Idén a kormánynak „öt nagy támadást kell kivédenie”, jelentette be Orbán Viktor az évértékelő beszédében, és ezekről nemzeti konzultációt tart a kormány. Négy támadást „Brüsszel” indít, és az első témában épp a napokban vált élessé a helyzet. Lássuk, mi baja van a miniszterelnöknek Belgium fővárosával!

1. Várjuk, hogy mondjanak végre valamit a menekültügyi őrizetről

„Napirenden marad a migráció ügye” – mondta az évértékelőjében Orbán Viktor. „A 2017-es év kérdése az lesz, őrizetbe vegyük és tartsuk-e őket, amíg jogerős döntés nem születik róluk.”

Jó kérdés, hogy egy elfogadott jogszabályról mi értelme van utólag konzultálni, de idén várhatóan tényleg téma lesz a migráció magyar kezelése az EU-ban, és a menekültügyi őrizet valóban új frontot nyithat. Az EU egy irányelvvel szabályozza a menekültügyi eljárást, amely feketén-fehéren kimondja: „a tagállamok senkit sem tarthatnak őrizetben kizárólag azon az alapon, hogy az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be”.

A tiltást viszont nem az EU találta ki, már az ENSZ 1951-es genfi egyezményében is benne van, amit Magyarország törvénybe iktatott. Az ENSZ-nek nem sok lehetősége van a büntetésre, de az Európai Bizottságnak igen: uniós jog megsértése miatt kötelezettségszegési eljárást indíthat Magyarország ellen.

A kormány azzal próbál jogilag kibalettozni a szabály elől, hogy csavart egyet a „klasszikus” menekültügyi őrizeten: nem arról lenne szó, hogy zárt táborokba rakják a menedékkérőket. Trócsányi László korábban az EUrologus kérdésére tisztázta: az őrizetbe vételt úgy kell elképzelni, hogy tartózkodási helyeket jelölnek ki a menedékkérőknek, amin belül szabadon mozoghatnak és el is hagyhatják azokat – de a szerb-magyar határon például csak Szerbia felé.

Még nem tudni, mennyire veszi majd ezt be az Európai Bizottság gyomra, és jó eséllyel eljárás lesz belőle. Az uniós biztosok viszont olyan óvatosan fogalmaznak, amikor szóba kerül Magyarország, mintha lufit borotválnának. „Várjuk, hogy elkészüljenek a magyar tervek, akkor fogunk csak válaszolni, ha látjuk magát a javaslatot”  – mondta az EUrologusnak az ügyben illetékes biztos, a holland Frans Timmermans februárban. Szerdán, miután az Országgyűlés elfogadta a törvényt, újból megkérdezték az Európai Bizottság véleményét. A testület szóvivője azt felelte: majd akkor mondják el, ha a kormány hivatalosan értesítette őket az új törvényről.

Most vizsgálják a jogszabályt, és bizottsági forrásból névtelenül sem voltak hajlandóak megelőlegezni, egyáltalán indul-e eljárás. Ami biztos, hogy Magyarországra küldik Dimitrisz Avramopuloszt, aki a migrációért és menekültügyért felel. Az viszont nem sok jót ígér, hogy az Európa Tanács – amelynek nincs közvetlen köze az EU-hoz, önálló, nagyobb szervezet – még a korábbi szabályozást is jogsértőnek találta.

2. Csökkentenék a rezsit, csak máshogy

Orbán Viktor évértékelője szerint „idén, már az év első felében Brüsszel meg akarja majd tiltani a rezsicsökkentést. Tervük már az asztalon van, az országok független energiapolitikája helyett központi szabályozást akarnak, amivel elvennék a tagállamok ármegállapítási jogát. A kérdés az lesz majd, megvédjük-e a rezsicsökkentést, ragaszkodjunk-e ármegállapítási jogunkhoz, vagy bízzuk ismét a nagyvállalatokra a rezsidíj megállapítását.”

Orbán Viktor már a tavaly decemberi, máltai csúcson is erről beszélt, holott sem annak előzetes programjában, sem az ülés végkövetkeztetései közt nem volt szó az energiaárakról. Aztán kiderült, hogy ez a „csata” szerinte márciusban lesz az EU tervezett energiauniója miatt.

Korábban már összeszedtük, mi az indítandó új rezsiharccal a gond:

• tavaly az áram és a gáz piaci ára olcsóbb lett, mint a magyar hatósági („rezsicsökkentett”) ár
• a hatósági ár kivezetéséről valóban van szó, de egyelőre csak a villamos energia árára van javaslat, az általában legnagyobb tételt jelentő gázra nem
• ráadásul az áramnál sem a teljes árnál, hanem csak egy részénél

A hatósági ár veszteségessé tette a gáz- és az áramszolgáltatást. Ez arra is jó volt, hogy a külföldi tulajdonosok sorban elkezdjenek kivonulni és átpasszolják a pénznyelő vállalataikat az állami kézben lévő Első Nemzeti Közműszolgáltatóhoz. A gáznál már befejezett az átmenet, az áramnál folyamatban van. Természetesen lehet annak örülni, hogy éljen, végre a magyar állam kezében van az ellátás a gonosz multik helyett, csak így már a veszteségeket is neki – azaz közvetve nekünk, az adófizetőknek – kell lenyelnie.

Több kiszivárgott kormányzati anyag alapján a kormányban is jól tudják, hogy ez fenntarthatatlan, és hol a „szabályozói környezet kedvező változásával”,  hol a Mol gáztermelésének vagy a paksi atomerőmű áramának a megcsapolásával, hol a Paks leszerelésére félretett pénz lenyúlásával trükköznének.

Az energiaunió előzetes tervezetében arról van szó, hogy „a Bizottság a költségek alatti szabályozott árak kivezetésére törekszik versenyen és gazdaságkormányzási kereten keresztül. Emellett bátorítani fogja a tagállamokat, hogy egy útitervet hozzanak létre minden szabályozott ár kivezetésére.”

Emellett viszont csökkentené a rezsit, csak épp piaci eszközökkel. Például új vezetékekkel élénkíti a versenyt, segítené az okos mérőórák elterjedését (így inkább akkor használhatnánk áramot, amikor olcsó) és felpörgetné a lakások szigetelését, amihez egyébként a kormány elvette a mostani uniós támogatást a lakosságtól, ezzel a saját számításai szerint a pénz nagyjából felét kidobva az ablakon. Így azért lenne kisebb a rezsi, mert kevesebb energiát használnánk hatékonyabban, szemben a hatósági árral, ahol azért kell kevesebbet fizetni, mert a kormány azt mondja, hogy csak, a valós költségek viszont nem csökkennek.

Az EU-s energiaunió kizárólag a rászorulóknak segítene, akiknek a körét meg is kellene határozni, mert – ahogy egy európai bizottsági forrás fogalmazott – „nehogy már a II. kerületi fűtött medencét a VIII. kerületi kisnyugdíjas fizesse”. A hatósági áras (magyar) rezsicsökkentés ezzel szemben mindenkinek jár.

Lázár János a kérdésünkre elmondta, hogy ez egy régi vita az Európai Bizottsággal. Azzal érvelt, hogy a magyar lakosság 90 százaléka védett fogyasztó. Statisztikai adatok szerint tényleg magas a nélkülözők aránya, de „csak” 23 százalék, a rezsicsökkentés után pedig a lakosság 26 százalékát sújtja energiaszegénység.

3. Az EU szociális ötletelésében nincs is szó adóról

„2016-ban az is kiderült, hogy Brüsszel újabb és újabb gazdasági jogosítványokat akar magához venni a tagállamoktól. Az akció neve brüsszeli nyelven „szociális pillér”. Már korábban is előfordult, hogy Brüsszel megakadályozta a magyar kormány radikális adócsökkentését – adót emelni lehet, csökkenteni nem. Ezért az a kérdés, akarjuk-e, és ha igen, képesek leszünk-e nemzeti hatáskörben tartani az adópolitikát, dönthetnek-e adóikról szabadon a nemzetek.”

Orbán Viktor kivételes jövőbelátást mutatott, mert az Európai Bizottság csak idén tavasszal teszi le a szociális pillérről szóló javaslatát az asztalra.

A brüsszeli testülettől nem áll távol a konzultáció műfaja az érintettekkel. Pontosan ezt csinálta tavaly minden tagállamban: tárgyalt a szociális pillérről. Októberben külön Magyarországon is tartottak a témáról egy rendezvényt.

Egyelőre egy „első előzetes tervezet” látott napvilágot 2016 márciusában. A magyarul is elérhető dokumentumnak már az első mondata tisztázza, hogy a „célja a nyilvánosság tájékoztatása”, azaz nem jogszabályjavaslat. De ne adjuk fel, olvassunk tovább. Így eljutunk egészen a második mondatig, amely szerint

Az elképzelések szerint e pillér az euróövezeten belül jön létre, de önkéntes alapon más tagállamok is csatlakozhatnak hozzá.

Azaz – csak hogy egyértelmű legyen – Magyarországra egyelőre nem lenne kötelező. De tegyük fel, hogy hirtelen lesz eurónk (erről lásd a keretes anyagot). Nézzük, milyen súlyos jogkörelvonásokkal számol a tervezet tervezete!

A dokumentum olyan vérmes ambíciókat dédelget, mint például „biztosítani kell az egyenlő bánásmódot” vagy „ösztönözni kell a nemek közötti egyenlőséget”. Adóról egyetlen helyen van szó: a fogyatékkal élők több nehézséggel küzdenek, például „a munkaerőpiacra lépés ellen ható adókedvezmény-szabályokkal”.

4. A cégeknek adott támogatásoknál rémeket látnak

„Végül fel kell készülnünk arra, hogy Brüsszel támadás alá veszi a munkahelyteremtő támogatásokat is. Számos ország, köztük mi is használjuk ezt a gazdaságfejlesztési eszközt. Vagyis a kérdés az, a nemzetek dönthessék-e el, hogy akarnak-e munkahelyteremtő támogatásokat, vagy ezt a jogot is át kell adnunk Brüsszelnek.”

„Mély dilemmában voltam”, hogyan támadjuk napi 3-4 milliárd forinttal a munkahely-teremtést, válaszolta erre egy európai bizottsági forrás. A kormányból állítólag jelezték, hogy a kilenc százalékos társasági adót féltik, egyelőre viszont szó sincs arról, hogy ezt megemeltetnék. Az Európai Bizottság csak egy közös konszolidált társaságiadó-alapot javasolt, hogy a több országban működő cégeknek könnyebb és olcsóbb legyen a gazdasági tevékenység az egységes piacon, ráadásul ez az adókerülés ellen is segíthet. Azt határozná meg, mi alapján számítsák ki a cégek a nyereségadójukat, hogy a multik ne tudjanak kiskapukat keresni az eltérő tagállami szabályokban. A javaslat egyébként 2011-ben egyszer már megbukott, vagyis még eddig se biztos, hogy sikerül eljutni.

A kormány szerint titokban fondorkodnak

Lázár Jánosnál is rákérdeztünk a magyar adókulcsot egyelőre nem fenyegető javaslatra. Azzal válaszolt, hogy „mi nem akarunk adóügyben semmilyen szuverenitásunkról lemondani”. Az Európai Bizottság lépései adó- és szociálpolitikában az egységesítés felé mutatnak, mondta. Az osztrák kancellárt idézte, aki szerint nem lehet különbség a tagállamok között, mert ezzel beruházásokat csábítanak át, „szerintünk meg lehet”. Azt „nehéz megítélni”, hogy a (még mindig nem egységes társasági adóra, csak adóalap-számításra tett) javaslat átmehet-e egyáltalán a tagállamokon.

„A részletek mögött sokkal komolyabb tartalom van” – állította Lázár. „Azt gondolom, hogy amikor a többsebességes Európa vízióját politikai szinten bemondják, ilyen különbségek vannak benne. Lesznek országok, amelyek ezt érvényesíteni fogják, ahol közös szociál- és adópolitikai intézkedések lesznek, és lesznek olyanok, amelyek ezekhez nem fognak csatlakozni” – mondta. „Előtte valóban van még egy vita, hogy ezt mindenkinek be kell-e vezetni vagy létezhet-e olyan európai uniós tag, amely ezt magára nem tekinti kötelezőnek.” Ha közös lépéseket kellene tenni ezen a két területen, „az Magyarországnak versenyhátrányt jelentene. Nem találkoztam még olyan közgazdásszal, aki mást mondana.”

Az Európai Bizottság jövőképei közül a kétsebességes és a föderalista valóban azzal számol, hogy egymáshoz közelebb hozzák az adópolitikát, de mindkettőnél csak egy országcsoporton belül, amibe az euróövezet és néhány csatlakozó ország kerülne bele. Egységesítés helyett nagyobb harmonizációról van szó az adópolitikánál, a szociális jogokra közös alapszintet fogadnának el.

Kovács Zoltán kormányszóvivő tagállami intézkedésekkel próbálta alátámasztani, mi jöhet. Azt kell nézni, hogyan akarják például korlátozni a most járó juttatásokat Ausztriában és Németországban, hogyan igyekeznek a saját munkaerejüket megvédeni a „szociális dömpingtől”. Azok egyértelmű utalások arra, mik lehetnek a konkrét javaslatok, „a háttérben, titokban megindultak azok a folyamatok, amelyek – ne legyen kétsége – meg fognak jelenni a dokumentumokban is”.

+1. Brüsszel örülne a nemzeti konzultációnak

Két európai bizottsági forrás is kifejezetten örült, hogy bizottsági javaslatokról konzultál a kormány. Egyikük azért felvetette, hogy szakmai vagy „kommunikációs célú konzultációról” (vagyis brüsszelezésről) van-e szó.

A korábbi nemzeti konzultációk kérdéseinek elfogulatlanságából és abból kiindulva, hogy nemrég a kormány még a miniszterelnökkel és a Fidesszel szembemenve is nekiállt brüsszelezni, mindenkinek lehet egy tippje.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!