Most nem lépett oda az oroszoknak az EU

További Eurologus cikkek

Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel

Juncker viszont úgy döntött, hogy tojik a protokollra, és elengedte magát. Úgy viselkedett a kamerák előtt, ahogy egyébként is szokott. Halál lazán.

Oldott hangulatban telt az Európai Unió „Keleti Partnerség” találkozója Rigában. Erről a fő mókamester, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker gondoskodott. A magyar miniszterelnököt például egy laza „helló, diktátorral” köszöntötte, a notórius nyakkendőkerülő görög miniszterelnöknek, Alekszisz Ciprásznak pedig a saját kravátliját ajánlotta fel.

Orbán: diktátor, Juncker: nagyherceg

Az európai tanácsi munkára rálátó forrásunk arról beszélt, hogy Juncker évek óta ennyire közvetlenül viselkedik a hivatalos találkozókon. Nem csak a magyar miniszterelnököt tünteti ki ilyen különleges figyelemmel. Pofozkodás, pacsi, ölelés a legtöbb kollégájával belefér a kapcsolatukba.

Szokása az öregnek, hogy tarkón ütögeti, pofozgatja és csókolgatja a kollégáit

– hallottuk máshonnan. Orbán és Juncker között pedig valóban régóta megy az évődés, amiről többen is biztosan állítják, hogy nincs mögötte hátsó szándék. Juncker egyszerűen így viselkedik természetesen, és a megbeszélések ilyen hangulatban telnek vele, mondják, csak arról senki nem készít videót. Korábbi pozíciójában, luxemburgi miniszerelnökként és pénzügyminiszterként a kamerák előtt kimértebben jelent meg, de a személyes érintkezésben akkor is ugyanilyen volt.

Junckerrel az utcán is gyakran össze lehet futni Brüsszelben, és nagyon szívesen áll be egy-egy fényképre a járókelőkkel. Az EUrologus ismerősei, akik így találkoztak vele, azt mondták, hogy nagyon kedvesen beszélgetett velük Jean-Claude.

Egy forrásunk, aki a mai események közelében állt, elmondta mi történt a videón, miért pakolja át Juncker egyik helyről a másikra Orbán Viktort. Mindegyik politikussal készítettek egy fényképet, ahogy az Európai Tanács elnökével, Donald Tuskkal, az EB-elnök Junckerrel és a lett miniszterelnökkel, Laimdota Straujumával pózolnak. Állítólag volt egy kis felfordulás, és a fotózáshoz felsorakozó állam- és kormányfők nem tudták biztosan, hogy a protokoll szerint melyik helyre kell, hogy álljanak. A két EU-s elnök közé, vagy a csúcstalálkozó házigazdája, a lett miniszterelnök mellé. A francia elnök Francois Hollande és az olasz miniszterelnök Matteo Renzi a hölgy mellé álltak, utánuk következett Orbán, aki egy pillanatra elbizonytalanodott, Juncker pedig láthatóan a kezébe vette az irányítást.

A miniszterelnök sajtófőnöke a 444.hu-nak elmondta: „Orbán Viktor pedig úgy szokott köszönni Junckernek, hogy: »Hello Grand Duke«. Így megy ez már évek óta.” Így évődnek egymással.

Nem ez az első eset, hogy Orbán Viktort megvicceli a bizottsági elnök. Egyszer kézen fogva vezette el a közös fotózásról a magyar miniszterelnököt (mellesleg épp görög kollégája járt hasonlóképp), és azóta is történtek már furcsa dolgok, ha egymást köszöntötték.

Mi az a Keleti Partnerség?

Hat posztszovjet állam érintett az EU keleti partnerségi politikájában, melyek közül három – Ukrajna, Moldova és Fehéroroszország – közvetlenül az Unióval szomszédos, három pedig – Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán – dél-kaukázusi ország. A 2009-ben indult partnerség célja, hogy támogatást nyújtson ezen országok politikai, szociális és gazdasági reformtörekvéseihez a demokratizálódás és a jó kormányzás, az energiabiztonság, a környezetvédelem, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés fokozása érdekében. Azon országok esetében, amelyek szorosan együttműködnek az Unióval, tárgyalásokat lehet folytatni a társulási megállapodásról, amely gyakran a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség létrehozására is kiterjed, írja az Európai Parlament a keleti partnerekről.

Hát persze, hogy nem Moszkva ellen

A találkozó témája egyébként annak a hat országnak a jövője volt, amelyekkel Brüsszel a Keleti Partnerségen keresztül próbálja szorosabbra fűzni a kapcsolatát – főleg azzal a hárommal, amelyik erre tényleg vevő. Moldova és Grúzia még az előző, 2013 végén Vilniusban tartott csúcson kötött szabadkereskedelmi egyezményt az EU-val. Ukrajna a litván fővárosban visszatáncolt egy hasonló megállapodástól, ami miatt beindultak a Majdan tiltakozásai, új, EU-barát vezetőket emelve a hatalomba, akik végül rábólintottak az egyezményre.

Ezt orosz nyomásra 2016-ig csak egyoldalúan alkalmazzák: az ukránok szabadon exportálhatnak az EU-ba, de fordítva nem. Moszkva szeretné, ha még egy évvel kitolnák a moratóriumot. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az ülés előtt arra figyelmeztetett, ne szülessenek a Kreml „érdekeit sértő döntések”. Bár szinte mindenki elmondta uniós oldalról, hogy a keleti Partnerség nem Oroszország ellen irányul, fenntartották a 2016-os határidőt.

Kemény szavak, üres kezek

A zárónyilatkozatban megerősítették a hat ország szuverenitását és területi sérthetetlenségét. Érezhetően Oroszországnak címezték a szöveget. A nyilatkozatban főleg Ukrajnáról van szó, de a dokumentum a grúziai és a moldovai helyzet megoldását is sürgeti (előbbi 2008-ban, utóbbi 1992-ben háborúzott Oroszországgal és azóta is szeparatista, szinte csak egymás által elismert köztársaságok működnek a területükön).

Szájkarate helyett viszont inkább uniós csatlakozási reményeik megerősítését várta a három érintett ország. Ehelyett annyit kaptak, hogy „a csúcs résztvevői tudomásul veszik az érintett partnerek európai aspirációit és európai választását”. Grúzia és Ukrajna vízummentességnek is örült volna, de ezt arra hivatkozva nem kapták meg, hogy nem teljesítik a szükséges feltételeket.

Egy kis pénz jutott a partnereknek: aláírták az Ukrajnának már korábban beígért 1,8 milliárd euróról szóló megállapodást, de mostanra már biztos, hogy az ország csődbe megy. Emellett kétmilliárd eurós befektetési csomagra számíthatnak a grúz, moldovai, valamint ukrán kis- és középvállalatok.

Donald Tusk, a tagállami vezetőkből álló Európai Tanács elnöke – nem mellesleg 2009-ben a Keleti Partnerség egyik kezdeményezője – elismerte, hogy „ez a legtöbb, ameddig ma el lehet jutni”. Szerinte már ez is eredmény a „jelen geopolitikai helyzetben”, magyarán anélkül, hogy Oroszországot teljesen feldühítenék. Emellett megemlítette az uniós euroszkeptikusokat is, azaz hogy az EU-n belül se mindenki szívesen venné a nyakába ezeket az országokat. „Senki nem ígérte, hogy a Keleti Partnerség automatikusan út lesz az EU-ba” – ábrándította ki a tagságra ácsingózókat Donald Tusk. Több forrásból is azt hallottuk az utóbbi időben, hogy az USA és vele együtt az EU vezetői is enyhülésre számítanak az Oroszországgal való kapcsolatukban. Ez is magyarázhatja az EU mostani puha fellépését.

Kiengedik Belaruszt a karámból

A másik három országgal elő sem kerül az EU-s társulás témája. Örményország az orosz vezetésű vámuniót választotta, Belarusz és Azerbajdzsán pedig fényévekre vannak a demokratikus normáktól. Előbbit az ukrán válságban játszott közvetítő szerepéért cserébe (minszki tűzszünet) óvatosan kiengedik az „Európa utolsó diktatúrája” címmel járó elszigeteltségből, utóbbinak pedig a földgáza az adu ásza, ami miatt nem csak Magyarországnak, de Nyugat-Európának is izgalmas.