Az EU-s pénzek felhasználásával kapcsolatos visszaéléseket, csalásokat vagy gyanús ügyeket a uniós országok kormányai és állampolgárai is jelenthetik az Európai Csalás Elleni Hivatalnál, az OLAF-nál. Ha az OLAF megalapozottnak látja a gyanút, vizsgálatokat folytathat a tagállamokban „bárhol, ahol uniós pénzek forognak kockán.”

Magyarországon az európai átlaghoz képest nagyon kevés pénzről szólnak a bejelentett ügyek, mutatott rá december 11-én az OLAF igazgatója, Giovanni Kessler egy budapesti előadáson. Miközben uniós átlagban a kifizetett pénzek 1,6%-ával kapcsolatban jeleztek valamilyen szabálytanságot 2014-ben, addig ez az arány Magyarországon csak a negyede, 0,4% volt. Még látványosabb az eltérés, ha kifejezetten a jelentett csalásokat nézzük: az EU-ban 0,36%, míg Magyarországon csak a tizenhetede, 0,02%. Két magyarázat lehetséges:

A szervezet legutóbbi éves beszámolója alapján tavaly nem kaptak csalásról szóló jelzést a hazai hivatalos szervektől, miközben magánforrásokból 28-szor. Magyar bejelentésre a 400 millió eurónyi visszavont támogatásból csak hárommilliót tartottak vissza. Eközben Románia után nálunk volt a legtöbb, 13 lezárt ügyük (ami arra utal, hogy elindított eljárásból is sok volt, bár ezt a számot nem adják ki országokra bontva). Van még mit tenni a felderítés és a jelentés terén, foglalta össze a tanulságot az OLAF vezetője.

2015 első félévében is Romániában fejezte be a legtöbb, szám szerint 22 ügyet a csalás elleni hivatal. Magyarország hét eljárással lett második a listán.

Annál érdekesebb, hogy az OLAF Magyarországon tartotta a legtöbb, 36 külső ellenőrzést 2014-ben, áll a hivatal Molnár Csabának, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselőjének kérdésére adott válaszában. Görögországba 29, Szlovákiába és Olaszországba 24 alkalommal szállt ki vizsgálódni az uniós testület. Idén januártól júniusig már nem volt ekkora az aktivitás nálunk: mindössze hatszor kutattak Magyarországon.

Ha az OLAF gyanús ügyre bukkan, át kell adnia a kezdeményezést a magyar nyomozó hatóságoknak, de vádat nem emelhet, csak jogi ajánlást tesz az ügyészségnek. „A magyar hatóságok viszont nem folytatják le rendesen ezeket az eljárásokat – mondta az EUrologusnak Molnár Csaba. – Idén járt már Magyarországon Kessler, és átadta a nyomozati jelentéseket Polt Péter főügyésznek.

Ő nem szokott személyesen vinni iratokat. Azért tett kivételt, mert ezzel is üzenetet akart küldeni.

Az európai parlamenti képviselő szerint feltűnő, hogy az összes 2014-es bejelentés magánszemélytől érkezett, és a hatóságok hallgattak. Molnár Csaba szerint az lehet erre a magyarázat, hogy a kormány annyira igyekszik szemet hunyi a korrupció fölött, hogy még a kormányhoz nem kötődő ügyeket sem jelenti. „Több tízezren pályáznak EU-s támogatásra, előfordul, hogy ők akarnak lopni. Ez nem poltikai korrupció, mindenütt előfordul, de ezekben az esetekben sem tesznek bejelentést a kormányszervek” – vélekedett Molnár.

Ipari méretekben gyártják a bejelentéseket

Deutsch Tamás (Fidesz), az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának magyar tagja nem tartja meglepőnek az OLAF magyarországi ellenőrzéseinek nagy számát: ez a velejárója annak, hogy sok állampolgári bejelentés érkezik, magyarázta az EUrologusnak. A DK felvetéseire élesen reagált: „Molnár Csaba magát dicséri, hát persze, ők írják a bejelentéseket. Ipari méretekben gyártják ezeket, és aztán rácsodálkoznak, hogy milyen szörnyű korrupciós helyzet van Magyarországon.”

A nyomozások eredményét tekintve viszont Deutsch nem lát okot aggodalomra. „A korrupciót letagadhatatlanul megmutató statisztikai adatot nem látok. Ma olyan OLAF-ügyről nekem nincs tudomásom, ahol a hivatal nyomozott, lezárta az esetet és megállapította, hogy szerinte súlyos szabálytalanság történt, felhívta az állami hatóságokat, most pedig a tagállami elbírálás zajlik.”

Az, hogy hány nyomozást zár le az EU-s testület, inkább az OLAF hatékonyságát méri, mint bármi mást, vélekedett. Egy eljárás átlagosan 3–3,5 évig tart.

Erős verseny = kisebb veszély

Csepreghy Nándor európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár kijelentette, hogy a magyar végrehajtó hatalom végzi a dolgát:

elkötelezettek az átláthatóság mellett (igaz, épp nemrég nehezítették a közérdekű adatok lekérését). Nem indulhatnak a közbeszerzéseken többek között a kormánytagokkal egy háztartásban élő rokonok, ami példátlanul szigorú szabályozás Európában, bár a miniszterhelyettes elfelejtette megemlíteni, hogy az utolsó pillanatban lazítottak a szövegen. Kizárást okoznak az olyan versenytorzító tényezők is, mint a kartellgyanú, hozott egy teljesen véletlenszerű példát. „Ahol erős a verseny, ott csökken a veszély”, ami azért kicsit nyugtalanító lehet, mert a brüsszeli belső piaci biztos szerint Magyarországon vannak a leglátványosabb példák súlyos protekcionista intézkedésekre.

Amit kell, jelentünk

Vitályos Eszter európai fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár megerősítette, hogy a Miniszterelnökség fontos szerepet tölt be a korrupció és a csalás elleni harcban. Bár azzal folytatta, hogy a teljes forrásfelhasználásért felgyorsították az uniós pénzek elköltését, ami nem feltétlenül ebbe az irányba mutat, de a kihágások elleni intézkedéseket is felsorolta (például több helyszíni ellenőrzés és indikátorrendszer). Egy 2014-es uniós ellenőrzésen a második legjobb besorolást kapták a négyből, és kevesebb mint felére esett a hivatalos pénzköltési hibaarány. Gyakori vád, hogy a magyar hatóságok kevés ügyet jelentenek az OLAF-nak, de ők minden esetet regisztrálnak a rendszerben, amelyre a szabályok szerinti értékhatár kötelezi őket.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!