Az EU megerőszakolja az angol nyelvet
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
- Döntöttek a szerbek, új kormány alakult
- Moszkva terve félelmet kelt a Pentagonban, azonnali cselekvést sürgetnek
- Horvát kormányalakítás – népszavazást tartana a Híd párt a kisebbségi képviselők jogainak korlátozásáról
- Az Európai Unió elfogadhatatlannak tartja a külföldi ügynökökről szóló georgiai törvényjavaslatot
- Összeesküvés-elméletek szerint Soros György pénzeli az Izrael-ellenes tüntetéseket
- Felszámoltak egy telefonos csalásokat elkövető európai bűnszervezetet
- Tényleg Kína hozza tető alá a tűzszünetet a Hamásszal?
- Ismét ítéletidő csapott le Dubajra, járatokat töröltek
- Az Európai Bizottság vizsgálatot indított a Wizz Air és több más légitársaság ellen
- Botrány lett a CPAC Hungaryn elhangzott egyik beszédből, törölte a Youtube
Kevés angol anyanyelvű dolgozik az EU-ban, az uniós intézmények dokumentumaikban mégis bikkfanyelvé torzult angol kifejezések mögé bújnak, hogy elkerüljék az egyértelműséget. Pillantás a kulisszák mögé: hogyan készül a kolbász, azaz az uniós joganyag!
„Amióta itt lakom, leromlott az angolom” – ez gyakran felbukkanó mondat brüsszeli beszélgetésekben. Az egyszeri eurokrata ugyanis, habár ideje legnagyobb részében angolul diskurál az uniós intézmények köré gyűlt sorstársaival, viszonylag kevés anyanyelvi beszélőt talál közöttük. Annál több viszont a nemzetközi (francia) kolléga, akikkel leginkább az EU-s ügyekre szabott angollal lehet szót érteni. A probléma azonban nemcsak az, hogy Brüsszelben nem könnyű ízes brit akcentust eltanulni, hanem, hogy az úgynevezett „EU-s angol” az intézmények által kiadott hivatalos dokumentumokban is visszaköszön.
Erre pedig már nem csak a nyelvi puristák, hanem a közérthetőség egyszerű hívei is gyakran panaszkodnak. Arra mutogatnak, hogy az EU-s jogi és intézményi nyelvhasználat a brit, az ír, az egyesült államokbeli, stb. megszokástól sokszor idegen, hatalmas mennyiségű elemzés, riport, vélemény és jogszabály egyes részei a Brüsszel-Luxembourg-Strasbourg tengelyen kívül jó eséllyel nehezen érthetőek, vagy furcsán hangzanak.
Az Európai Számvevőszék egy tudományos igényű gyűjteményben tette közzé a leggyakrabban félrefordított és pontatlanul használt angol kifejezéseket. Jó példával járnak elöl, hiszen a saját jelentéseiket vették alapul a lista összeállításánál.
Kellőképpen tág megfogalmazás: mindenki elégedett
Kedvelt EU-s szavak például az actor és az agent, melyek bevett jelentése „színész” és „ügynök”. A jogszabályalkotók viszont mindkét szót előszeretettel használják olyankor, amikor nem tudják, vagy nem akarják pontosan meghatározni, hogy kikre vonatkozik egy állítás (pl. „the plan was supported by various international actors”). A jelentés itt „érintett”, vagy „közreműködő”. A megfogalmazás kellőképpen tág, senki nem marad ki, mindenki elégedett.
Másik hasonlóan sokoldalú kifejezés a modality (pl. „evaluation modalities have gone through significant changes over recent years”), EU-s értelemben „eljárás”, „mód”, „módszer”, „feltételrendszer”, és még sok minden más. A gond csak az – állítják a szerzők –, hogy angolul a szó nem létezik, mégis tele van vele az Európai Unió joganyaga.
„Ezt így nem mondjuk”
Az anyanyelvi angoltudás hiánya a politikai, szakértői tárgyalásokat is megnehezíti. A javaslatok fölötti vitát ugyanis a tagállamokból álló tanácsban és az Európai Parlamentben, és különösen a két intézmény közötti találkozókon a következő témák töltik ki, a ráfordított idő sorrendjében:
1. PÉNZ
2. A megfelelő angol kifejezések kiötlése
3. Jogi szakértők állásfoglalásai.
Jó esetben a pénzről már a háttérben megegyeznek a felek, így előfordul, hogy magán a találkozón már csak nyelvészeti és jogi kérdésekről esik szó. Semmihez nem fogható az a hatalom, amikor egy forró helyzetben az egy szem angol anyanyelvű résztvevő az ülésteremben csak annyit fűz hozzá a vitához: „Ezt így nem mondjuk”. És a kérdés eldől.
Elkent, többértelmű vagy nyakatekert megfogalmazások így is benne maradnak a szövegben, legtöbbször a következő szituációk eredményeképp: „Mindegy, most már hagyjuk így, mert ha bármit változtatunk, a németek/a franciák/a néppárt megvétózza!”, vagy „Higgyék el, ezt a kifejezést használják a szakzsargonban”.
Az Európai Bizottság maga is elismeri, hogy volna mit javítani a rendszeren, a helyzete azonban nem könnyű: az angol anyanyelvűek aránya a bizottsági alkalmazottak között összesen kevesebb, mint 7 százalék, és egyre csökken. Nagy-Britannia a maga 4,5 százalékos részarányával messze alulreprezentált, tekintve, hogy az unió teljes lakosságának 12,5 százalékát adják. Pedig volna keresnivalójuk az EU fővárosában: elég egy pillantást vetni a nagyobb álláshirdető oldalakra, ahol rengeteg ajánlatban szerepel a kitétel: „angol anyanyelvűek előnyben”.