Az Európai Unióban nincsen kétharmad, így a rezsicsökkentés sem megy olyan zökkenőmentesen, mint Magyarországon, ahol a kormány nemcsak megmondja, hogy mennyit számlázhatnak a cégek az áramért és a gázért, de még rá is íratja velük a „megspórolt” összeget a számlára.  

 

Pedig ha csak a gazdasági alapokat nézzük, a roaming díjak eltörlése ezerszer indokoltabb lenne, mint az áramár szabályozása.

Ezért a brüsszeli testület tavaly azt javasolta, hogy 2015-től töröljék el az EU-n belül a roaming díjakat. A Bizottság érvelése szerint az extra költségek eltörlésével a külföldre utazó európaiak egyre gyakrabban telefonálnak és interneteznek, tehát bevételt termelnek a mobiltársaságoknak. Ha pedig sikerülne teljesen eltörölni a külföldi mobilhasználatért felszámolt sarcot, akkor kiegyenlítődne a hazai és külföldi mobilhasználat, és ezzel a telefontársaságok is jól járnának.

2014 nyarán háromszor akkora volt a roaming-adatforgalom az EU-ban, mint egy évvel korábban. Pedig az internetezésért maximálisan kiszabható 15 cent/Mbyte (kb. 45 forint) még mindig elképesztően magas a hazai tarifához képest. 

Szétlobbizták

A javaslat elfogadásával egyes mobilszolgáltatók kifejezetten rosszul járnának. Amikor roamingolunk, ideiglenesen a fogadó ország hálózatát használjuk. Ezért a használatért a fogadó ország mobilszolgáltatója extra díjat számít fel, amit kiszámláz a hazai szolgáltatónknak. A hazai szolgáltató erre az összegre ráteszi a kiskereskedelmi árrést, és a roaming díjat kiszámlázza nekünk. 

A kérdés, hogy a két szolgáltató között alkalmazott nagykereskedelmi ár mennyire tükrözi a külföldi hálózat használatával járó valós költségeket. A szolgáltatók szerint jelentős érvágás lenne, ha megfosztanák őket évi 8 milliárd euró bevételtől, különösen azokban a déli országokban, ahova nyáron tömegével érkeznek északról a turisták, és terhelik a helyi hálózatokat. A Bizottság viszont úgy érvelt, hogy a roaming díjak mögött nem állnak valós költségek, így az eltörlésük miatt kieső bevételekről egyszerűen le kellene mondaniuk a társaságoknak.

Úgy tűnik, hogy a vitában a nagy mobilcégek kerekedtek felül. Sikerült meggyőzniük a bizottsági javaslatról döntő európai minisztereket, hogy szükség van a roaming díjakra. A végső döntés meghozatalához a minisztereket tömörítő Tanácsnak az Európai Parlamenttel is meg kell egyezniük, ami a témában sokkal keményebb szabadpiac-párti álláspontot képvisel. A Parlament már tavaly áprilisban megszavazta, hogy 2015 végéig el kell törölni a roamingdíjakat. A kompromisszumos megoldás az lehet, hogy egy bizonyos összeghatárig nem számíthatnak fel extra díjat a mobiltársaságok a külföldi mobilhasználat után, a határ átlépésekor azonban fizethetjük a roaming díjat. Arról nem szól a szöveg, hogy hol húzódna ez az értékhatár.

A kisebb mobilcégeknek hosszútávon nem az jelentené a valódi megoldást, hogy mesterségesen leszorítják a felhasználók által fizetett roamingdíjakat. Valódi, nagykereskedelmi árversenyt az teremtene, ha az uniós szabályozás lehetőséget adna új szolgáltatóknak is a piacra lépésre, ugyanolyan feltételek mellett, mint a régieknek. Így építhetnének egész Európára kiterjedő hálózatot, és versenyre kényszeríthetnék a piacot uraló szolgáltatók zártkörű klubját.

Félsemleges internet

A telefontársaságok egy másik területen is sikeresen lobbiztak: a net-semlegességről szóló uniós szabályok ugyan kimondják majd, hogy a különböző adatforgalmakat (pl. email, letöltés, video-stream) egyenlően kell kezelni, de a szolgáltatók mégis kínálhatnak majd prémium-szolgáltatásokat bizonyos esetekben. A kompromisszum mellett érvelők azt hangoztatják, hogy egyes a közeljövőben elérhetővé váló új technológiák, például az intelligens autók egyszerűen működésképtelenek lesznek, ha a telekom cégek nem biztosítanak számukra külön kommunikációs csatornákat, ahol nagy mennyiségű adat utazhat zavartalanul.

A gyengeség jelei mutatkoznak 

A roaming díjakról és a net-semlegességről szóló brüsszeli vita alakulása kapcsán több brüsszeli bennfentes is úgy vélekedett, hogy az Európai Bizottság kudarca az intézmény gyengülésének jele. A bizottságnak fontos lenne, hogy kézzel fogható, a mindennapokban is érzékelhető és könnyen érthető javaslatait elfogadják. Ezek könnyen kommunikálhatóak, és szerethetővé, vagy legalábbis elfogadhatóbbá teszik az EU-t az átlagpolgár szemében. 

Nagyjából 10 évvel ezelőtt ilyen szerethető lépés volt az uniós légiközlekedési piac megnyitása, amelynek köszönhetően megjelentek a fapados légitársaságok. Az utóbbi években azonban rendre elbuktak a „könnyed” bizottsági javaslatok, jellemzően azért, mert a nemzeti kormányok nem támogatták őket. 

Szerethető eredmények nélkül pedig nem csoda, hogy csökken „Brüsszel”, vagyis az európai uniós intézmények népszerűsége – morognak az eurokraták, akik egyre inkább úgy érzik, hogy ezekkel a lépésekkel az otthon gazdasági-politikai problémákkal küzdő nemzeti kormányok tudatosan igyekeznek aláásni a brüsszeli adminisztráció hitelességét.