról beszélgettünk, hogy az EP-frakciók mögött általában egy-egy nagyobb, európai szinten szerveződő párt áll.

Igen, de most mondok neked egy példát, amikor ez nem igaz.

Miért, pártoktól független képviselők is vannak?

Tényleg vannak „függetlenként” aposztrofált képviselők is az EP-ben, de most nem rájuk gondoltam, hanem a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport (Alliance of Liberals and Democrats for Europe), vagyis angol rövidítéssel az ALDE képviselőcsoportra.

Ezt úgy érted, hogy a liberálisok nem voltak képesek egy európai szintű pártot létrehozni?

Nem. Az érdekes éppen az, hogy több liberális, szabaddemokrata értékrendű európai párt is van. Az ALDE nevéből is látszik, hogy egy pártszövetség eredményeképpen jött létre. A frakció mögött két párt áll: az egyik az Európai Liberális Demokrata és Reformpárt (European Liberal Democrat and Reform Party, ELDR), a másik pedig az Európai Demokrata Párt (European Democratic Party, EDP).

Akkor ez tulajdonképpen egy koalíció, nem?

Igen, valóban valami hasonlóról van szó. Az ALDE csoport eljárási szabályzata gyakorlatilag annyit mond ki, hogy azok a képviselők lehetnek a tagjai az ALDE csoportnak, akik vagy az ELDR, vagy az EDP tagjai.

Ennyi? Akkor ez egy elég laza dolog, semmi korlátozás, egyezkedés...

Tényleg nincs túlbonyolítva a dolog. Persze van még néhány megállapodás, ami azt szabja meg, hogy az ALDE vezető tisztviselőit, az úgynevezett „Bureau” tagjait úgy kell kiválasztani, hogy abban megfelelő arányban legyen képviselve mind a két párt.

És hogy-hogy nincs széthúzás?

Egyelőre úgy tűnik, hogy mindkét pártnak megéri a szövetség fenntartása. Az Európai Demokrata Pártnak mindenképpen. Egy EP-képviselőcsoport megalakításához legalább a tagállamok egynegyedéből megválasztott képviselőre van szükség, és legalább huszonöt képviselőre. Az Európai Demokrata Párt jelenleg 10 EP-képviselővel bír, akik mindössze öt tagállamból (ami ugye kevesebb, mint a 27 negyede) érkeznek. Ha tehát az Európai Demokrata Párt nem lenne a szövetség tagja, legfeljebb függetlenként vehetne részt az EP munkájában, az pedig sokkal kisebb befolyást jelent.

A másik meg gondolom örül, hogy ennyivel is több szavazata van.

Igen, valahogy úgy. De ez nem kizárólagos érv, hiszen az ELDR-nek jelenleg 74 képviselője van, tehát így is a harmadik legnagyobb erő lenne az EP-ben. Az EDP-vel kiegészülve, összesen 84 képviselővel bír, vagyis, mintegy 100-al kevesebbel, mint a második legnagyobb Szocialisták és Demokraták frakció.

A jó együttműködés okát tehát nem kizárólag a számmisztikában kell keresni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a két párt ideológiai közelségét.  Az ELDR magát a szabad demokrata értékek európai őrzőjének tartja, és a szabadságot helyezi a középpontba. Az EDP a békét, a szabadságot, a szolidaritást és az oktatást emeli központi értékei közé, de mindkét párt Európa erősítését tekinti küldetésének.

Vagyis egy Európai Egyesült Államokat akarnak? Határok eltörlése, stb?

Tulajdonképpen igen, egy egységes európai demokráciát szeretnének, de azért mindkét párt távlati célnak tekinti ezt, és egyébként sincs jelenleg akkora támogatottságuk, hogy rögtön a nemzetállamok megszűnését vizionálnák.

Az EDP alapokmánya úgy fogalmaz, „végső cél egy politikai Európa kialakítása, amely egyben egy Szolidáris Európa is”. Az ELDR pedig azt írja, hogy célja bevonni az állampolgárokat „egy egységes európai demokrácia létrehozásába”. Mindkettő azt akarja tehát, hogy az Európai Unió egyre erősebb legyen. Támogatják, hogy Európa problémáit európai szinten, valamilyen közösségi módszerrel oldják meg. A konkrét elképzelésekről azonban gyakran a frakción belül is vita van.

Például?

Jó példa erre a választási reform kezdeményezése. Az Andrew Duff brit ALDE-képviselő idén készített jelentése azt javasolja, hogy az Európai Parlament képviselőinek egy részét - 25 képviselőt - egy közös, európai listáról válasszák meg, és nem a tagállamokban indított pártlistákról, ahogy az egyébként zajlik. Ez ugye egyértelműen egy jelentős lépés lenne a föderálisabb felépítésű Európa irányába, és hát rögtön kijöttek az ellentétek. A javaslatról már maga Duff brit párttársa, Sarah Ludford is úgy nyilatkozott a European Voice-nak, hogy nem támogatja azt, így nem csoda, hogy megosztja az ALDE-tagokat is.

Ezek szerint rezeg a léc a liberálisok alatt?

Azért ezt nem állítanám. Ez csak egy példa volt arra, hogy vannak nehézségek a közös munkában. Az ELDR és az EDP 2004 óta, vagyis két EP-választás óta alkot szövetséget. A votewatch.eu legutóbbi elemzése inkább azt támasztja alá, hogy az együttműködés jól megy: a 2009-es EP-választások óta az ALDE-n belül volt a legnagyobb a frakciófegyelem, és ez a képviselőcsoport állt a legtöbbször „a nyertes oldalon”, vagyis nekik volt a legtöbb sikeres „igen” szavazatuk az elmúlt két évben.

Azért a gazdasági válság, ahogy a múltkor a szocialistáknál magyaráztam, nem kímélte az EP liberális részét sem. A 2009-es kifutó képviselőházban még 100, magát liberálisnak, vagy demokratának mondó euroképviselő ült, vagyis 16 százalékkal több mint most. Ráadásul, a közös uniós pénz, az euró legsúlyosabb válsága közepette nem éppen a legnépszerűbb dolog az európai integráció mélyítését hirdetni. Jelenleg Európában a protekcionizmus és a nacionalizmus éli reneszánszát, és kevésbé kifizetődő liberális EP-képviselőnek lenni. A magyar liberálisok, az SZDSZ-es EP-képviselők ezt a saját bőrükön tapasztalták meg.

Jé, tényleg! Volt valaha egy ilyen párt! Az SZDSZ-nek ezek szerint van EP-képviselője?

Hát, már csak volt. A 2009-es EP-választásokon már nem sikerült bejutniuk. De egyébként a Fidesz mellett az SZDSZ volt a másik olyan magyar párt, aki roma származású képviselőt tudott az európai törvényhozásba delegálni. A fideszes Járóka Lívia mellett, 2004 és 2009 között az SZDSZ színeiben Mohácsi Viktória képviselte az egyik legnagyobb európai kisebbség érdekeit. A liberális párt másik képviselője Szent-Iványi István volt.

Mit csinálnak most ők ketten?

Mohácsi Viktória jelenleg egy romaszervezet, a Mozgalom a Deszegregációért Alapítvány elnöke, Szent-Iványi István pedig Magyarország szlovéniai nagykövete. Őt egyébként a médiatörvény miatt elég sokan kritizálták, mert kiállt a kormány álláspontja mellett.

Oké, akkor tehát magyar liberális képviselők sem itthon, sem Brüsszelben nincsenek. Akkor miért érdekeljen ez az egész? Vagy egyáltalán, Európában kit érdekelnek a liberálisok?

Nem kell, hogy téged érdekeljen. Az SZDSZ persze továbbra is tagpártja az ELDR-nek.

A liberális EP-csoport különösen fontos például a britek számára. A Nagy-Britanniában működő többségi választási rendszer miatt a brit liberálisoknak kevés esélyük van a balpolitikában labdába rúgni, az európai porondon viszont így szerephez jutnak.

Az ALDE persze fontos azok számára is, akik sem a jobboldalra, sem a baloldalra nem szívesen adják le a voksukat. A képviselőcsoport Facebook oldalán is ez áll: „Az ALDE - jelenleg 84 képviselővel - az Európai Parlament harmadik legnagyobb politikai csoportja, fenntartva az egyensúlyt a bal és a jobboldal között”.