„Lesz vita a köztévén” – jelentette be Dobrev Klára május 10-én, közzétéve Papp Dániel MTVA-vezérigazgató levelét, amelyben az állt, hogy „az önök felszólítását megelőzően megkezdtük egy nyilvános vita megszervezését az EP-választáshoz kapcsolódóan. Így hamarosan pártjának elnöke, Gyurcsány Ferenc és valamennyi jogerősen listát állító párt elnöke kézhez veheti a DMSZ és az MTVA hivatalos megkeresését.”

A Fidesz sajtóosztálya ezután az RTL Híradó érdeklődésére azt válaszolta, hogy Deutsch Tamás is ott lesz a vitán, „lehet jönni diktafonnal, nadrágszíjjal”.

Magyar Péter is megkapta a közmédia levelét, majd felsorolta, hogy mi nem derült ki abból: mikor, milyen idősávban és hol lesz a vita, élő adásban közvetítik-e, kik a részvevők, lesznek-e nézők, milyen sorrendben szólalnak meg a résztvevők és ez mi alapján dől el, milyen hosszú műsoridőt szánnak a vitára, mekkora időkerete lesz a feleknek, hány kérdés lesz, ki moderálja a vitát, milyen szabályok mentén lehet ismételni a vitát, miként zárják ki az utólagos vágásokat, a manipuláció lehetőségét, milyen technikai eszközöket, elemeket használnak, lesznek-e bejátszások a vita alatt, ha igen, akkor ezeket előre egyeztetik-e?

A Tiszta Párt alelnöke leszögezte, nem fogadják el, ha nem élőben vagy nem főműsoridőben lesz a vita, ahogy azt sem tartják elfogadhatónak, „ha egyszerre akarják leültetni mind a 11 listát állító párt listavezetőjét, hiszen úgy semmilyen érdemi vita nem folytatható és nem is tükrözné a pártok támogatottságának mértékét”.

Kik vitázzanak?

A Partizán május 17-re szervezett listavezetői vitát, amelyen Dobrev Klára (DK–MSZP–Párbeszéd), Donáth Anna (Momentum), Le Marietta (MKKP) és Toroczkai László (Mi Hazánk) vesz részt. Gulyás Mártonék küldtek meghívót Deutsch Tamásnak és Magyar Péternek is.

A Partizán azt is elárulta, hogy milyen szempontok alapján döntött a meghívottak mellett: „Meghívtuk az összes olyan pártot és pártszövetséget, melyeknek a támogatottsága a közvélemény-kutatások legfrissebb becslései átlagában meghaladja a 3,5 százalékot. A közvélemény-kutatások átlagolásának kidolgozására Tóka Gábort kértük fel, a CEU kutatóprofesszorát.”

Így nem vehet részt a vitán többek között Róna Péter, a Jobbik – Konzervatívok listavezetője sem, amit Gyöngyösi Márton, a párt elnöke kifogásolt: „A feltételrendszert ugyanis egészen jól láthatóan úgy határozta meg a Partizán szerkesztősége, hogy az egyébként is hétről hétre változó közvélemény-kutatási eredményekre hivatkozva éppen Róna Pétert ne kelljen behívni. Nem számított az, hogy a műsor követői esetleg igényt tartanának arra, hogy a politikai paletta minden szereplője meg legyen szólaltatva. Ahogyan az sem, hogy a nézők a listavezetői vitában megismerjék annak az embernek a gondolatait, aki az egyetlen pártfüggetlen, civil jelöltként indul egy parlamenti frakcióval rendelkező párt támogatásával, aki az összellenzék köztársaságielnök-jelöltje volt, és oxfordi közgazdász-jogász professzorként következetes, a nemzetközi színtéren is elismert szakmaisággal kritizálta a devizahitelezés káros gyakorlatát, vagy hívta fel a figyelmet a valódi alkotmány hiányából fakadó közjogi anomáliára hazánkban.”

Gyöngyösi Márton arra is rámutatott, hogy több listavezető már bejelentette, mandátumszerzés esetén sem vállalnák az EP-képviselői munkát: „Miközben a Partizán a közvélemény-kutatásokkal takarózva próbálja azt sugallni, hogy itt valamilyen politikai relevancia alapján történt a kiválasztás, elegánsan libbent át azon kérdés felett, hogy mennyire releváns politikailag olyan szereplőket megszólítani, akik maguk is deklarálták, hogy a listát csak »húzónévként« vezetik, bevallottan megtévesztve a választókat, noha eszük ágában sincs Brüsszelbe menni. Mindeközben nem kapja meg a lehetőséget Róna Péter, aki történetesen valódi EP-képviselői munkára készül.”

Márki-Zay Péter is hasonlóan vélekedett, amikor azt a kérdést tette fel, hogy „miért ne lehetne tizenegy listavezető egy TV-vitán?”. A Mindenki Magyarországa Néppárt elnöke, listavezetője úgy látja, „közvélemény-kutatásokra hivatkozva meghúzni egy határt, ami alatt meg sem hívnák az induló pártok képviselőit, azzal a kockázattal járna, mintha 5 évvel ezelőtt az LMP-t hívták volna vitára, de a Momentumot nem. A demokratikus megközelítés példája, ahogy az előválasztási vitákat szervezik Amerikában: ott arra is van példa, hogy egyszerre 10, azaz tíz demokrata aspiráns vitázik.”

Toroczkai László is megszólalt a vitáról szóló vitában, az X-en kifejtette: „Mi természetesen azonnal válaszoltunk a köztelevízió megkeresésére, és jeleztük, hogy a Mi Hazánk ott lesz az EP-listavezetők vitáján. Az is egyértelmű, hogy élőben, főműsoridőben kell megrendezni egy ilyen vitát.”

A párt elnöke azt is fontosnak tartotta közölni – miután kifogásolta, hogy „szinte a teljes média elhallgatta” a demonstrációjukat, amelyről az Index itt számolt be –, hogy „az egyetlen parlamenti párt vagyunk, amely önállóan jutott be az Országgyűlésbe. Azon három párt közé tartozunk, amely az ország minden vármegyéjében és Budapesten is képes volt listát állítani, de az egyetlen párt, amely ezt nem pártszövetségben, hanem önállóan érte el. Amennyiben az összes EP-listavezető nem egyszerre venne részt a vitán, meg se próbáljanak minket parlamenten kívüli, valós szervezettség és társadalmi támogatottság nélküli pártok mellé ültetni! Ebben az esetben nem fogunk részt venni a vitán. Nyilvánvaló, hogy a közvélemény-kutatásokat manipulálják, egyes kutatások között óriási eltérések vannak, és 2022-ben is úgy jutottunk a parlamentbe, hogy a közvélemény-kutatók 1–3 százalékos pártnak hazudtak minket.”

Május 14-én Ungár Péter is beszállt, amikor arról írt Facebook-posztjában, „ha jól látom a helyzetet, Magyar Péter nem akar olyan vitán részt venni a közmédiában, ahol minden listavezető ott van, és olyanban pedig a Mi Hazánk elnöke nem akar részt venni, ahol nincs ott mindenki. Érdekes ellentétpár, nehéz megoldani. Én, mint az LMP listavezetője, egy dolgot tudok mondani: amelyik vitára meghívnak, arra elmegyek. Aki pedig nem megy el vitára, pedig meghívják, az szerintem nem méltó a választópolgárok bizalmára. Ugyanúgy igaz ez Szentkirályi Alexandrára, aki Gyurcsány Ferenchez köti a részvételt, Karácsony Gergelyre, aki minél későbbi időpontra akarja tenni, pedig májust ígért, Magyar Péterre, aki mindig változtatja a feltételeit, és a Mi Hazánk elnökére, aki szintén rajta kívülálló feltételeket támaszt.”

Az LMP társelnöke hangsúlyozta: „A több vita jó. Akkor lehet, hogy végre nem a napszemüvegek neméről, tizenévesek – a jövő archeológusai által majd vizsgált – rajongó mémeiről, politikai limerenciában szenvedő megtévedt teológusokról és új generációs fordított Kasszandrák moralizálásáról lesz szó, hanem érdemi dolgokról: Európáról, agráriumról, természetvédelemről, külpolitikáról. Tudom, hogy vannak, akik az utóbbit igénylik, akkor is, ha nem hallatszik a hangjuk.”

A Vona Gábor által vezetett Második Reformkor konkrét javaslatokkal is élt a vitát illetően:

• A 11 párt delegáltja jöjjön össze és közösen állapodjon meg a vita részleteiről.
• Mivel mind a 11 jelölt legitim módon vehet részt a vitán, viszont ennyi ember túl sok egyetlen vitához, azt javasoljuk, hogy ne egy vita legyen, hanem egymást követő három, a felek által megegyezett tematika szerint megosztva. Ezáltal minden párt kellő időt kapna ahhoz, hogy elmondhassa programját, illetve reflektálhasson a versenytársakéra. Ne hat-hét perc jusson egy pártra, hanem ennek a háromszorosa. A vita iránti érdeklődés óriási, így a közszolgálati csatornának örömmel kell megteremteni ehhez a feltételeket.
• A vita mindhárom alkalma élő legyen.

Jelentős a kockázat és a potenciális nyereség is

„Határozottan a nyilvános viták, így a listavezetők közötti viták mellett vagyok, bár elismerem, hogy a politikusok közötti vitáknak lehetnek hátulütői, ám ezek a politikai kultúra javításával, jó vitaszervezéssel enyhíthetők, orvosolhatók” – mondta lapunk kérdésére Nagy Attila Tibor.

A politikai elemző több érvet is felsorolt a vita mellett:

• A magyar közvélemény képet kaphat a politikusok tartalmi elképzeléseiről, felkészültségéről, vagyis hogy a listavezetők mit gondolnak Magyarország helyzetéről, az országnak az Európai Unióban betöltött szerepéről, az EU helyzetéről és jövőjéről, az Orbán-kormány politikájáról, az uniós források helyes felhasználásáról stb.
• A választópolgárok képet kaphatnak a listavezetők kommunikációs képességéről is, „habár ez kissé félrevezető is lehet, mert miközben a legjobb szónokok a legmeggyőzőbb közszereplők, de nem feltétlenül ők a legjobb tárgyalók és a legfelkészültebbek is egyúttal. Másfelől viszont egy hebegő-habogó listavezető aligha lehet alkalmas arra, hogy jól képviselje kifelé a hazáját, vagyis a jó nyilvános szereplés megléte vagy hiánya igenis fontos szempont lehet a választópolgárok számára, amikor arról döntenek, hogy melyik listának, listavezetőnek adjanak bizalmat.”

Nagy Attila Tibor egy politikus szempontjából jelentős kockázatot és potenciális nyereséget is lát a nyilvános vitával kapcsolatban. A kockázatok közé sorolta, hogy „a vitában nyújtott rossz teljesítmény miatt a politikus nem tud megnyerni új szavazókat és még a hívei egy része is elfordulhat tőle, különösen akkor, ha a rossz szereplést hasonlóan rossz sajtóvisszhang követi. A bakik, a rossz mondatok bejárhatják a nyomtatott, az elektronikus és az internetes sajtót egyaránt, további károkat okozva a rosszul szereplő politikusnak. A közösségi médiumok még inkább felerősítik a rossz szereplés káros hatásait, mert egy-egy rövid videóban az inkriminált részt ki lehet vágni, ki lehet gúnyolni és ezek jó ideig fennmaradnak a YouTube-on. Facebookon, TikTokon vagy más helyeken.”

Az elemző szerint a viták politikusokra gyakorolt negatív hatására jó példa 2006. Nagy Attila Tibor úgy fogalmazott, hogy „Orbán Viktor egyértelmű vereséget szenvedett a 2006-os tévévitában Gyurcsány Ferenctől, nem tűnt eléggé meggyőzőnek, az országgyűlési választások elvesztéséhez ez is hozzájárult – igaz, akkoriban a közösségi médiumok még nem voltak Magyarországon annyira elterjedve – azóta a mai napig nem volt hajlandó a Fidesz elnöke tévévitát vállalni. Ez a biztonsági játék eddig bejött, hiszen a Fidesz sorra nyerte a választásokat.”

A potenciális nyereségoldalon viszont ott van, ha a politikus meggyőzően szerepel az ellenfelével szemben, akkor „jó hatással lehet a saját és az általa képviselt párt választási esélyére, az ellenfele vélt vagy valós rossz mondatait a következő napokban fel lehet nagyítani”.

Nagy Attila Tibor arra is felhívta a figyelmet a viták hatásával kapcsolatban, hogy „lassan már bő két évtizede Magyarországon és más versengő pártrendszerekben a választók tájékozódása alapvetően átalakult az internetes híroldalak, a közösségi médiumok elterjedésével. Sokkal több forrásból lehet tájékozódni, mint korábban, interaktívabbá vált a politikai kommunikáció annyiban, hogy a választópolgárok a közösségi felületeken maguk is elektronikus üzeneteket, kommenteket küldhetnek a politikusnak, vagy annak az általa kezelt oldalnak. Ha egy országban polarizált a politika, és a vezető politikusok mögött igazi szurkolótábor alakul ki – mint korábban Orbán Viktor, vagy mostanában Magyar Péter mögött –, akkor ez a szurkolótábor még a kevésbé jól vitázó politikust is mentegetheti, mondván, hogy »nem is volt annyira rossz«, vagy »a másik volt az inkorrekt, a csúf« típusú érveléssel.”

Nem mindegy, hogy a vitázó politikusok milyen vitastratégiát alkalmaznak. A biztonsági játékot használók kerülik az éles konfrontációt és a hibázás lehetőségét, ez esetben kevesebb az esély az érdekes, izgalmas vitára, és kevésbé csapódik le így a választók tudatában. A konfrontatív, heves vita jobban megmarad az emlékezetben, de nagyobb kockázatot is vállal a támadóbb vitastílust alkalmazó politikus, mert túl lehet lőni a célon, ez a fajta vitastílus nagyobb idegi-lelki koncentrációt igényel, és ha ez nincs meg kellőképpen, nagyobbat lehet hibázni is. Magyar Péter ki van téve ennek a veszélynek: ő egy szenvedélyes alkat, szeret gúnyolódni az ellenfelein, de a majdani vita – már ha meg lesz tartva és ő is elmegy arra – során Magyarnak vigyáznia kell arra, hogy ne vigye túlzásba a támadó stílust, mert különben sokak számára válhat agresszív, elviselhetetlen alakká – a kormánymédia amúgy is dolgozik egy ilyen Magyar Péter-kép megalkotásán

– vélekedett Nagy Attila Tibor.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)