További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
- Szétfeszíti az amerikai egyetemeket a Hamász és Izrael háborúja
- Palesztinpárti tüntetők foglalták el a Columbia Egyetem egyik épületét
- Eljárást indított az Európai Bizottság a Meta ellen
- A Tisza Párt és a Kutyapárt is leadta az európai parlamenti listáját
- Megkéselt egy rendőrt, agyonlőtték a turistát Jeruzsálamben
- Belaruszban betiltották a Deutsche Wellét
- Lemondott a Paramount Global filmstúdió vezérigazgatója
- Meghalt egy tizennégy éves fiú, miután egy férfi karddal támadt a lakosokra Londonban
- Egy youtuber 25 métert zuhant siklóernyőzés közben
- Kína egy korallzátony miatt vízágyúval támadt egy Fülöp-szigeteki hajóra
Szovjet időkből örökölt torzók, nyugati és orosz vetélkedés, botrányok, elakadó és újraindított munkálatok, semmibe vett népszavazási eredmények, megugró költségek. Ezt látjuk, ha végignézünk az elmúlt 15 év atomerőmű-beruházásain az EU keleti felében. Jelenleg csak egy építkezés van folyamatban. Brüsszel engedné az elavult szovjet blokkok lecserélését, de nem feltételek nélkül.
Magyar kézbe kerülhet a szlovák pénznyelő
A szlovákiai Mohiban (Mochovce) még a nyolcvanas években indult atomerőmű-beruházás, amelyet az ottani rendszerváltás akasztott meg: az első két blokk csak 2000-re készült el, a másik kettő építését pedig 2008-ban kezdték újra. A szlovákok addig húzták az építkezést, hogy a tervezett reaktortípus mára már nem felel meg a kor biztonsági követelményeinek, amit legutóbb a fukusimai nukleáris baleset után szigorítottak. Az építkezés viszont annyira előrehaladt, hogy a terveken már nem lehetett változtatni.
Az ügy miatt az osztrák kormány és Bencsik János akkori tatabányai polgármester is balhézott. 2013-ban a szlovák legfelsőbb bíróság elmeszelte az építkezést, de az mégis folytatódott, és 2017-re be is fejeződhet. Persze csak akkor, ha időközben sikerül új tulajdonost találni az erőműnek. A szlovák energiaszolgáltató főrészvényese, az olasz ENI ugyanis nagyon szeretne megszabadulni a szlovák érdekeltségétől.
A Magyar Villamos Művek (MVM) és a MOL tavaly novemberben jelentkezett be a vállalatért, amellyel nemcsak Mohit, hanem a bősi vízierőművet is megvennék. A nol.hu forrásai az oroszokat sejtik az üzlet mögött, mert szerintük mással nem lehet magyarázni a kockázatosnak és soha meg nem térülőnek tartott tervet.
Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője is kételkedik benne, hogy az MVM-nek lenne arra pénze, hogy megvegyék a szlovák villamosenergia-szolgáltatót. „Az MVM teljesen ki van véreztetve – mondta az EUrologusnak. 100 milliárd forintos állami segítségnyújtásra volt szükségük, hogy a tartalék gáz betárazásához szükséges földgázt meg tudják vásárolni. Elbukták a negyedik mobilszolgáltató tendert. A Baumgartenen keresztül külföldre eladható gázból szerzett profitot pedig gálánsan átengedték a MET-nek” – sorolta. (Hogy miként landolt az olcsó gáz az offshore hátterű MET Magyarország Zrt-nél, arról itt írt bővebben az Index.)
A mohi atomerőmű befejezését jelenleg a bűnüldöző szervek is vizsgálják, számolt be hétfőn a hírek.sk portál. A rendőrség és az ügyészség az Állami Számvevőszék által észlelt komoly hiányosságok miatt indított vizsgálatot. A számvevőszék 2014 decemberétől 2015 áprilisáig végzett ellenőrzést az atomerőműben, és máig rejtély, milyen hiányosságokat észlelt. A rendőrség a bősi vízmű állítólagos áron aluli eladását és a Szlovák Villamos Művek privatizációját is vizsgálja.
Jöhetne ide a szlovák szemét is
Iparági pletykák szerint a befektetők azzal faragnának az áron, hogy a Mecsekbe tervezett bodai atomhulladék-tárolóba irányítanák a szlovák erőmű elhasznált fűtőelemeit is. Ha a szlovák és a magyar atomszemetet is Bodán lehetne elásni, csökkenne az atomtemető hulladéktonnára vetített költsége.
Nincs EU-s jogszabályi akadálya, hogy az elhasznált fűtőelemeket egy másik országban tárolják. Az EU Tanács 2011/70/Euratom irányelve(4. cikk (4)) lehetőséget ad erre, hogyha a két ország között az Európai Bizottság biztonsági kritériumai szerint megállapodik a kazetták elhelyezéséről. A közös tároló ennek ellenére csak elméleti lehetőség, a bodai atomtemető kivitelezésének részleteiről pedig ugyanolyan kevés információ érhető el nyilvánosan, mint a paksi építkezésről.
Temelín = NAV-botrány?
A szomszédos Csehország példájánál is találni magyar szálat. A temelíni erőmű bővítésére az amerikai Westinghouse szállt versenybe egy cseh–orosz konzorcium ellenében. Az utóbbi konzorcium azt ígérte, hogy a kivitelezés 70 százalékát cseh cégek végezhetik. Pár hónappal az eredmény kihirdetése előtt viszont a jobbközép kormány belebukott a miniszterelnök kabinetfőnökének, egyben titkos szeretőjének ügyeibe. Azóta a beruházást pénzhiány miatt jegelték, de nem kizárt, hogy idén újraindíthatják.
A 2013-ban megbukott kabinet egykori szóvivője, aki blogjával a Kreml cseh szócsöveit összegyűjtő válogatások állandó szereplője, washingtoni szálat sejt a történet mögött. Petr Hájek egyértelmű párhuzamot vont a „puccs” és a NAV körüli kitiltási botrány között.
Bulgáriában a nép szeretné az erőművet
A bulgáriai Belenében már 1987-ben lerakták az erőmű alapjait, de egy beígért EU-s segítség is kellett hozzá, hogy 2008-ban – orosz vezetéssel – újrainduljanak a munkálatok. A lelkesedés azonban csak egy évig tartott: az új, jobboldali kormány csökkenteni akarta a részesedését az építő konzorciumban. Oroszország átvette volna az egész pakkot, cserébe kölcsönt ígért. Az ajánlatot a kormány visszadobta, és 2012-ben leálltak a beruházással.
Ezután a balkáni országban sikerült kiharcolni azt, amit Magyarországon nem: egy népszavazást. Belene támogatói meggyőző többségben voltak, de csak a jogosultak 20 százaléka ment el szavazni, így az eredmény nem kötelezte semmire a kormányt.
Moszkva nincs elragadtatva tőle, hogy a bolgárok visszaléptek, és nagyjából egymilliárd dolláros kártérítést követel. Tavaly felröppent a hír, hogy Szófia inkább a nyugati Westinghouse-tól vásárolna reaktort.
A finn-horvát-orosz ügylet
Finnországban sem zökkenőmentes az építkezés. A Fennovoima cég erőművével kapcsolatban a legutóbbi fejlemény, hogy a Fortum, a legnagyobb finn energiaszolgáltató kiszállt belőle. Itt más a finanszírozási felállás, mint nálunk: összeálltak konzorciumok, önkormányzatok, nagy cégek, és cserébe termelői áron kapják majd az energiát az atomerőműből. A Fortum vélhetően úgy látta, hogy még az önköltségi ár is túl magas lesz, és a piacról olcsóbban fog energiát szerezni. A Helsinki Times úgy tudja, hogy a Fortum akkor maradna benn a projektben, ha cserébe részesedést kapna a Gazpromtól az oroszországi víz- és hőenergiahordozókból termelt energiából. A finn projektben egyébként a Roszatom is jelen van egy 30 százalékos részesedéssel.
További érdekesség, hogy a Fortum helyére egy horvát cég, a Migrit Solarna Energija szeretett volna belépni, amelyről mindössze azt lehet tudni, hogy Horvátországban postafiókokat üzemeltetnek, azt azonban homály fedi, hogy kik az igazi tulajdonosok. A finn gazdasági minisztérium inkább nem kért ebből a pénzből.
Úgy látszik, hogy a Migrit mögötti finanszírozási ügyek Oroszországba vezetnek
– mondta július végén Olli Rehn gazdasági miniszter, korábbi EU-biztos.
Ahol nem az oroszok építkeznek
Végül egy ország Kelet-Európából, ahol nem a Roszatomé a terep: Litvániában az amerikai-japán GE Hitachi Nuclear Energy lett a befutó, amikor a korábban leállíttatott erőmű pótlására írtak ki pályázatot. Csakhogy a kis ország egyedül nem tudott volna megbirkózni egy ekkora befektetéssel, ezért a másik két balti állammal igyekezett összeállni. 2006-ban sikerült megállapodni Lettországgal és Észtországgal, ráadásul egy ideig úgy nézett ki, a lengyelek is beszállnak. 2012-ben azonban egy népszavazáson csaknem kétharmados elutasításba szaladt bele a projekt. Az eredményt a kormány azóta is konzekvensen figyelmen kívül hagyja, amit jogilag megtehet, hiszen nem ügydöntő referendumon nyilvánítottak véleményt a litvánok, a döntés demokratikus jellege azonban megkérdőjelezhető.