Az elmúlt évtizedek során az EU belső kereskedelmét akadályozó nemzeti szabályokat nagyrészt lebontották, ami jelentősen fellendítette a határon átnyúló kereskedelmet. Ebből a fellendülésből  éppen a határtalan online kereskedelem maradt ki. A teljes e-kereskedelem mindössze 15 százaléka irányul egy másik uniós tagállamba, a többi a hazai piacon zajlik. Jelenleg 10-ből 7 cég csak a saját piacán árul, és a teljes európai lakosságot lefedő online szolgáltatások aránya 1 százalék körül van.

Európának vannak erősségei, melyekre építhet, de van elvégzendő házi feladata is. Például, hogy az ipara alkalmazkodjon, polgárai pedig az új digitális szolgáltatásokban és javakban rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználják

– mondta Günther Oettinger digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztos a Digitális egységes piacnak becézett csomag bemutatása kapcsán.

A méret a lényeg

Az uniós javaslatcsomag első része ennek megfelelően a tagállamok közötti online kereskedelmet erősítené. A Bizottság szerint jelentős előnyei lennének, ha fellendülne az EU-n belül a határon átnyúló online kereskedelem. A digitális stratégiához készített hatástanulmány szerint például

Arról nem is beszélve, hogy az online kereskedők nem csak a saját nemzeti piacukon kereskednének, hanem valóban kihasználnák az EU egységes piacában rejlő előnyeit, azzal jelentős gazdasági növekedést érhetnének el.

A bizottsági stratégiához készült, európai webforgalmat elemző kutatás szerint pont az amerikai internetes óriások tudtak a legjobban alkalmazkodni az európai nyelvi- és kulturális sokszínűséghez. A Google, a Facebook, az Amazon és az eBay oldalait minden uniós tagállamból látogatják, sőt az amerikai óriások zsebelik be a teljes internetes forgalom több mint 40 százalékát.

A Bizottság ezt azzal magyarázza, hogy a nyelvi korlátok mellett a kisebb európai cégeknek egy csomó adminisztratív-szabályozási különbséggel is meg kell birkózniuk, ha új piacra akarnak lépni. Ezért a tervezett lépések egy része – nem túl izgalmas módon – a fogyasztóvédelmi, adatvédelmi, cégalapítással, adózással vagy szerződéssel kapcsolatos szabályokat próbálja egy szintre hozni az uniós országokban. Az elgondolás az, hogy ha mindenhol hasonló szabályok szerint lehet online kereskedni, akkor a kis cégek is nyugodtabban próbálkozhatnak a külföldi piacokon.

Rendet kell vágni a szerzői jogi zűrzavarban

Bőven van példa arra is, hogy a cégek maguk szabdalják fel az EU-s piacokat, és ennek következtében lesz elérhetetlen valamilyen termék, vagy online tartalom egy másik országból. A zenék, filmek, sorozatok esetében a legnagyobb akadály az, hogy a szerzői jogi licenszeket gyakran még mindig tagállamonként kell beszerezni a közös jogkezelő cégektől és filmstúdióktól. A Bizottság olyan szabályokat alkotna, amelyek  kötelezővé tennék az online tartalom-előfizetések (pl. Deezer, Netflix, iTunes) hordozhatóságát ha valaki külföldre költözik, illetve bizonyos korlátozásokkal azt is, hogy a csak külföldön elérhető tartalomra is elő lehessen fizetni.

A szerzői jogi reformért felelős német biztos, Günther Öttinger szerint ez nem csak az EU-s polgároknak lenne nagyon jó, mert bővülne a legális kínálat (és nem torrentről kellene nézni a sorozatokat), de a kreatív művek előállítói is több pénzhez jutnának. A kreatív ipar viszont egyáltalán nincs meggyőződve erről, ezért a várakozások szerint mindent megtesz majd, hogy szétlobbizza a javaslatot, és meggyengítse a reformot.

Mit lehet kezdeni az amerikai dominanciával?

Paradox módon a szerzői jogi reform támogatásában a Bizottság pont azokra a nagy (és jórészt amerikai) internetes „platformokra” számíthat, akiket a javaslatcsomag második részével jól megregulázna. Brüsszel pár hete indított versenyjogi vizsgálatot a Google ellen, a most közzétett digitális stratégia pedig előre vetíti az online világban egyre központibb szerepet betöltő platformok szabályozását is.

Az ötlet nem csak az IT-szektort kavarta fel, de jelzi amerikai és európai kormányok között egyre jobban elmérgesedő viszonyt is. Az európaiak bizalmatlansága a Snowden-botrányban lelepleződött amerikai titkosszolgálati módszerekre, és az IT-cégek együttműködési hajlandóságára vezethető vissza. Az amerikaiak viszont egyre inkább úgy látják, hogy az ágazat szabályozásával, és főleg az európaiak személyes adatainak védelmében hozott új szabályokkal a versenyképtelenebb európai IT-szektornak próbálnak mankót adni az európai kormányok.

„Európa messze lemaradt az USA mögött az IT-forradalomban, és ahelyett, hogy saját erősségeire építve próbálná behozni ezt a lemaradást, az amerikai cégeket akarja nehezebb helyzetbe hozni a szabályozás szigorításával” – tömören így foglalta össze az uniós tervekről kialakult tengerentúli véleményt egy digitális technológiákkal foglalkozó amerikai kutatóintézet vezető közgazdásza.

A platformokról folyó vita hosszú évekig elhúzódhat, amit az is jelez, hogy a szembenálló felek megkezdték a fegyverkezési versenyt. Az informatikai óriások brüsszeli lobbi-irodái gyors növekedésnek indultak, a politikai szinten pedig beindult a kommunikációs adok-kapok a vezető európai kormányok és az Obama-adminisztráció között.

Kockák előre!

Azt azonban mindenki tudja a brüsszeli berkekben és a tagállami kormányokban, hogy az IT területen összeszedett lemaradást ennyivel nem lehet behozni. A digitális stratégia harmadik, és egyben legkevésbé konkrét javaslatcsomagja ezért a jövő technológiáinak, például a szupergyors vezeték nélküli internet, a felhő- és adatalapú szolgáltatások elterjedésének próbál megágyazni a kontinensen. Ez az infrastruktúra lenne az alapja az ipari termelés IT-alapú átalakításának, amit a német kormány az elkövetkező évek egyik legnagyobb feladatának tekint. Az 'Ipar 4.0' néven futó terv adatalapú, önmagukat szabályozó közlekedési-, energia-, és logisztikai-hálózatokkal számol, de az ezekhez szükséges beruházások olyan jelentősek, hogy szinte kizárólag európai léptékben érdemes foglalkozni velük.

Az infrastruktúra fejlesztése mellett a legnagyobb problémát a képzett szakemberek hiánya jelenti. 2020-ra európai szinten 900 000 betöltetlen programozó-állás lesz. Az IT-képességek fejlesztése érdekében a közelmúltban több európai ország drasztikusan átalakította az oktatási rendszerét. A finnek például 2017-től elsősorban a tízujjas gépírást tanítják az általános iskolában, a brit oktatási rendszerben kötelező elemmé teszik a kódolás tanítását és számos országban ösztönzi az állam a diákok kiscsoportos önképzőköreit – más néven a kockulást.