A magyar kormány hiába támadta meg bíróságon az EU Tanácsának döntését, elvesztette a kvótapert. Az Európai Bíróság szerdai döntése szerint Magyarországnak igenis be kellene fogadnia 1294 menedékkérőt.

A pert Magyarország és Szlovákia indította a Tanács 2015. szeptemberi, 120 ezer menedékkérő áthelyezéséről szóló határozata ellen.

2015 júniusában naponta több ezer migráns érkezett az olasz és görög partokra. Ekkor az uniós országok kormányainak vezetői úgy döntöttek, hogy két év alatt 40 ezer, "nyilvánvalóan nemzetközi védelemre szoruló személyt” ideiglenesen áttelepítenek Olaszországból és Görögországból más tagállamokba. A vezetők abban is megállapodtak, hogy „e célból valamennyi tagállam konszenzus útján július végéig megállapodik ezeknek a személyeknek az elosztásáról".

Ahogy arról az Eurológus korábban részletesen beszámolt, a belügyminiszterek ezt formába is öntötték szeptember 14-én. Ekkor úgy volt, hogy minden ország annyi embert vállalt a negyvenezerből, amennyit szeretett volna. Magyarország nem tett felajánlást. Egy héttel később, szeptember 22-én a belügyminiszterek Tanácsa eldöntötte, hogy további 120 ezer embert áthelyeznek, és kötelezően megszabják, hogy melyik országnak hány menedékkérőt kell átvállalnia.

Ez lett a „kvóta”: Magyarországnak 1294 menedékkérelmet kellett volna elbírálnia a görögök és az olaszok helyett. Ez utóbbi döntésen akadt ki a szlovák és a magyar vezetés. 

A keresetben a magyar kormány tíz, tartalmi és eljárásjogi érvre hivatkozva kérte a tanácsi határozat, vagy legalábbis azon rész megsemmisítését, amely szerint Magyarországnak mindössze 1294 menekültet kellene befogadnia, 988-at Görögországból, 306-ot pedig Olaszországból.

Ezer sebből vérzett a fő érv

A magyar kormány fő érve az volt, hogy a tagállami vezetőkből álló Európai Tanácsban megállapodtak: csak önkéntes kvóta lehet. Orbán Viktor emiatt szokott arról beszélni, hogy átverték, amikor a miniszteri Tanács másként döntött, mint az állam- és kormányfők. Ezzel négy nagy baj volt, a másodikat és a harmadikat az Európai Bíróság ítélete is felsorolta:

• a perben a németek rámutattak, hogy ezt nem mondták ki ott, ahol a magyar kormány hivatkozott rá, de ezzel az Európai Bíróság nem is foglalkozott, mert
• a hivatkozott szöveg egyébként is a korábbi, 40 ezres önkéntes szétosztásról szólt,
• ráadásul a dokumentumot egy olyan testület adta ki, amely nem uniós döntéshozó. Az EU két társdöntéshozója az Európai Parlament és a miniszteri Tanács. Utóbbihoz hasonló nevű testület az állam- és kormányfők Európai Tanácsa, és közös a titkárságuk, de a kettő nem ugyanaz. Az Európai Tanács csak néhány éve vált egyáltalán uniós intézménnyé és „végkövetkeztetéseket” hoz, nem határozatokat. A bíróság ki is mondta, hogy „az Európai Tanács a Szerződésekben előírt szavazási szabályokat semmiképpen nem módosíthatja”.
  Azaz nem az EU akarta felülírni az uniós jogot, hanem a kormány, amikor az uniós alapszerződésekben, az EU kvázi-alkotmányában leosztott szerepeket változtatná meg.
• Épp a magyar kormány faragott volna rá, ha tényleg kötelező érvényűek az Európai Tanács döntései. 2016-ban ugyanis a testület arról adott ki egy végkövetkeztetést, hogy mielőbb végre kell hajtani a kvótázást. Az Európai Tanácsban, amely egyhangúlag dönt, Orbán Viktor képviselte Magyarországot. Utólag azzal próbálták az egészet kimagyarázni, hogy ez csak egy önkéntes döntésről szólt, de a szöveg elolvasásával egyértelmű, hogy ez nem igaz (hogy miért nem, azt itt vezettük le). A testület elnöke is megerősítette: egyhangú volt a döntés. Emellett a kormány már rögtön a 2015-ös tanácsi szavazás után, egy csatolt nyilatkozatban leszögezte:

  feltételekkel, de „készen áll arra, hogy hozzájáruljon az áthelyezési erőfeszítésekhez”.

A fentiekből talán látszik, mennyi igazság van a kormány érvelésében, hogy ez az uniós jog elleni politikai döntés volt.

Kormány: azért ne legyen kvóta, mert visszautasítottuk a segítséget

A magyar fél még azt is védekezésként használta fel, hogy

Azzal érvelt, hogy így módosult az eredeti javaslat, ezért máshogy kellett volna eljárni. Megfelelően konzultálni kellett volna az Európai Parlamenttel, ráadásul szerinte egyhangú döntésre lett volna szükség. A bíróság arra jutott, hogy ezeket a kérdéseket rendben megoldotta az EU Tanácsa.

Persze, hogy nem működik, ha nem hajtjuk végre

A magyar kormány azt is bedobta, hogy az áthelyezés csak nagyon lassan megy, a tagállamok vonakodva hajtják végre.

A bíróság azzal válaszolt, hogy ezt nem lehetett előre látni, „különösen egyes tagállamok együttműködésének a hiányát”. Vagyis persze, hogy nem működik, ha nem teszünk semmit.

A magyar kormány érvelésében egyébként van igazság: A tervezett 120 ezer főből szeptember 1-ig valóban csak 27645-ig jutottak és több mint 44 ezerre tettek ígéretet.

A 120 ezres számmal viszont azért sem érdemes magyar oldalról dobálózni, mert közel a felét, 54 ezret épp Magyarországról vitték volna el, ha a kormány nem utasította volna el, attól félve, hogy akkor „frontország” leszünk. A másik, ami csökkentette ezt a számot, hogy a 2016-os uniós-török alku miatt már másnapra 98 százalékkal csökkent abból az irányból a migráció. Így egyszerűen nincs elég áthelyezhető menedékkérő, aki a szabályoknak megfelelő országból jönne, azaz olyan, akinek a hazájából érkezők legalább háromnegyede megkapta eddig a menekültstátuszt. Ők általában szíriaiak vagy irakiak, de az uniós-török alku óta Törökországban maradnak.

Az eljárásokat a küldők, azaz a görögök és az olaszok leterheltsége is lassítja, ráadásul a semmiből kezdett mechanizmus felpörgéséhez idő kellett. Az Európai Bizottság július végi jelentése alapján már rekordszámú, havi közel háromezer embert helyeztek át Görögországból és Olaszországból. A testület szerint így minden alkalmas jelöltet áthelyezhetnek, ami azért komolytalan célnak tűnik.

Ennél nagyobb gond az áthelyezésekkel, hogy a keleti tagállamokból sokan továbbállnak nyugat felé. Hiába bukhatják a juttatásaikat, ez többeknek nem elég visszatartó erő a nyelvismeret, a hasonló kultúrájú bevándorlók és az esetleges rokonok hiányával, valamint az alacsonyabb bérekkel szemben.

Az a 90 százalék óriási túlzásnak tűnik, ami Gulyás Gergely szerint az elszivárgók aránya. A továbbálló kvótázók legismertebb példája Lettország, ahonnan az első 23 kérelmező lelépett, de később egy kilencfős család hazatért. Júniusi állás szerint 380-ból 313-an mentek el. Észtországból 161 kvóta-menedékkérőből 35 van tartósan távol a zoom.hu összesítése alapján.

Most akkor mi lesz?

Az ítélettől függetlenül a kvótáról szóló tanácsi döntés már jogerős volt, ezért el kellett volna kezdeni a végrehajtását. Az Európai Bizottság magyar tagja, Navracsics Tibor már majdnem másfél évvel előre figyelmeztett, hogy a testület az ilyenkor szokásos eljáráshoz nyúlhat, ami júniusban be is indult. Ez kezdetben oda-vissza levelezésből áll, ennek a szakasznak értünk június végén az utolsó lépcsőjéhez.

Ha egy hónapon belül nem érkezik kielégítő válasz, az Európai Bíróság elé kerül az ügy, azaz épp mostanában várható ez a lépcső. Utána pénzbírság lehet belőle, ha nem kezdünk el menedékkérőket átvenni Görögországból és Olaszországból.

A 2015-ös intézkedésre két évet állapítottak meg, ami szeptember 26-án lejár. Ha a kormány arra épített, hogy addig elalibizi a kvótázást a perre hivatkozva, a végére pedig túl késő lesz, akkor bajban van. Az Európai Bizottság szerint a két év arra vonatkozik, hogy a közben érkezett menedékkérőkből kell a szabályoknak megfelelőeket áthelyezni, de nem a két éven belül kell ezt megtenni, vagyis marad a kötelezettség a határidő lejárta után is. Ez azért jogilag vitathatónak tűnik, ha valahol, talán itt tud a kormány majd védekezni.

Csak olyanokat vonnak be a programba, akik valószínűleg valóban menekültek, azaz olyan országból jönnek, ahonnan eddig a tagállamok a menedékkérelmek átlagosan legalább háromnegyedére rábólintottak. Magát

Így még mindig jóval kevesebb embert kellene fogadnunk, mint letelepedési kötvényes programban, ahol legalább 17 ezer kötvényt adtak el – rászoruló menekültek helyett gazdasági migránsoknak.

Van még egy adu, de kockázatos kijátszani

Orbán Viktor a bálványosi szabadegyetemen kijelentette: akkor se hajtjuk végre a döntést, ha ellenünk ítélnek. Ez már nagyon vékony jég: a lengyelek nemrég semmibe vettek egy európai bírósági határozatot, amivel az Európai Tanács elnöke szerint

Egy lehetőség maradt, bár jogilag ez is elég ingoványos talaj. Az „alkotmányos magra” hivatkozva próbálhatjuk visszautasítani a döntést. Ezt nem a kormány, hanem az Alkotmánybíróság játszhatja ki. Bár nincs szükség rá, de emiatt megint az asztalra kerülhet az alaptörvény-módosítás, ami óriási ziccer lenne a kormánypártoknak a 2018-as választásra fordulva: ha a Fidesz-KDNP-n kívül más nem szavazza meg, megint lehet emlegetni a Brüsszel-ellenzék tengelyt.

A Fidesznek és a kormánynak viszont nem árt jól meggondolnia, meddig megy el. Az elutasítással magára húzná az ellenzék vádjait: több párt szerint a 2018-as választások tétje az EU-tagság. Az uniós jog semmibe vétele már tényleg efelé mutatna.

Emellett a Fidesz-KDNP európai pártcsaládjának európai parlamentben vezetője, Manfred Weber tegnap figyelmeztette Orbán Viktort: tartsa be a kvótaítéletet. Korábban általában azzal védték a néppártiak a magyar miniszterelnököt, hogy mindig tudta, hol a határ: az uniós kötelezettségeinknek mindig eleget tett.

Ha az amúgy is ingatag helyű kormánypártot kihajítanák a Néppártból, a legnagyobb uniós csoportból, nagyot esne a a Fidesz és a magyar miniszterelnök befolyási képessége az európai porondon. Ez óriási politikai kockázat lenne – különösen amiatt, hogy az Európai Parlament alapjogi eljárás kezdeményezésére készül a magyar kormány ellen, aminek a megakadályozásához a Fidesznek égető szüksége van a Néppárt teljes támogatására.

A kvótadöntés alapját használná ki a kormány a kerítés kifizettetésére

A magyar kormány épp néhány nappal az ítélet előtt állt elő vele, hogy a szolidaritás jegyében pénzt kér a határkerítésre, és Manfred Weber is támogatta, hogy az EU utólag fizessen a határvédelemre. Egyúttal arról beszélt, hogy a kvótaítélettel behegedhetnek a menekültügyi sebek, és örült neki, hogy a magyar kormány elismeri a szolidaritás fontosságát. Nem véletlenül: a kvótadöntés jogi alapja épp egy szolidaritási záradék volt.

Az Európai Bizottság vizsgálja a kérést, de nem hivatalosan közölte: kerítésre másnak se adtak pénzt, olyan határőrizeti intézkedésekre, mint megfigyelőrendszerek vagy eszközbeszerzés, igen. Vagyis élből elfelejthetjük, hogy a kért 400 millió euróból magának a kerítésnek a költségeit térítsék, de valamennyi támogatást kaphatunk.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!