Vurstlira, eufemizmussal majálisra emlékeztetett leginkább a belga föderális parlament és a királyi palota közti brüsszeli parkban megrendezett össznépi királyváltó hepaj – melyet az EUrologus is emelt fényével.

A hideg belga sörre, fagyira és körhintára nagy szüksége is volt a forró nyarat talán szökő évente megélő vallon és flamand érdeklődőknek, akik főként az „Éljen a király” és a „Fülöp Fülöp” szlogenek skandálásával koronázták meg az amúgy a belga függetlenség napjára, július 21-re időzített eseményt.

A hetedik belga király, Fülöp mai beiktatását mindössze kiválasztottak egy kis csoportja tekinthette meg élőben. A plebsznek a palota erkélyéről integető királyi család látványával kellett beérnie.

A különösebb pompát és fényűzést az „emberarcú királyság” imázs megőrzése érdekében nélkülöző ceremóniára alig két héttel II. Albert bejelentése után került sor, hogy fia javára lemond a trónról. A 79 éves eddigi uralkodó a korábbi holland királyné Beatrixhoz hasonlóan, ám uralkodókra nem jellemző módon, lemondott a trónörökös javára.

Visszatekintve a számos magánéleti botránya (házasságon kívül született gyermekek) ellenére Albertől, mint a flamand és vallon függetlenedés ellen hatékonyan fellépő és az országot a 2009-2011 közti 500 napos kormányválság idején is összetartó uralkodóról ír a megosztott nemzeti sajtó.

Az új uralkodó, az 53 éves Oxfordban és Stanfordban tanult Fülöp kapcsán azonban elég szkeptikus a belga média. Sokan kételkednek abban, képes lesz e kellő tekintélyt kivívni a hagyományosan erős diplomáciai kapcsolatokkal bíró Belgium élén.

Egy biztos: Albert után Fülöpnek sem dukálnak koronaékszerek, a belga királyoknak ugyanis se jogara, se palástja de még egy árva korona sem osztályrésze.