„Európát az EU-ellenesség egyesíti”, „A német hangya fizet a görög tücsök helyett” – idézte egy előadó a nyugat-európai sajtó szalagcímeit a 10 éve az EU-ban: összegzés és a kilátások értékelése című CEU-n rendezett konferencián, melynek előadói Észak és Dél, Nyugat és Kelet különbségei mellett az euroszkepticizmus, azaz az EU-ellenesség növekedését is körüljárták Magyarországon és uniószerte.
Visszatérő téma volt a populista (nem leszünk gyarmat) és liberális (szabadkereskedelem, alacsony adó és innováció-párti) euroszkepticizmus közötti különbség: utóbbiak a túlszabályozást kifogásolják, nem a „mindent összemosó európai identitást”. Kai-Olaf Lang, a Stiftung Wissenschaft und Politik kutatója azt emelte ki, hogy az EU-t dogmatikusan elutasítóknál sikeresebbek a visszafogottabb, reformer ötletekkel előálló euroszkeptikus mozgalmak, melyek elismerik, hogy kell valamilyen együttműködés, de szeretnék elkerülni a már magától szorosabbra fonódó unió „csúszós lejtőjét. Kai-Olaf Lang szerint az ilyen pártok sikeresebben juttatták el politikai fősodorba nézeteiket. (Európai szélsőséges és populista pártokról itt és itt írtunk bővebben).
A kutató szerint az EU-t ellenzők problémáit a következő kategóriákba sorolhatjuk:
Magyarországon a kilencvenes években még konszenzus volt a politikai elit tagjai közt, hogy „vissza kell térnünk Európába” – mondta Göncz Borbála, a Corvinus Egyetem kutatója a magyarországi EU-ellenérzések kezdeteiről. Göncz szerint azért is lehetett alacsony a részvétel a népszavazáson, mert az emberek magától értetődőnek tartották a kérdést. Közben a csatlakozás közeledtével egyre többet foglalkozott a média is a kérdéssel, ahol megjelentek egyre eltérőbb álláspontok is.
A közvélemény-kutatásokra visszatekintve az EU népszerűsége Magyarországon már a csatlakozás előtt csökkent (nagyon magasról, több mint 75 százalékot is elérve 2004 előtt), és azóta szinte folyamatosan csökken, bár a választási években enyhén nőtt is. Nemzetközi összehasonlításban az látszik, hogy Magyarország ha nem is a legeuroszkeptikusabb EU-ország, már majdnem ott tart.
A felmérések szerint Magyarországon nemcsak a negatív, hanem a közömbös vélemények aránya is nő, ennek ellenére az integráció maga ellen kevésbé tiltakoznak. Az elit inkább támogatja az EU-t, a téma megítélése erősen összefügg a belpolitikai irányultsággal is: a Republikon felmérése szerint az Együtt-szavazók 68 százaléka támogatja az EU-t, a Jobbiknál ez az arány 24, a Fidesznél 52, az MSZP-nél 54, az LMP-nél 64 százalék.
Göncz szerint 2010 óta jelent meg a szimbolikus kommunikáció és az EU-ról, a kutató a kormányzat brüsszeli és itthoni megnyilvánulásait kettős beszédnek nevezte. Ennek hangúlyos elem például a rezsiharc fogalma, melyet az „energiaipari multik érdekeit képviselő brüsszeli bürokraták” ellen vívnak – tette hozzá Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, aki szerint Magyarországon a populista euroszkepticizmust akár nacionalistának is nevezhetjük.
Megbicsaklott az európai integráció.
– mondta Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatója, aki kiemelte: az euroszkeptikus jelző megkérdőjelezhető, mert nem feltétlenül jelenti, hogy az EU-t ellenzők el is akarják hagyni az uniót. A kutató szerint az euroszkeptikus és az EU-párti között az eurokritikus jelzőre is szükség van.
„Az EU nem politikai egység, hanem elsősorban gazdasági. Nincs és nem is lesz politikai Európa csak attól, hogy úgy teszünk, mintha lenne” – mondta Pogátsa, aki a Tavares-jelentésből vezette le, hogy szerinte nem igaz, hogy az EU-nak közös értékei lennének. Arató Krisztina, az ELTE jogi karának oktatója azt vetette közbe, hogy az eltérő hozzáállásból nem következik, hogy ne lennének közös értékek.
Pogátsa kiemelte: Brüsszel leértékeli az európai polgárokat, amikor azt mondja, demokratikus deficit van Európában („kimegy az EU az emberek érdeklődéséből, mint az ENSZ” – fogalmazott a kutató, aki szerint saját diákjait sem érdekli Ban Ki Mun). „Nem szórólapokat kell gyártani, amit senki sem olvas, hanem az intézményekkel, a valódi tartalommal kell foglalkozni” – mondta.
„Mi alapvetően elégedettek vagyunk a kormányzati struktúrákkal” – mondta Ernst Hillebrand, a német szociáldemokratákhoz kötődő berlini Friedrich Ebert Stiftung vezető külpolitikai elemzője arra utalva, hogy ebben óriási különbség van a régi és az új EU-tagok között. Kiemelte: megérti, hogy a közép-kelet-európai államokban máig problémás a politikai struktúra. Hillebrand szerint a legnagyobb kihívás még mindig a gazdasági válság.
Arról is beszélt, hogy saját meglátásait nagyban befolyásolja, hogy ő maga egy alulról szerveződő társadalomban nőtt fel, ahol a problémákat ott szokták megoldani, ahol jelentkezik, és nem egy központi szervtől várják a megoldást. Az Európai Parlament lehetne kétkamarás, hogy a nemzeti parlamenteknek több beleszólása legyen a döntésekbe – javasolta, utalva arra, hogy minden államban jobban bíznak a választók a nemzeti, mint az európai törvényhozásban. Ezzel egyébként Balázs Péter, a CEU EU Bővítési Tanulmányok Központjának igazgatója, az utolsó panel elnöke is egyetértett, aki szerint Pogátsa ok nélkül nevezte irrelevánsnak az uniót: „Amíg a legfelsőbb szintű európai vezetők vannak jelen benne, tudjuk, hogy releváns” – mondta, hozzátéve, diplomataként ezzel a módszerrel tudják a legjobban megbecsülni egy intézmény vagy esemény fontosságát.
Az EU jövőjéről korábban is írtunk: Építgessük tovább az EU-t, vagy ugorjunk vissza az alapokhoz? – tettük fel a kérdést korábbi cikkünkben, melyből kiderült, hogy az Index-olvasók Európai Egyesült Államokat szeretnének.