A magyarok Brüsszel páriái címmel hozott le címlapos cikket a Politico európai kiadása csütörtökön. Arról szól, hogy Orbán Viktor lázító nacionalizmusa és kemény bevándorlásellenessége azoknak a magyaroknak az életét keseríti meg, akik Brüsszelben uniós körökben dolgoznak.

 

Onnan kezdve, hogy Navracsics Tibornak két nehéz parlamenti meghallgatáson is át kellett esnie, mielőtt kinevezték EU-biztosnak, és nem a bővítési tárcát kapta meg, amelyiket szerette volna, hanem a Bizottság egyik legkevésbé befolyásos beosztását, a kulturális és oktatási ügyeket. Ez egy jelzés volt Magyarország felé a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker részéről, nyilatkozta a lapnak Várhelyi Olivér, Magyarország uniós nagykövete.

„Közösségépítő feladat az enyém – mondta Navracsics Tibor. – Valójában nincs jogalkotási hatásköröm, mert az a tagállamokhoz tartozik. Mit tehetek én?” A magyar biztos azzal is tisztában van, hogy magyarként nem számíthat fényes karrierre Brüsszelben, emlékeztet a lap, és felidézik, hogy amikor a biztosok testülete jóváhagyta a Magyarország ellen hetes cikkes eljárást kérő polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét, Navracsicsot Juncker ledorongolta azért, mert tiltakozott ez ellen (ugyanakkor a lépés még egyáltalán nem jelenti, hogy az eljárást valóban el is indítják Magyarországgal szemben, csak azt, hogy ha összejön egymillió aláírás, megfontolják).

Orbán rossz brüsszeli megítélése az EU politikai és bürokratikus elitjében dolgozó magyarokra is kisugárzik, akik közül sokan másodosztályú státuszban érzik magukat, írja a cikk.

Az egyetlen módja a túlélésnek az Európai Bizottságban, ha letagadod, hogy magyar vagy

– mondta egy meg nem nevezett magyar forrás.

A Politico kiemeli, hogy habár Magyarország az uniós pénzügyi támogatások egyik legnagyobb haszonélvezője, az orbáni politikával szembeni külföldi ellenérzés árt a magyar érdekérvényesítésnek. Ennek legszembetűnőbb jele, hogy az Európai Bizottságban kevés magyar vezetőt találunk magas beosztásban. Navracsics kabinetjén kívül csak egy magyar szakember dolgozik más biztos csapatában, a tisztviselői karban pedig csak két magyar főigazgató-helyettes van, és nincs egyetlen főigazgató sem. A hasonló lakosságú Portugáliából és Belgiumból két-két főigazgató is pozícióba került.

Ez egyrészt annak tudható be, hogy Magyarország nem olyan régóta tagja az EU-nak, másrészt pedig, mert „[Orbán] nagyon megnehezítette a magyarok számára, hogy előléptetést kapjanak” – nyilatkozta a Politiconak Andor László volt uniós biztos. Azt is hozzáteszi, hogy a magyar fiatalokkal a többiek néha távolságtartóan viselkednek, amikor munka után elmennek szórakozni, és kiderül róluk, hogy honnan jöttek.

Egy uniós intézmény egyik magyar alkalmazottja azt mesélte a lapnak, hogy a gyereke a brüsszeli nemzetközi iskolában kapta a nyakába, hogy „gonosz vagy, mert magyar vagy”. 

Na ne már

Miután megjelent a cikk, aggódó és felháborodott kommentárokat is kaptunk. Az egyik belga újságíró kollégánk elküldte nekem a linket Facebookon, azzal, hogy

Fogalmam sem volt… Ha! Remélem, jól vagy!

Hogy nagyot szóljon a cikk, a Politico olyan véleményeket ragadott ki, amelyek alátámasztják a feltevést, hogy a magyaroknak nagyon rossz a soruk Brüsszelben. Valóban sokan így éreznek, de messze nem mindenki.

„Pár dolgot tegyünk tisztába... Brüsszelben senkinek nincs szégyellnivalója a magyarsága miatt, ahogy beszólásokat sem kapunk ezért – írta a Facebookon Zsíros Sándor, az Euronews riportere. – Mindenki szét tudja választani az Orbán kormányt és magyarságot, aki nem, az egy barom. Az más kérdés, hogy a bizottságban nincs magyar főigazgató, illetve a kormányt képviselő diplomaták hogyan küzdenek itt.”

Különlegesek vagyunk, természetesen

Abból a szempontból tényleg különlegesek vagyunk, hogy amikor a magyar kormány egy hajmeresztő kezdeményezéssel áll elő, sokan odajönnek hozzánk, de nem azért, hogy ránk zúdítsák a gyűlöletüket, hanem, hogy magyarázzuk el, mi történik és miért. Valóban előfordult már, hogy egy ismeretlennel úgy indult egy beszélgetés, hogy „Magyar vagy? És szereted Orbánt?” – utána pedig nevettünk, és megbeszéltük az aktuális magyar politikai fejleményeket.

Már a magyar EU tanácsi elnökség idején, 2011 májusában is volt erre példa.

„Nevetséges túlzások vannak ebben a cikkben – mondta az EUrologusnak egy magyar bizottsági alkalmazott. – Én nem érzem magamat kicsit sem szarul azért, mert magyar vagyok. A Bizottságon belül a szenior szinteken alulreprezentáltak a magyarok, de ez nem csak Orbánék sara, ők ugyanolyan béna személyzeti politikát folytatnak, mint az elődeik, mert a teljesítmény helyett a politikai nyalást tartják az elsődleges szempontnak.”

Más országok tudatosan segítik az állampolgáraik előrejutását az uniós hierarchiában, erről már sok történetet hallottunk. A mostani hozzászólásokból úgy tűnik, nálunk nincs hivatalos program – egyik kormány sem ismerte föl a jelentőségét, hogy magyarokat próbáljon kulcspozíciókba juttatni az EU kormányaként működő Európai Bizottságban. Azt is el tudjuk képzelni, hogy személyes szinten sem működik az egymás vállára támaszkodás: hogy valaki azért nem kér segítséget egy másik magyartól, vagy azért nem segít neki, mert tudja róla, hogy a másik politikai tábor felé húz.

De ez mind politika. A mindennapi életünk úgy telik, hogy magyarként nagyon jól érezzük magunkat Brüsszelben.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!