A csütörtök esti EU-csúcson a tagállamok vezetői elkötelezték magukat, hogy mindenáron megmentik az eurót, és keményen számon kérik egymáson a takarékos gazdálkodást. Az irányt kijelölték, azonban a részletek tisztázása a következő fél évre, éppen a magyar elnökségre jut.
„Minden intézkedésre készen állunk, amire csak szükség lehet az euró stabilizálásáért” – mondta magabiztosan Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke csütörtök éjjel, az EU tanácsának csúcstalálkozója után. Szavai azt jelentik, hogy a tagállamok vezetői rábólintottak arra, hogy ha csődbe kerül egy ország, akkor azt megmentik, de közben az eddiginél sokkal szigorúbb felügyelet alá helyezik a nemzeti költségvetéseket.
E döntések a belga elnökség utolsó csúcstalálkozóján születtek. Ez azt jelenti, hogy sok részlet kidolgozása a januárban kezdődő magyar elnökség idejére marad.
A csúcs legfontosabb kérdése az volt, hogy mit szólnak a tagállamok vezetői Herman Von Rompuy néhány mondatához. A mondatok kidolgozásával az előző csúcson bízták meg, és mindenki nagyon remélte, hogy úgy sikerül ezeket megfogalmazni, hogy csütörtökön már ne legyen nagy vita belőle. Rompuy szerint másfél óra alatt minden tagállam elfogadta a két mondatot.
A jóváhagyott szöveg így hangzik: „Az eurót használó tagállamok létrehozhatnak egy stabilizációs mechanizmust, amelyet akkor léptetnek működésbe, ha ez az euró stabilitása érdekében elengedhetetlen. A szükséges pénzügyi segítséget csak szigorú feltételekkel lehet igénybe venni.”
Ezek a mondatok azért nagyon fontosak, mert az EU alapszerződésének, a lisszaboni szerződésnek nevezett dokumentumba kerülnek. Vagyis minden tagállam parlamentjének külön ratifikálnia kell majd. Olyan ez, mint egy 27 országra szóló alkotmánymódosítás.
A kérdéses betoldás lényege arról szól, hogy ha az euró bajba kerül, akkor a tagállamok felléphetnek megmentésére. Ez a mindjárt részletezendő, és a csütörtöki csúcs napirendjei között oly fontos Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) beindításához kell.
A lisszaboni szerződés módosítását Németországon kívül egyik tagállam sem akarta, viszont Angela Merkel kancellár az októberi csúcson nyilvánvalóvá tette: a németek csak akkor szállnak be egy örökérvényű pénzügyi biztonsági rendszer kiépítésébe, ha ennek lehetősége bekerül az alapszerződésbe. Azért kellett Merkelnek mindenképpen a szerződésmódosítás, mert a német alkotmánybíróság azzal a feltétellel engedélyezte az ország belépését az eurózónába, hogy más országok költségvetéseit Németország nem finanszírozza. Így viszont egyértelmű, hogy a cél nem egy tagállam megsegítése, hanem az euró megmentése lesz.
A szerződésmódosítás megszövegezésekor azonban nemcsak a német alkotmánynak kellett megfelelni, hanem egy csomó egyéb tagállaménak is, ahol népszavazást kell tartani, ha egy kormány hatáskört ad át európai intézményeknek. Azt ugyanis senki nem akarja, hogy megint jöjjön a szenvedés az ír vagy a holland választók kegyeiért. Ezért volt fontos, hogy a szöveg jelezze, hogy a mentőcsomagokat nem az unió, hanem az egyes tagállamok állíthatják össze, vagyis semmilyen hatáskör nem kerül nemzeti kézből közös kézbe. A németek azt is erőltették, hogy egy kitétel jelezze, hogy csak legvégső esetben jöhet ilyen beavatkozás, és hogy a segélycsomag kedvezményezettje szigorú felügyelet alá kerül.
Az említett ESM egy különleges biztosíték lesz, ha az euróövezet valamelyik országa csődbe menne. A modell már megvan, a görög válság után létrehoztak már az eurót használó tagállamok egy ilyesmit. Az idén tavasszal létrehozott alap azonban 2013-ban lejár, addig kéne az ESM-t felépíteni.
A mostani mentőrendszer úgy néz ki, hogy van egy alapítvány Luxemburgban, ami az Európai Bizottság és a tagállamok pénzügyminisztereinek jóváhagyásával 440 milliárd euróig hitelt vehet fel, amit bajba került kormányoknak adhat kölcsön. Az euróövezet tagállamai pedig garanciát vállalnak a hitelre. A tervek szerint ugyanilyen logika alapján működne az ESM, csak időben kötetlen mandátummal, és az eurót nem használó tagállamok (amelyek között olyan erősek is vannak mint Nagy-Britannia vagy Svédország) ad hoc módon csatlakozhatnak a segélyezéshez.
A mentőcsomag lehetőségének intézményesítése nem csupán a bajba jutottak megsegítése miatt fontos. Az EU ezzel a gesztussal akarja megnyugtatni a piacokat: nem kell tartani attól, hogy az euróövezet valamelyik tagállama csődbe mehet. Az EU politikusai azt remélik, hogy már maga az üzenet megnyugtathatja a befektetőket.
Az ESM részleteinek kidolgozása a magyar elnökség idejére esik. A tárgyalássorozat azért lesz izgalmas, mert ez elsősorban az euróövezet ügye, amibe Magyarország nem tartozik bele. Az alapelvek már készen vannak, márciusra kell a tanácsnak elfogadnia a részleteket.
A magyar elnökség idején indul az „európai szemeszter” nevű, egymás kordában tartását célzó kölcsönös átvilágítás. Már tavasszal az egyes kormányoknak be kell mutatniuk, hogy nagyjából milyen költségvetést akarnak ősszel a saját parlamentjeik elé rakni. A terveket a bizottság alaposan megvizsgálja, majd a tanács megvitatja. Ha valahol kockázatot látnak – többet költenének a reálisnál – akkor figyelmeztetést kap a rosszul tervező ország. Szamárpadba kerülni eleve kínos lesz, de az uniós rosszallásra a piac is léphet, vagyis a megállapítások hathatnak az állampapírok iránti érdeklődésre, a befektetők hangulatára.
A szemeszter magyar elnökség alatti indítása ahhoz a különös helyzethez is vezet, hogy Matolcsy György elnökletével kell napirendre venni a magyar költségvetés ügyét is a pénzügyminiszterek tanácsában. Azt már most lehet tudni, hogy az átvilágítást intéző bizottság nem rajong az idei magyar költségvetésért, mert a rendkívüli bevételek hiába szorítják a hiányt megfelelő mértékűre, nem látják a rendszer fenntarthatóságát. Györkös Péter, a magyar EU-nagykövet az Index ezzel kapcsolatos aggodalmát azzal igyekezett eloszlatni, hogy a kormány februárban nagy strukturális reformokat jelent majd be, ami után a bizottságnak már nem lesz oka a következő magyar költségvetés miatt kifogást emelni. Akár így lesz, akár nem, szép kihívás lesz először vezényelni egy ilyen átvilágítási procedúrát az EU tanácsának történetében.
A magyar elnökség idején kellene elfogadni azt a hat jogszabályt is, ami szintén a tagállamok költségvetési szigorát hivatottak kikényszeríteni. Ezek a túlzott eladósodást az eddiginél hatékonyabban büntetnék. Itt még nagy viták lesznek, hiszen szinte minden tagállam átlépte már az EU által rögzített határokat. A magyar elnökség alatt arra kell rávenni e tagállamokat, hogy találjanak ki hatékony büntetési formát önmaguk ellen. Itt a németek és franciák javasolták eddig a legszigorúbb megoldásokat.
Éppen e komoly feladatok miatt nagyon nagyok a magyar elnökséggel szembeni elvárások, és az Orbán-kormány igyekszik eminensnek lenni. A magyar miniszterelnök az elmúlt hetekben szinte folyamatosan úton volt, hogy külön-külön is egyeztessen az EU tagállamainak vezetőivel, és több EU-val szomszédos országot is meglátogatott. Régebben elvárás volt az elnöklő ország vezetőjével szemben hogy körbejárjon, azonban amióta a tanácsnak állandó elnöke is van – tavaly év vége óta a belga Herman Von Rompuy személyében – azóta ez a turné az unió soros vezetőjének már nem íratlan kötelessége. Orbán mégis előre találkozott szinte az összes kollégájával, és már elkezdte a közvetítést a jövőre aktuális vitákban.
Ez a lelkesedés az unió egyes hivatalnokait optimizussal töltötte el. A bizottságban kifejezetten örülnek, hogy egy olyan kormányfő vezeti majd a tanácsot, akinek láthatóan van ideje, energiája és kedve az EU ügyeivel foglalkozni, nem vonja el figyelmét közelgő választás, és nincs esély budapesti kormányválságra sem a következő fél évben. Orbán Viktornak pedig kedvére való a feladat, hogy éljen a lehetőséggel, és egész Európában észrevetesse magát. Ahogy erről maga is beszélt szerdán Londonban, a magyar elnökség egy kivételes lehetőség, hogy a magyar pozíciók megerősödjenek az EU-ban.
Ez nem konkrét kedvezmények kiharcolását jelenti, ezt egy elnöklő országtól kifejezetten udvariatlan gesztusként értékelnék, és nem is lehetne sikerrel erre vinni a dolgokat. Sokkal inkább a magyar diplomácia tekintélyének erősítésére lehet használni az elnökséget, aminek gyümölcsét inkább az elnökség után lehet learatni.
Ez részben jön magától. Ahogy Györkös Péter fogalmazott a csúcs előtt magyar újságíróknak: „Most megtanulunk egy csomó mindent”. Az általa említett tanulás arról szól, hogy elnökként egy csomó háttértárgyalásba és egyeztetésbe beveszik mostantól a magyarokat. A magyar diplomaták még soha nem követhették annyira közelről például a nagyhatalmak előzetes alkuit és vitáit, mint ahogy ez a következő fél évben várható.
A magyar elnökség sikerének egyik kulcsa a nagypolitikai kavarások, szervezkedések területe: sikerül-e Orbánnak, Martonyi János külügyminiszternek és stábjuknak a legégetőbb kérdésekben kompromisszumot összehozni a tagállamok között. Ha igen, akkor a magyar kormány tekintélye jelentősen erősödhet a következő években.
Egy másik megfelelési kényszer leginkább a brüsszeli diplomatákat érinti. Mintegy 200-250 tanácsi munkacsoport ülésein kell elnökölniük. A siker fokmérője itt az, hogy képesek-e időben kiosztani az egyes ülések napirendjét, jókor szavaztatnak-e vitás ügyekről, kompetensek-e az elnökök, sikerül-e előre felmérni a konfliktusokat és az érdekszövetségeket. A magyar kormány tagjain is sok múlik, hiszen a szakminiszterek tanácsait ők vezetik majd.
A magyar elnökség ambíciói kommunikációs szinten is nagyok. Először lesz elnökségi Twitter-csatorna, Facebook-oldal és több blogot is indít a magyar kommunikációs stáb.
A magyar elnökség legfontosabb önként vállalt feladata lesz a bővítés ügyének népszerűsítése. Horvátország csatlakozásának eddig is az egyik legelkötelezettebb támogatója volt Magyarország, azonban a nyugati országok többsége egyáltalán nincs bővítéspárti hangulatban. A válság miatt nem szívesen költenének még egy támogatásokat igénylő tagállamra, és sok nyugati politikus szerint a kelet-európai korrupció olyan nyomasztó, hogy többen azt is felvetették, hogy egy részük felvétele elkapkodott volt. A magyar elnökség alatt Horvátország még biztosan nem lesz tag, de a csatlakozási tárgyalások lezárását azért szeretné elérni az Orbán-kormány.
Van egy ügy, amit a magyar elnökség láthatóan hárítani akar: ez pedig a 2014-20-as EU-költségvetés részletes vitája. Ezt inkább az utánunk jövő lengyel elnökségre hagynánk. Elvben az időhúzás nem okozna gondot a költségvetés elkészülte szempontjából, de azért nem kizárt, hogy lesz nyomás a tanácsban, hogy hozzanak erről is döntéseket. A nettó befizetők ugyanis spórolnának, és ha úgy látják, hogy alkalmas a helyzet valami kitétel elfogadtatására, akkor nyilván próbálnak majd élni a lehetőséggel. Már a csütörtöki csúcson brit vezetéssel bejelentette több tagállam, hogy ideje lenne megegyezni, hogy maximum mennyit költsenek EU-s kiadásokra a kormányok 2014 után.
Az összes magyar elnökségi tervet pedig simán felülírhatja egy újabb tagállam csődje, egy energiaválság, de akár még egy EU-n kívüli háború is (a cseh elnökség kezdetén a gázai konfliktus, a francia elején az orosz-grúz háború borította fel a menetrendet). Az otthon alkotmányozásra és strukturális reformok bejelentésére készülő magyar kormánynak jó sok dolga az EU-val is.