A kutatásokban leggyakrabban szereplő érv az, hogy a két nemzeti választás közötti időszakban a választók jellemzően kevésbé támogatják az éppen kormányzó politikai erőt, az ellenzéki pártok viszont még nem tudják olyan intenzitással mobilizálni a szavazókat, mint az országgyűlési választásokon. Magyarán a kormányzó erőket támogató választók a kiábrándultság miatt kevésbé aktívak, az ellenzék pedig nem akarja ellőni a puskaport a politikailag jelentősebb nemzeti választási forduló előtt.

Tovább csökkenti a részvételi hajlandóságot, hogy a választók politikai érdeklődése a nemzeti választások idején a legmagasabb. A pártok is erre az eseményre koncentrálnak, és ekkor folytatják a legintenzívebb kampányt. A kormányzati ciklus félideje körül ezért nehezebb felkelteni a választók érdeklődését.

Nick Clark, az Indianai Egyetem politikatudomány kutatója a 2009-es EP-választás adatainak elemzése nyomán azt állítja, hogy azok, akik az Európai Parlamentet gyengének és jelentéktelennek tartják pártpreferenciától függetlenül inkább hajlamosak távol maradni a választásoktól. Ha mégis szavaznak, akkor döntésüket hajlamosak alárendelni a tagállami politikának, tehát a belügyek megítélése mentén ikszelnek az EP-képviselők megválasztásakor.

Az EP-választások folyamatosan csökkenő részvételi adatai kapcsán arra is felhívják a figyelmet a kutatók, hogy félrevezető az 1979-es első közvetlen EP-választások részvételi arányát összevetni a 2004-es, és azt követő választásokkal. 1979-ben ugyanis még csak 10 tagállam alkotta az EU-t, közülük négyben kötelező volt a választás, a többi hatban pedig hagyományosan magas a részvétel mind az EP-, mind a nemzeti választásokon. Ellenben a 2004 után csatlakozott új tagállamokban általában jóval alacsonyabbak a részvételi mutatók.

A Svéd Európai Tanulmányok Intézetének idén áprilisi elemzése szerint az új tagállamokban a politikai vezetés is felelős az alacsony részvételért. A politikusok ugyanis másodrangúvá degradálják az EP-választásokat, és alacsony hőfokon pörgetik a kampányokat. A svéd elemzés szerint ezekben az országokban, így Magyarországon is, a témák helyett inkább a párthűség viszi el a szavazót az urnákhoz.

Egy 2008-as kutatás szerint viszont az alacsonyabb részvétel a közhiedelemmel ellentétben nem kérdőjelezi meg a polgárok bizalmát a választási rendszerben, és nem is feltétlenül jele az eurószkepticizmusnak. Ezt példázza a rekordalacsony szlovákiai részvétel is, ahol a választók alapvetően bíznak az EU-ban, és a többség pozitívan értékeli az ország uniós tagságát, mégis tömegesen maradnak távol a szavazástól.

A távolmaradás oka a tanulmány szerint inkább az, hogy a választók úgy gondolják, szavazatukkal nem képesek befolyásolni az intézmény működését, tehát a szavazati jog nem jelent valódi hatalmat a politikai döntéshozók felett. Az elemzés azt is jól mutatja, hogy a szavazásokon legkevésbé aktív társadalmi csoportok, például a fiatalok, az alacsonyan képzettek, és a szegények a legrosszabbul reprezentáltak Brüsszelben.

Végül létezik egy demográfia magyarázata is a csökkenő szavazási hajlandóságnak. Eszerint az erősen Európa-párti baby boom generációt lassan felváltja egy újabb generáció, melynek gondolkodásában a második világháború már nem meghatározó élmény. Ezért az Európai Unió legfőbb hívószava, a kontinens békéjének biztosítása kevésbé hat rájuk, mint a háborút személyesen is átélő felmenőikre.

Végül álljon itt néhány kutatók által felvetett ötlet a részvételi arány javítására:

Kötelező szavazás:

Belgium, Luxembourg, Görögország és Ciprus kötelezi választópolgárait a szavazásra, de ezek közül egyedül Luxembourgban szabnak ki bírságot a távólmaradókra. Nem csoda, hogy az országban jellemzően 90 százalék körül alakul a részvétel az össze választáson. Sokak szerint a kötelező szavazás egyáltalán nem jó megoldás, mert a szavazóknak meg kell adni a jogot ahhoz is, hogy távolmaradásukkal fejezzék ki véleményüket.

Egy időben tartani a nemzeti választásokkal:

A leggyakrabban felmerülő ötlet, hogy az EP-választásokat egy időben kell tartani a nemzeti választással. Ezzel csak az a probléma, hogy nemzeti választásokat általában négy évente, míg EP-választást ötévente rendeznek. Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek mandátum-hosszát egyébként pont azért tolták el, hogy a nemzeti politika ne befolyásolja az európai ügyekben való véleménynyilvánítást. Magyarországon egyébként most ritka lehetőség nyílt volna arra, hogy együtt tartsák a két szavazást, de a kormány elállt ettől a lehetőségtől.

Online szavazás

Technikailag nem jelentene akadályt ma már az online vagy akár sms-ben történő szavazás. Erre egyelőre nagyon kevés országban van lehetőség, a pozitív példa Észtország, ahol a szavazatok közel negyedét online adják le az észt választók.

A bizottsági elnök és a biztosok közvetlen választása

Időről időre felmerül, hogy azzal lehetne javítani az EP-választási hajlandóságon, ha a tagállamok által az Európai Bizottságba delegált biztosokat is közvetlenül szavaznák meg a polgárok. Ettől azért ódzkodnak a tagállami vezetők, mert az így legitimált választott vezetőket sem az Európai Tanács sem az Európai Parlament nem utasíthatná vissza. Ráadásul otthon is teljes mellszélességgel kellene felvállalni a biztosokat.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!