Feszült hangulatban telhetett a G20-ak hétvégi találkozója az ausztráliai Brisbane-ben. Az összegyűlt állam- és kormányfők olyan mérgesek voltak Vlagyimir Putyinra, hogy a csoportképen senki sem akart a jobbján állni.

Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker azzal az elhatározással érkezett, hogy rábeszéli kollégáit: világszinten vezessenek be szigorúbb adóztatási felügyeletet. Időközben kiderült, hogy saját miniszterelnöksége alatt Luxemburgban több száz cég kötött olyan megállapodásokat a kormánnyal, melyek lehetővé tették, hogy máshol keletkezett jövedelmeik után a miniállamban adózzanak. Jóval kevesebbet, mint amennyit a tényleges üzleti tevékenységük helyszínén kellett volna.

Juncker tudja, mivel áll szemben

Nem csoda, hogy Juncker javaslata nem aratott osztatlan sikert. Pedig mi nem kételkedünk benne, hogy nála van a csodafegyver. Harminc éven keresztül tagja volt a luxemburgi kormánynak: először munkaügyi miniszter, majd pénzügyminiszter, végül 18 éven át, tavaly decemberig miniszterelnök. Az irányítása alatt megerősödött az ország túlnyomórészt bankszektorra épülő gazdasága, és Luxemburg egy EU-n belüli adóparadicsomként szerzett magának hírnevet.

Elképzeljük, hogyan zajlott le a beszélgetés Juncker és a többi állami vezető között Brisbane-ben. Körbeülték, és arról kérdezgették: hogy csináltad? 

A jól bevált cselek: cégen belüli kölcsönök, márkanév-használati jogdíj a saját leányvállalatoknak vagy a csökkenő befektetési szint után járó adó-visszatérítés igénylésén kívül egész biztosan léteznek újabb jogi lehetőségek is az adóminimalizálásra. Nem kételkedünk benne, hogy a Bizottság elnöke tökéletesen képben van, és nála jó kezekben lesz az adóelkerülés elleni harc európai vezénylete.

Mások is így csinálják!

Juncker persze mosakszik. Amikor kirobbant a botrány, igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy neki semmi szerepe nem volt adóelkerülő egyezmények gründolásában. Sőt, ő volt az, aki megpróbálta kordában tartani a kétes üzelmeket. „1997-ben az EU Tanácsa az én elnökségem alatt fogadott el egy fair adóversenyre vonatkozó magatartási kódexet”, magyarázta vasárnap. Aztán hozzátette, hogy a megoldás a szabályok további harmonizációja.

Hosszasan elmagyaráztam, hogy Luxemburgban és más országokban, nem csak azokban, ahol franciául vagy németül beszélnek, ehhez hasonló dolgok azért történhettek meg, mert a nemzeti adózási törvények egymásnak ellentmondanak.

Az Európai Bizottság a sajtóközleményében sajnálkozik, hogy a hétvégén nem sikerült világszintű megegyezésre jutni a koordinált adóellenőrzés kérdésében. Mindazonáltal nem haboznak kijelenteni, hogy az EU-n belül jó példával fognak elöljárni. Juncker első lépésben arra kötelezné a tagállamokat, hogy  osszák meg egymással a vállalatokkal kötött adózási megállapodásaik egyes részleteit.

Gyorsan kell a pénz

Az EU vezetői talán még időben jöttek rá, hogy az adózás szigorítása lehet az egyik megoldás a kontinens gazdasági problémáira. A világválság kellett hozzá, hogy az Európai Bizottság a legnagyobb adókerülők zsebében kezdje el keresni a nemzeti költségvetésekből hiányzó pénzt.

Logikus egyébként: a gazdaságnak gyors terápia kell. Növekedést ígértek. Nem múlik el úgy sajtótájékoztató, hogy ne emlegetnék, az EU mekkora új lökést fog adni az európai gazdaságnak. Lehetőleg még ebben a ciklusban eredményeket kell fölmutatniuk, és a nemrég közzétett előrejelzés szerint a gazdaság visszafogott természetes növekedése nem nyújt majd gyógyírt minden problémára a következő években.

Juncker marad a helyén?

Többen megkérdőjelezték a bizottsági elnök szavahihetőségét az azóta „Lux-Leaks” néven elhíresült ügyben. Az Európai Parlament euroszkeptikus Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) képviselőcsoportja és a függetlenek közt helyett foglaló, francia szélsőjobboldali Nemzeti Front kedden bizalmatlansági indítványt nyújtott be Juncker ellen. Szinte kizárt, hogy a Bizottság leváltásához szükséges kétharmados többséget meg tudják teremteni a jövő heti szavazáson, mindazonáltal a két jobboldali, egymást nem különösebben kedvelő erő összefogása figyelemre méltó.

A német Szociáldemokrata Párt azt javasolta, hogy induljon vizsgálat Juncker érintettségének kiderítésére. Ennek ellenére úgy látszik, Juncker bírja a német kormány támogatását. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter a német rbb-Inforadionak adott interjújában úgy nyilatkozott: az előnyös pénzügyi megállapodások, amelyekből Luxemburgban több mint háromszáz nemzetközi vállalat húz hasznot, 

kellemetlenek, de nem elegendőek ahhoz, hogy Junckert személyesen elítéljék miattuk.

A szigorúbb információcserét előíró irányelv kidolgozásáért a francia biztos, volt pénzügyminiszter Pierre Moscovici lesz felelős.