Többször is előkelő helyen szerepel Magyarország az Európai Unió csalás elleni hivatalának (OLAF) ma kiadott jelentésében, csak sajnos nem úgy, ahogy szeretnénk.

A tavalyi évről szóló beszámoló szerint továbbra is bronzérmesek vagyunk a nálunk lezárt OLAF-ügyek számában, ami arra utal, hogy sokat nyomoznak nálunk. Nem túl biztató, hogy

de ott 21 vizsgálatból lett ennyi eredményes. Uniós átlagban is nagyjából két ügyre jut egy ajánlás, vagyis Magyarországon nagyrészt megalapozottan szokott vizsgálódni az OLAF. Az adat finoman szólva árnyalja azt a szokásos kormánypárti védekezést, hogy nálunk hiába gyártják egyesek „ipari mértékben” a feljelentéseket az OLAF felé, valójában nincs komoly baj.

A jelentés kiemeli, hogy az uniós támogatások túlnyomó részét adó két pénzesbödönnél, a mezőgazdasági kifizetéseknél és a strukturális alapoknál

„vannak olyan sajátos országok, mint Magyarország, ahol az OLAF-ügyek pénzügyi hatása négyszer akkora volt, mint a nemzeti nyomozásoké”.

A mondat egyrészt azt jelenti, hogy az uniós hivatal sokkal nagyobb értékű csalást leplezett le a kifizetéseknél, mint a magyar hatóságok, és valóban: hazánk szinte leugrik a táblázatról.

ehhez képest a bokorban sincsenek a szlovákok a maguk kis 2,55 százalékával, a többiek 0,7 alatti eredményeiről nem is beszélve.

Itt viszont érdemes a számok mögé nézni:

Az látszik, hogy az eredmény nem csak ebből jött össze, mert az ajánlással lezárt esetek számában is másodikok vagyunk (41-gyel). Valószínűleg mégis részben a 167 milliárd forintnyi szerződést érintő csalási ügy dobta meg a statisztikát. Az OLAF-jelentések csak néhány egyedi példát szoktak megemlíteni a vizsgálataik közül, és a mostani válogatásba a 4-es metró is bekerült.

A magyar hatóságok ugyan viszonylag sok ügyet derítettek fel, de a térségbeli országokhoz képest ezeknek a legkisebb a relatív értéke. Csak a források 1,22 százalékát érintik, miközben Lengyelországban 1,6-ot, Bulgáriában 1,74-et, Szlovéniában kettőt (a csehek és románok öt százalék, a szlovákok 13 százalék feletti eredményeiről ne is beszéljünk). Ez jelentheti azt, hogy nálunk általában csak kicsiben csalnak és elkapják őket, de akár arra is utalhat, hogy a nagyhalak nem nagyon akadnak fenn a hatósági hálón.

Az EU bevételeinél (például a vámok és az áfa egy része) 1,4 százaléknyit érintő csalást lepleztek le a nemzeti hatóságok Magyarországon, míg az OLAF 0,38 százaléknyit. Mindkét adat az uniós átlag alatti.

Az OLAF önállóan nem emelhet vádat, csak ajánlásokat tehet például a magyar ügyészségnek (már készül egy uniós ügyészség is, de ehhez természetesen a nemzeti szuverenitásunk védelmében nem csatlakozunk). Ellenzéki oldalról többször lebegtették, hogy a magyar vádhatóság nem viszi túlzásba a nyomozást az OLAF ajánlásai után, amit Polt Péterék idén januárban kértek ki maguknak. Az uniós hivatal jelentése szerint 2009 és 2016 között kilenc esetből háromnál emeltek vádat, ami 33 százalékos arány. Ez a – tagjelölteknek fizetett SAPARD-pénzek nélkül számított – 50 százalékos uniós átlag alatt van, de például picivel több, mint a németeknél.

A magyar hatóságok viszont felderítésben nem nagyon jeleskednek.

Uniós szinten jóval kiegyensúlyozottabb az arány (64-303).

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!