Hány menekültet osztanának el Európában?

Kedd este jóváhagyott az EU belügyminisztereinek tanácsa egy rendkívüli menekült-áthelyezési műveletet, sorban a másodikat ebben a hónapban.

1. Az első szeptember 15-én lépett életbe, és 40 ezer szír, iraki és eritreai menedékkérőre vonatkozik, akiket Olaszországban vagy Görögországban regisztráltak vagy regisztrálni fognak 2015. augusztus 15. és 2017. szeptember 16. között.
2. A második előreláthatóan szeptember 25-én lép életbe, és 120 ezer menedékkérőre vonatkozik ugyanebből a három országból. Nekik is Olasz- vagy Görögországban kellett vagy kell regisztrálniuk ahhoz, hogy részt vehessenek a műveletben, méghozzá 2015. március 25. és 2017. szeptember 26. között.

A két műveletben tehát összesen 160 ezer embert terveznek a két dél-európai országból más EU-tagállamokba áthelyezni. Ahhoz képest, hogy sokszor ennyien fognak érkezni valószínűleg csak idén ebbe a két országba, ez a szám csepp a tengerben, ezt az Európai Bizottság (EB) is tudja, aki a javaslattal előállt. Ez csak tűzoltás, egy teszt, egy főpróba egy hosszú távú tervhez. Vagy ahogy Frans Timmermans, az EB alelnöke mondta kedd este: egyetlen építőkocka a megoldásban. De mi lesz azzal a több százezer emberrel, akik nem férnek bele a 160 ezerbe? Nekik marad a régi, rosszul működő rendszer.

Mi lesz a dublini rendelettel?

Az áthelyezési művelet nem írja fölül az alap menekültfogadó szabályozást, amely Dublin-rendelet néven híresült el. Az alap eljárás továbbra is az marad, hogy ha egy menedékkérő megkérkezik az EU-ba, az első olyan országban regisztráltatnia kell magát, ahol először átlépi az unió külső határát. Aztán az elmélet szerint itt le kellene adnia a menedékkérelmét, és meg is kellene várnia, amíg azt elbírálják, anélkül, hogy továbbálna Németországba.

Ez a rendszer oltári nagy szívás a határon fekvő országok hatóságainak. Azért lett ilyen béna a szabály, mert amikor kitalálták, senki nem gondolta, hogy százezrével fognak érkezni menekültek a Közel-Keletről. Valószínűleg Olaszország és Görögország sem, különben soha nem egyeztek volna bele, hogy így működjön. Most viszont segítséget kértek, ezért állt elő az Európai Bizottság azzal az ötlettel, hogy próbáljuk meg ebből a rengeteg emberből azokat máshová telepíteni, akik szinte biztos, hogy menedékjogot kapnak.

Kvóta vagy rendkívüli művelet? 

Ha egy menedékkérő szíriai, iraki vagy eritreai, és bevállalja, hogy Olaszországban vagy Görögországban ujjlenyomatot vegyenek tőle, akkor bekerülhet a 160 ezres kvótába. Aki regisztrálás nélkül továbbmegy Magyarország felé, nem kerülhet be a 160 ezerbe, hiába lépett be az EU-ba Görögországon keresztül.

Azok sem kerülnek be, akik már Németországban vannak, és ott regisztrálták őket. Ők azonban valószínűleg megelégednek azzal, hogy Németország a saját hatáskörében vizsgálja a menedékkérelmüket, és eszük ágában sincs máshová költözni. Pontos adatok nincsenek, de idén Németországba kb. 340 ezer menekült érkezhetett. Augusztusban közülük 56,6 százalék vallotta magát szírnek, irakinak vagy eritreainak.

Ha viszont a németek kiakasztják a „megtelt” táblát, és már háborús menekülteket sem lesznek képesek befogadni – aminek a lehetőségét a német belügyminiszter már belengette –, akkor Németország három opcióból választhat:

• a dublini rendelet alapján visszaküldi őket abba az EU-s országba, ahol először regisztrálták őket,
• kitelepíti őket EU-n kívüli biztonságos menekülttáborokba,
• Németország is jelentkezik „frontországnak”.

Bárki lehet frontország?

A teljes keretben eredetileg szerepelt egy 54 ezer fős kontingens, amelyet Magyarországon regisztrált menedékkérőkből szerettek volna föltölteni, és Magyarországról szerették volna őket máshová irányítani.

A kormány azonban fityiszt mutatott a tervre, és azt mondta: „köszönjük, de nem szeretnénk megszervezni 54 ezer ember kiszűrését és áthelyezését. Csinálják csak a görögök, egyébként is az ő dolguk lenne”.

A 160 ezres áthelyezési keretből tehát 54 ezer szabadon maradt, kibocsátó ország nélkül. Efölött most az Európai Bizottság őrködik, és várja rá a jelentkezőket. Németország és Ausztria állítólag már jelezte, hogy ők föl tudnák tölteni ezt a keretet azokból a szír, iraki és eritreai menekültekből, akik náluk kötöttek ki.

Ki kerül akkor Magyarországra?

A magyar kormány ellene szavazott, de a miniszteri tanács többsége jóváhagyta a számokat, hogy melyik EU-s tagállamnak hány menedékkérőt kellene befogadnia a rendkívüli művelet keretében. Magyarországra 1294 ember jut Olaszországból és Görögországból. Az egyelőre gazdátlan 54 ezres keretből pedig 1058 a mi részünk, de azt még nem tudjuk, hogy ők honnan fognak érkezni. Lehet, hogy Németországból.

Azok a menedékkérők, akik nálunk lépik át a határt és nálunk regisztrálnak először, nem kerülnek be a Magyarországra rótt befogadó keretbe. Rájuk az alaprendszer vonatkozik: várják ki, amíg elbírálják a kérelmüket Magyarországon.

Önkéntes vagy kötelező befogadni?

A számok kötelezőek Magyarországra nézve is. A Tanács elnöksége ugyan bejelentette, hogy a kötelező „kvóta” kikerült a szövegből, ez azonban csak azt jelenti, hogy azt a Bizottság által javasolt számítási modellt dobták ki, ami alapján Brüsszelben megállapították, hogy melyik országnak hány menekültet kellene befogadnia máshonnan. Mivel a miniszterek megszavazták a javaslatot a tagállamokra rótt „kontingensekkel” együtt, innentől Magyarország feladata, hogy gondoskodjon ennek az összesen körülbelül 2300 menedékkérőnek a fogadásáról.

Erről beszélt szerda délután Orbán Viktor, amikor azt mondta, hogy „két külön dolog a kvóta és a kontingens”. Az elsőt elutasítjuk, az utóbbiről hajlandóak vagyunk tárgyalni. A miniszterelnök mintha puhított volna a korábbi álláspontján: most már csak azt utasítja el, hogy az Európai Bizottságban számolják ki, hány embert fogadjunk be. Ha senki nem címkéz ránk százalékra kimért értéket, akkor úgy látszik, rendben van a menekültfogadás.

Mi lesz azzal, aki nem fér bele a 160 ezerbe?

Mindenki tudja, hogy a 160 ezres keret hamar be fog telni. Ha ez megtörténik, meg lehet szavazni egy újabb kört, ezúttal akár még több emberre. Az EU-s döntéshozatal bebizonyította, hogy ha kell, két hét alatt összepakolnak és jogszabályba is iktatnak egy ilyen műveletet. Ehhez két dolog kell: kicsit le kell, hogy nyugodjanak a bevándorlók ellen fölhergelt nemzeti kedélyek, és be kéne bizonyosodnia, hogy az áthelyezés nagyobb gikszer nélkül működik.

Vagyis:

• a menedékkérők hajlandóak ottmaradni Görögországban és Olaszországban, amíg a hatóságok eldöntik, hova kerülnek,
• fegyelmezetten elutaznak oda, ahová beosztják őket,
• és ott maradnak legalább addig, amíg el nem bírálják a menedékkérelmüket.

A magyar kormány hónapok óta arról beszél, hogy ez lehetetlen. Többek között ezért is szavaztak ellene.

Azzal ösztönöznék az áthelyezett menekülteket, hogy ne utazzanak el Németországba vagy Svédországba, hogy csak ott lennének jogosultak szociális támogatásokra, ahová beosztották őket. Arra sem kapnának engedélyt, hogy átlépjék a schengeni határokat. Két választásuk lenne tehát: vagy törvényesen a nekik kijelölt tagállamban maradnak, vagy illegálisan továbbállnak.

És aki nem szír, iraki vagy eritreai?

Egyelőre nekik is a dublini rendszer kálváriáját kell végigjárniuk, ha menedéket szeretnének kapni. Vagyis: megreszkírozni, hogy regisztrálás nélkül eljutnak-e Németországba, vagy pedig regisztrálni ott, ahol beléptek, és továbbindulni, aztán reménykedni, hogy nem küldik őket vissza Olasz-, Görög- vagy Magyarországra.

Mégis van remény, hogy nem sokáig marad így a szabályozás. A szerda esti csúcstalálkozón kimondhatják az állam- és kormányfők, hogy ez a rendszer emberetlen, irreális és működésképtelen, és megsürgethetik a reformját. Az áthelyezésnél jobbat azonban egyelőre senki nem talált ki.

Mi lesz azzal, aki nem kap menedéket?

Akinek megvizsgálják a menedékkérelmét, és bebizonyosodik róla, hogy nem jogosult nemzetközi védelemre, azt a vizsgálatot végző tagállam kiutasítja. Az EB igyekszik egymáshoz közelíteni a tagállami kiutasítási gyakorlatokat. Szeptember elején a visszatéréssel kapcsolatos feladatokról szóló közös kézikönyvet és a visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési tervet adtak ki.

A kiutasítás sem egyszerűbb folyamat, mint a menedékkérelem elbírálása. Németországban tavaly 10 ezer kiutasítási határozat született és 40 ezer van folyamatban. A határozatok végrehajtása azonban rendkívül lassan halad. Fellebbezni lehet ellene, és aki beteg vagy a hazájában veszélybe kerülne, az nem küldhető vissza.

Az Európai Bizottság mindenesetre legalább annyira eltökélt, hogy felgyorsítja a kiutasítási folyamatot, mint amekkora hévvel védte az áthelyezési rendszert az elmúlt hónapokban. Hogy könnyebben kiszűrjék azokat, akik nem jogosultak nemzetközi védelemre, felállították a biztonságos országok listáját. Aki Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Koszovó, Montenegró, Szerbia vagy Törökország állampolgára, annak az EU-s testület javaslata alapján első körben vissza lehet utasítani a menedékkérelmét.