Nem várt fordulat után akár összejöhet a két euszkeptikus, a jobboldali-konzervatív Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), illetve a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoportoknak a házassága, miután az ID a múlt héten kitette soraiból az utóbbi időben már számukra is egyre kellemetlenebbé váló német AfD-t. Ezzel egy jobboldali-szélsőjobboldali frakciót hoznának létre, ami a választások után az EP második legnagyobbja lenne. Ráadásul az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is nyitott az ECR-rel való együttműködésre, így a pártcsaládot elnöklő Giorgia Meloni olasz miniszterelnökön múlik, hogy az uniós politikában is megvalósulna egy színtiszta jobboldali koalíció.
Június 6–9-én lesznek az európai parlamenti választások, ami után más összetételű Európai Parlament jöhet. Ugyan a mandátumbecslések szerint a jelenleg működő informális koalíció, tehát a jobbközép-kereszténydemokrata Európai Néppárt (EPP), a szociáldemokrata S&D és a liberális Renew triónak továbbra is meglenne a többség a Strasbourg székhelyű intézményben,
Ugyanakkor az, hogy a szélsőjobboldali Identitás és Demokráciából (ID) kirakták a német szélsőjobboldali AfD-t, a teljes EP kinézetét megváltoztathatja.
Mint arról korábban beszámoltunk, az Alternative für Deutschland hiába zárt egy nagyon jó évet tavaly, január óta több botrány is kirobbant a párt körül, ahol mára a jobboldali és szélsőjobboldali frakciók között egyértelműen utóbbi vette át az irányítást a pártban.
Az AfD remigrációs tervei, az EP-képviselőjük és korábbi listavezetőjük, Maximilian Krah nácimentegető nyilatkozatai, illetve a vele szemben felmerült befolyásszerzési vádak miatt Krah és az egész delegáció egyre kényelmetlenebbé vált a francia Marine Le Pen fémjelezte euroszkeptikus-szélsőjobboldali ID-ben, így végül kizárták a képviselőcsoportból, nagy kérdőjeleket hagyva az uniós politika jobboldalán.
Az AfD-t ugyanis még botrányai ellenére is második helyre mérik a közvélemény-kutatások Németországban, így a jelenlegi 9 mandátumukat akár megtriplázhatják, ami nagy veszteséget jelenthetne az EP-ben egyértelműen harmadik helyre pályázó ID-nek.
Azonban az ID és AfD közötti konfliktusnak már korábban is voltak jelei, ráadásul Le Penék a politikai karanténban lévő AfD helyett egy másik párttal szemezgetnek: a Giorgia Meloni vezette Fratteli d'Italiával.
Az odahaza magát szélsőjobb helyett épp jobboldali-konzervatívnak átpozicionáló Le Pen ugyanis egy olasz napilapnak adott interjúban azt vetette fel az olasz kormányfőnek, hogy az EP-választások után Meloni pártcsaládja, az ID-nél visszafogottabb, szoft euszkeptikus-jobboldali-konzervatív Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és az ID egyesüljön.
Az ajánlatot Meloni vasárnap este egy tévéinterjúban nem utasította vissza, mondván, az EP-választások után ő szeretne a már évtizedek óta működő balközéptől a jobbközépig terjedő informális koalíciónak egy jobboldali alternatíváját létrehozni – azt ugyanakkor nem fejtette ki, ezt pontosan hogyan is szeretné elérni.
Amennyiben a puszta számokat nézzük, akkor Le Pennek igaza van, hogy amennyiben az ECR és ID képviselőcsoportok egyesülnének egy új jobboldali-szélsőjobboldali képviselőcsoportban, akkor azzal a szociáldemokrata S&D-t leelőzve a második legnagyobb képviselőcsoporttá válnának az EP-ben a választások után szinte biztosan legtöbb mandátummal rendelkező Európai Néppárt mögött.
Ráadásul a mandátumszám még bővíthető is a két képviselőcsoport számára.
Egyrészt a jobboldali-szélsőjobboldali pártok jelenleg töredezettek az uniós politikában. A két képviselőcsoporton kívül vannak olyanok, akik a függetlenek között foglalnak helyet – ilyen például az Európai Néppártból 2021-ben kivált Fidesz –, vagy új pártként jelenleg nem is rendelkeznek parlamenti képviselettel.
Ezen pártokat sok minden összeköti: egyrészt mindannyian ellenzik a migrációt – annak legális és illegális formáját egyaránt –, ellenzik a mélyebb európai integrációt és sok esetben kritizálják az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság szakpolitikáit, például a zöldátállás kérdésében.
Így már most is gyakran együtt szavaznak az Európai Parlamentben, de bizonyos ügyekben néha egy-két néppárti vagy renew-os képviselő is közös platformra kerül az eddig uniós politikában egyfajta karanténban lévő ECR-rel.
A problémát ugyanakkor az okozza, hogy emellett nagyon sok kérdésben teljesen másképp látják a világot.
Ennek egyik legékesebb példája az ukrajnai háború, mivel míg az ECR-ben szavazataikkal is kifejezik Ukrajna iránti támogatásukat, addig az ID-ben a legtöbb párt már ellenzi Kijev támogatását, sőt, vannak olyan képviselőik, akik orosz pénzből orosz propagandát terjesztettek – ezzel vádolták meg például az onnan épp nemrég kitett AfD delegációvezetőjét is.
A két képviselőcsoport legnagyobb delegációit adni fogó pártok például teljesen más véleményen vannak. Míg a Meloni vezette Fratteli d'Italia teljes mellszélességgel Ukrajna mellett – ahogy az ECR másik nagyobb delegációja, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) is –, addig Le Pen Nemzeti Tömörülése már nem, míg az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) pedig a nemrég kitett AfD-hez hasonló nézeteket vall a témában.
Ráadásul a lehetséges frigyet lehet több párt is ellenezheti.
A Finnek Pártja például tavaly lépett át az ID-ből az ECR-be, mivel a párt szerint az ID-ben nem tartják fontosnak a nyugati civilizáció védelmét és az európai védelmi rendszert Oroszországtól, de a Fidesszel szemben kritikus Petr Fiala cseh miniszterelnök pártja, az ODS számára is fontos Ukrajna hosszú távú támogatása és a jogállamisági kérdések.
Ezen jobbközép-jobboldali pártoknak meg lehet nem túl hívogató, hogy egyesüljenek például a társadalmi kérdésekben hozzájuk képest szélsőségesebb álláspontot képviselő portugál Chega!-val, a holland Szabadságpárttal (PVV) vagy az osztrák FPÖ-vel.
A legkényelmesebb helyzetbe az olasz miniszterelnök került. Melonit ugyanis mind a jobbközép Néppárt, mind a szélsőjobboldali ID hívogatja.
Az elmúlt hetekben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – egyben az EPP ún. spitzenkandidatja az intézmény élére – többször kijelentette, hogy ő szívesen együttműködne Melonival és az ECR-rel, ahogy ezt párttársa, Jens Spahn is megismételte már korábban.
Von der Leyen mindössze egy kikötést tett: ő csak olyan pártokkal hajlandó együttműködni, amik EU-pártiak, támogatják Ukrajnát és fontosnak tartják a jogállamisági kérdéseket – e kitételeknek az ID több pártja sem felel meg.
Így Meloni érthető módon nem sieti el, hogy elárulja, az ID-vel vagy a Néppárttal működne együtt, hanem megvárja vele a választások végét. Azonban korábban párttársai még arról beszéltek, az ECR már így is együtt szavaz a Néppárttal, néha a liberális Renew néhány és a szélsőjobboldali ID pár képviselőjével, ezért az olasz miniszterelnök egy centrumtól a jobboldalig terjedő koalíció kialakításában érdekelt. Azaz elképzelhető, hogy
Meloni az ID-vel közösen a második legnagyobb képviselőcsoport kialakítása helyett inkább egy koalíciós potenciállal rendelkező ECR-t képzelne el, amit a Renew és az ID néhány pártjának a meghívásával még bővítene is.
Elvégre sok haszna nincs a második legnagyobb képviselőcsoportnak, ha az Európai Parlamentet továbbra is egy másik informális koalíció többsége vezetné és az ECR továbbra is maradna politikai karanténban.
Ezenkívül szintén Meloni helyzetét könnyítheti, hogy az elmúlt években egyre több helyen alakultak olyan kormányok, amik a jobbközéptől a szélsőjobbig terjednek – ez történt például Olaszországban két éve, Finnországban tavaly, vagy Hollandiában idén. Mindegyik országban közös, hogy a kampány során használt még radikális szólamokat egy, a politikai mainstreamtől kissé jobbra tolt kompromisszumra cseréltek kormányon – azaz a Néppártnak működőképes példákat is fel tud mutatni.
Ráadásul könnyen elképzelhető, hogy von der Leyen és a Néppárt is rá lesz utalva az ECR-re.
Amennyiben a tagállamok állam- és kormányfői ismét von der Leyent ajánlják az Európai Bizottság élére, akkor elképzelhető olyan forgatókönyv, hogy az egykori honvédelmi miniszternek a jelenlegi EPP–S&D–Renew informális koalícióval nem lenne meg a többséghez szükséges 361 szavazat, mert a képviselőcsoportok nem mindegyik tagja szavazna neki újabb öt évre bizalmat, így legalább egypár ECR-s EP-képviselőnek is meg kéne őt szavaznia a bizottság élére – a jelenlegi koalíciónak egyébként a mandátumbecslések átlaga szerint 410 fővel meglenne a többsége a 720 fős EP-ben.
Viszont az egész helyzetet bonyolítja, hogy az S&D már előre kijelentette: ők nem hajlandóak megszavazni egy olyan EB-elnökjelöltet, aki együttműködik az ECR-rel, azaz ilyen esetben nem szavaznák meg az újabb ciklusát. Ráadásul von der Leyen többségét még lehet az ECR-hez való közeledése sem oldaná meg, hiszen egy EPP-ből, egy kibővített ECR-ből és Renew informális koalíciójának jóval kevesebb mandátuma lenne (356, amennyiben nem lépnének az ECR-be új pártok), mint a jelenleg is működő EPP–S&D–Renew-nak,
Így minden Meloni és von der Leyen politikai érzékén fog múlni, hogyan fogják keverni a lapjaikat a választás után.
A mostani állás szerint ugyanis egy balközéptől a jobbközépig, illetve egy színtiszta jobboldali koalíció is elképzelhető, még ha utóbbi jelenleg inkább csak papíron létezik – és elképzelhető, hogy utóbbi a Fidesz nélkül valósulna meg, mivel a jogállamisági kérdésekre érzékeny Néppárt lehet, nem szeretne a tőlük épp emiatt kilépő párttal együttműködni.
(Borítókép: Orbán Viktor és Giorgia Meloni az Európai Unió Tanácsának ülésén 2023. március 23-án Brüsszelben, Belgiumban. Fotó: Pier Marco Tacca / Getty Images)