Az Európai Unió Bíróságának a főtanácsnoka, Yves Bot azt javasolta szerdán az ügyet vizsgáló bíróknak, hogy utasítsák el Szlovákiának és Magyarországnak a kereseteit, amelyeket a menedékkérők kötelező ideiglenes áthelyezési mechanizmusa, népszerű nevén „a kvóták” ellen nyújtottak be.

Az Európát 2015 nyarán sújtó migrációs válságra válaszul az uniós belügyminiszterek tanácsa elfogadott egy határozatot, hogy a migránsok tömeges beáramlásának kezeléséhez segítséget nyújtson Olaszországnak és Görögországnak. Ez a határozat előírja, hogy 120 ezer embert, akik egyértelműen nemzetközi védelemre szorulnak, két év alatt helyezzenek át ebből a két országból az EU más tagállamaiba. Minden uniós országnak kötelező volt vállalnia, hogy a két dél-európai állam helyett elbírálja a rengeteg menedékkérelem egy részét, ami „a Dublin rendelet” szerint az olaszokra és a görögökre hárul.

Szlovákia és Magyarország, amely Csehországhoz és Romániához hasonlóan a Tanácsban leszavazta ezt a határozatot, azt kérték, hogy a bíróság semmisítse meg a döntést. Arra hivatkoztak, hogy a Tanács nem tartotta be az eljárásrendet, amikor megszavazták a műveletet, nem volt megfelelő jogalap rá, hogy elfogadják, és hogy 120 ezer menedékkérő elosztása nem fogja megoldani a menekültválságot, ezért nincs is rá szükség. 

Nem jogalkotási aktus, csak egy ideiglenes művelet

A menedékkérők áthelyezésének az a jogalapja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés kimondja (78. cikk 3. bekezdés):

„Ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében

átmeneti intézkedéseket fogadhat el.

Magyarországnak és Szlovákiának az volt az egyik eljárásbeli kifogása, hogy erre a cikkre hivatkozva nem lehetett volna olyan határozatot hozni, amelyik módosít más jogszabályokat. Például a Dublin rendeletet, ami alapján az első olyan ország kell, hogy elbírálja a menedékkérelmeket, ahol a menedékkérők belépnek az EU-ba.

A főtanácsnok lesöpörte ezt az érvet, azzal, hogy ha szükséghelyzet van, akkor el lehet térni azoktól az előírásoktól, amelyeket a menekültügyi jogszabályok lefektetnek. De csak ideiglenesen, és csak konkrét pontokban. Szerinte pedig ebben az ügyben pontosan erről van szó.

„Az érintett határozat időbeli hatálya, nevezetesen 2015. szeptember 25-től 2017. szeptember 26-ig pontosan behatárolt, így a határozat átmeneti jellege nem vitatható” – írta a bíróság. 

A miniszterelnökök nem egyeztek bele, de az egy másik művelet volt

Az uniós államfők és kormányfők, más néven az Európai Tanács 2015 júniusában abban egyezett meg, hogy csak egyhangúlag lehessen menedékkérők elosztásáról dönteni. Ehhez képest a belügyminiszterek úgy fogadták el 120 ezer ember áthelyezését, hogy négy ország is ellene szavazott az ülésen – mutatott rá Magyarország és Szlovákia.

Igen, írta a főtanácsnok, de az egy másik ügy volt. A 2015 júniusában hozott döntések az áthelyezés „egy másik projektjéhez kapcsolódnak, amelynek célja az, hogy a migránsok 2014-ben és 2015 első hónapjaiban megállapított beáramlására válaszul 40 ezer személy kerüljön a tagállamok között elosztásra.” Abban a „projektben” még nem is volt kötelező kvóta, csak az eggyel későbbiben, ami már 120 ezer személy áthelyezéséről szólt.

A főtanácsnok ezzel a huszárvágással megkerült egy kényes kérdést: hogy kötelező-e a szakminisztereknek szóról szóra követnie az államfők és kormányfők politikai iránymutatásait. A miniszterek Tanácsa, ahol a menekült-áthelyezést jóváhagyták, ugyanis jogalkotó szerv, az államfők és kormányfők testülete, az Európai Tanács pedig nem az, hanem egy politikai, stratégiai döntéshozó fórum. Jogilag nincs közöttük alá- és fölérendeltségi viszony.

Persze, hogy nem hatékony, ha nem hajtjátok végre

Arra az érvre is reagált a főtanácsnok, hogy 120 ezer menedékkérő áthelyezése édeskevés, amikor minden héten bevándorlók tízezrei érkeznek Európába. Ráadásul az Európai Bizottság, Görögország és Olaszország képtelen volt hatékonyan végrehajtani a műveletet, ami szintén azt mutatja, hogy hiba volt ezt a megoldást erőltetni.

Utólag könnyű okosnak lenni, válaszolt Yves Bot, de a jog nem így működik. A „határozatot a meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzet alapján kell megítélni, nem pedig a hatékonysági fokára vonatkozó visszamenőleges megfontolások tükrében” – írta. 

Ez csak az első vélemény, ítélet később

A bíróság az eljárásaiban kikéri egy-egy főtanácsnoka véleményét, ami nem köti a bíróságot, de általában jól jelzi előre a végső ítéletüket. A főtanácsnoknak az a feladata, hogy „teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a bíróság elé.”

Az Európai Unió Bíróságán tizenegy főtanácsnok és huszonnyolc bíró dolgozik. Őket az unió tagálamai közös megegyezéssel nevezik ki, köztiszteletben álló jogászok közül. A bírók májusban hallgatták meg a perben álló felek érveit. Most megkezdik a tanácskozást, az ítélet legkorábban szeptemberben vagy októberben születhet meg.

(Borítókép: Tranzitzóna Röszkén, 2016. április 16-án. Fotó: Huszti István/Index)

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook oldalán!