A legfrissebb felmérések szerint megjósolhatatlan a csütörtöki, skót függetlenségről rendezett népszavazás végeredménye. Az utóbbi hónapokban egyértelműen az elszakadáspárti tábor erősödött, a brit politikai elit „ha elszakadtok, csak rosszabb lesz ” üzenete pedig folyamatosan vesztett hitelességéből. 

Ha a skótok valóban a függetlenség mellett döntenek, és a tervek szerint 2016-ban elszakadnak Nagy-Britanniától, az precedenst teremthet,  és új lendületet adhat számos európai függetlenségi mozgalomnak is.

EU-tag lesz-e Skócia?

Nincs egyetértés az uniós intézményekben arról, hogy a függetlenedő terület, amely Nagy-Britannia 1973-as csatlakozása óta tagja az EU-nak, milyen feltételekkel pályázhatna az uniós tagságra. Az automatikus EU-tagság kizárt, hiszen a független állam felvételét minimálisan jóvá kell hagynia az összes többi tagállamnak, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy ezt milyen hosszú és részletes csatlakozási tárgyalások előzik meg.

A skótok többsége egyértelműen támogatja az ország uniós tagságát, szemben az euroszkeptikus brit közvéleménnyel. Alex Salmond, az elszakadáspárti skót első miniszter például azt ígéri, hogy ha a független Skócia nem kap automatikus EU-tagságot, akkor a csatlakozás feltételeiről a csütörtöki népszavazás és a 2016. március 24-re ígért elszakadás között megállapodnak Brüsszellel.

A tárgyalásokban az uniós felet képviselő Európai Bizottság elnöke, José Manul Barroso februárban még azzal fenyegetett, hogy a skót EU-csatlakozás „rendkívül bonyolult, ha nem lehetetlen” lenne. Utóda, a hamarosan hivatalba lépő Jean-Claude Juncker viszont már sokkal megengedőbben nyilatkozott júliusban, igaz akkor még csak elnökjelöltként. Juncker azt mondta, hogy „szimpatizál” a független Skócia EU csatlakozásával.

A csatlakozási feltételek teljesítése egyébként valószínűleg nem esne nehezére az új államnak, hiszen évtizedek óta alkalmazzák az EU joganyagát. A nyár folyamán a bizottság részéről nyilatkozó, névtelenséget kérő források is úgy fogalmaztak, hogy a skót csatlakozás „különleges eset lenne”, amelyre nem vonatkozna Juncker azon kijelentése, miszerint „a következő öt évben nem lesz további bővítés az EU-ban.”

Mi lesz a britekkel?

Skócia 2016-os kiválása a britek EU-tagságára is hatással lehet. Tavaly David Cameron, brit miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy a következő választások után, 2017-ben népszavazást tartanak Nagy-Britannia EU-tagságáról. A felmérések és a 2014-es európai parlamenti választási eredmények fényében úgy tűnik, hogy a maradást, illetve a kiválást támogatók tábora nagyjából egyenlő.

A brit átlagnál EU-pártibb Skócia kiválásával viszont a brit kilépést támogatók tábora jelentősen megerősödhet. A kilépést egyébként a jelentős brit politikai pártok közül egyedül a UKIP támogatja, a Munkáspárt, illetve a kormányzó Konzervatívok a tagság feltételeinek újratárgyalását, illetve az EU átfogó reformját követelik.

Skócia kiválása azonban keresztül húzhatja a brit pártok politikai számítását, és “Nagy-Britanniát” is a kilépés kapujába sodorhatja. Felmerül mindeközben az is, hogy a Skócia nélkül óhatatlanul meggyengült Anglia és társai geopolitikai súlya mennyire változik meg, akár az EU-n kívül is.

Katalónia, Baszkföld, Flandria, Székelyföld...

A skót fejleményeket Nagy-Britannián kívül a legszorosabban valószínűleg Spanyolországban, pontosabban a két észak-spanyolországi régióban, Katalóniában és Baszkföldön kísérik figyelemmel.

A katalánok ugyan viszonylag széles körű autonómiát élveznek, saját regionális kormánnyal és parlamenttel rendelkeznek, oktatási és kulturális kérdésekben szinte teljes az önkormányzatiságuk, mégis az utóbbi években egyre erősödött a teljes elszakadást követelők tábora. A függetlenségpártiak a skót példát követve 2014 novemberében akarnak népszavazást tartani a kiválásról, de a spanyol kormány már előre jelezte, hogy alkotmányellenesnek tartja a referendumot, és nem fogadja el annak eredményét.

Az Európai Bizottság még tavaly úgy foglalt állást, hogy a független Katalónia nem kapna automatikusan EU-tagságot. A tagságra ugyanúgy jelentkeznie kellene, mint bármely harmadik országnak, igaz, a csatlakozási tárgyalások valószínűleg gyorsabban folynának, hiszen a régió már most is alkalmazza az uniós joganyagot és teljesíti a csatlakozás feltételeit.

Katalóniához hasonlóan Baszkföld is függetlenedne Spanyolországtól, a függetlenségi mozgalom az ETA, baszk fegyveres szervezet 2011-es fegyverletétele óta kizárólag politikai síkon szerveződik. Ahogy Katalónia, úgy Baszkföld esetében is többfajta motiváció táplálja a függetlenségi törekvéseket. A saját nyelv és kultúra megőrzése mellett a függetlenségpártiak a gazdasági szempontokat emelik ki: mindkét észak-spanyol régió gazdagabb, mint az országos átlag, és többet fizet be a központi költségvetésbe, mint amennyit onnan visszakap.

A Belgiumhoz tartozó Flandria esetében is a gazdasági szempont a függetlenségi mozgalmak elsődleges hivatkozási alapja. A Flamand Érdek (Vlaams Belang) nevű, Flandria függetlenségéért küzdő párt hosszú ideje a legnépszerűbb politikai szervezet az ország északi részében. Belgium sok tekintetben már most is önálló régiók szövetségeként működik. A nyelvhasználat, az oktatás és a kultúra szervezése regionális szinten zajlik, de az utóbbi években már az adózást, sőt a társadalombiztosítási rendszerek működtetését is regionális szintre helyezték.