Nem az látszik a kérdésnek, hogy Angela Merkel negyedszerre is kancellár lesz-e a vasárnapi német választás után, hanem az, hogy kinek a támogatásával. Az egyik forgatókönyv, hogy pártja, a kereszténydemokrata CDU/CSU marad nagykoalícióban a szociáldemokratákkal. A másik, hogy a Reichstagba várhatóan visszatérő korábbi szövetségesével, a liberálisokkal és a zöldekkel fogjon össze. (Szinte esélytelennek tűnik, de az se kizárt, hogy csak a liberálisokkal is meglesz a többség.)

Kicsit ülepedett a helyzet

Akármi is történik, a koalíciós matekból és a felmérésekből mindenképp az jön ki, hogy Angela Merkel továbbra is a kancellári székben ülhet. Maradhat tehát az Európai Unió meghatározó szereplője, és az idei utolsó nagyobb választással valamennyire stabilizálódhat az EU.

• Úgy néz ki, egyelőre sikerült visszaszorítani az euroszkeptikus és EU-ellenes pártokat, amelyek közül több is puhított az uniós álláspontján. Bár épp a kampány végére belehúzó populista Alternatíva Németországnak mutathatja meg, hogy még nem lefutott a meccs, de a felmérésekben újra elindult felfelé az EU népszerűsége.
• Részben az előző folyamat következménye, de a gazdasági válságot egész jól sikerült maga mögött hagynia az EU-nak (még ha a görögöknél továbbra sem tisztázták, hogyan könnyítenek az elképesztő adóssághegyen).
• A migrációra még nincs meg a tuti válasz. Kvótaügyben nem léptek sokat előrébb, de a mostani helyzet a közelében sincs a 2015-ös kavarodásnak. Létrejött például az uniós parti és határőrség, és részben az uniós-török egyezménynek, valamint az Iszlám Állam gyengülésének köszönhetően sokkal kevesebben érkeznek, mint a válság csúcsán, amikor a tagállamok kapkodó, össze nem hangolt lépései csak egymásra tologatták a probléma megoldását.

„Ez egy ritka alkalom”

– nyilatkozta Jean Pisani-Ferry, a francia elnök politikai mozgalmának, az En Marche-nak az egyik meghatározó tagja. „Nyugalom van a piacokon, kedvező a gazdasági helyzet, nincsenek azonnali politikai vészhelyzetek. Ez a megfelelő alkalom, hogy minden oldal elmondja, mit szeretne.”

Mostanra óvatos optimizmus váltotta fel azt az összeérő válságot, amiben az EU tulajdonképpen az alkotmányszerződési tervezetének 2006-os bukása óta volt. Először menteni kellett a népszavazásokon elbukott dokumentumból, amit lehetetett, ebből lett az utolsó átfogó EU-reform, a lisszaboni szerződés. Közben érkezett a gazdasági, majd a migrációs válság és a brexit.

A válságok – ahogy az az európai integráció történetében lenni szokott – olyan lépéseket kényszerítettek ki a tagállamoktól, amelyeket addig nem tettek meg, pedig szükség lett volna rá. Ilyen például az állandó euróövezeti mentőalap, az ESM. Az improvizált lépések viszont nem értek össze olyan rendszerekké, mint azok a reformszerződések, amelyek egymást követték szinte rögtön az EU 1993-as létrehozásától a 2009-es lisszaboni szerződésig.

Eldőlhet, kétsebességessé válik-e az EU

Most változhat a helyzet. Emmanuel Macron francia elnök bejelentette, hogy a német választás után konkrét reformtervekkel áll elő, de már eddig se spórolt a javaslatokkal. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság vezetője is egészen merész ötleteket dobott be a szokásos éves beszédében. Kettejük tervei mögött kétféle koncepció áll, és

Úgy néz ki, Emmanuel Macron azt vezette le a brexitből, hogy aki nem akar, nem kell, hogy a többiekkel tartson. Legyen csak egy mag az euróvezet körül, ami tovább lép, a többiek meg elvannak nagyjából azzal, ami most van. Legyen például külön parlament és költségvetés az eurót használó uniós országoknak, azaz az euróövezetnek. Ez a kétsebességes EU, aminek nyílt híve és részben már korábban megvalósult (például az euróövezeti pénzügyminisztereknek már most is vannak külön ülései). A francia elnök várhatóan a német választás után 48 órán belül, szeptember 26-án áll elő tíz ponttal.

Jean-Claude Juncker viszont épp ellenkezőleg, mintha meglátta volna a mindenféle egyedi kivételeivel az európai integráció egységét romboló britek távozásában a lehetőséget, hogy összerázza a mezőnyt. Ő éppen azt segítené elő, hogy szinte mindenki hamar bevezesse az eurót, belépjen a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe és ellenzi a külön euróövezeti parlament létrehozását.

A reformok között viszont vannak közös pontok is, például

• legyen egy uniós pénzügyminiszter
• vagy fejlesszék tovább az euróövezeti mentőalapot, az ESM-et egy valódi uniós valutaalappá.

Jöhet az uniós valutaalap és pénzügyminiszter

A német kancellár óvatosan fogadta a terveket. Az uniós pénzügyminiszteri posztról például elmondta, hogy el tudja képzelni a létrehozását, ami „nagyobb koherenciát” adhat az euróövezetnek, „csak azt kell eldöntenünk, mit csináljon”.

Az ESM valutaalappá fejlesztése „még stabilabbá tehet minket, és megmutathatjuk a világnak”, hogy minden mechanizmus megvan a váratlan helyzetek lereagálására.

Az alap fejlesztésén állítólag a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is dolgozik. A politikus, aki a görögökből kitaposta a költségvetési fegyelmet, nagyobb beleszólást engedne az EU-nak a tagállami költségvetési politikákba, de a Bild értesülése szerint cserébe engedne is. Az alapból gazdasági visszaeséskor befektetésekre is adhatnának belőle pénzt.

Mindent azért nem

A francia elnök olyan terveket is belebegtetett, amelyeket kevesebb lelkesedéssel fogadtak Berlinben. Ilyen például a közös euróövezeti költségvetés. Angela Merkel legfeljebb egy „kis büdzsét” engedne.

A közös kötvénykibocsátás vagy a közös adósságvállalás bármely más formája ismét olyan téma, amivel nem lesz túl nagy sikere Emmanuel Macronnak Németországban.

Jean-Claude Juncker ötleteiből is jónéhányat lelőttek a CDU/CSU-ból. Ilyen például az, hogy vonják össze a saját elnöki posztját a tagországok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács vezetőjével, amivel egy elég befolyásos uniós elnök jelenhetne meg. Michael Stübgen EU-politikai szóvivő szerint ez „masszívan beavatkozna az EU intézményi egyensúlyába”.

Az eurózóna és a schengeni övezet bővítését se fogadták lelkesen. Eddig is arra törekedtünk, hogy mindenki eurót használjon, mondta Angela Merkel.

A liberálisok állhatnak az uniós reformok útjába

A mostani német kormány uniós álláspontját eléggé bekeményítené, ha a CDU/CSU lecserélné a szocialistákat, és bevenné a kormányba a liberális FDP-t. A párt élénken ellenzi Emmanuel Macron reformterveit. A vezetőjük, Christian Lindner szerint a francia elképzelések, amelyekkel összedobnák az adósságot, „szovjet” rendszert hoznának létre. Nem akarja, hogy például közösen adjanak ki kötvényeket, átalakítsák az ESM-et egyfajta valutaalappá vagy euróövezeti költségvetést hozzanak létre. „Attól tartok, hogy Merkel kancellár és Macron elnök új pénzesbödönökről egyeznek meg, hogy óriási költségvetési transzfereket hozzanak létre” – aggódott a Spiegelnek.

„Velünk együtt nem történhet ilyesmi.”

A párt a választási programjába is beleiratta, hogy egy uniós csődeljárást hozna létre a bajba jutott eurót használó tagállamoknak, amelyeket ideiglenesen kihajítanának a valutaövezetből.

A liberálisokkal viszont szinte kizárt, hogy meglenne a CDU/CSU-nak a parlamenti többség. Bevehetnék a zöldeket, de ők eléggé rühellik az FDP-t, vagyis Angela Merkel borulékony koalíciót vállalna velük.

Ezzel szemben viszont az eddigi nagykoalíció se biztos, hogy tartható. A CDU/CSU-ban és a szocialisták között is egyre többen elégedetlenek a kényszerházassággal.

Elbeszélgethet Merkel Orbánnal

Akármi is lesz, a kvótahatározat be nem tartása és jogállamisági ügyek miatt Angela Merkel ütközöpályán lesz a lengyel és a magyar kormánnyal. Angela Merkel eléggé beszólt Varsónak, de a Fidesszel egy pártcsaládba tartozó kancellár óvatosabb Magyarországgal. Amikor a budapesti kormány nem hajtja végre az uniós jogot, az szerinte „Európa egyik alapvető kérdését érinti, mert nekem Európai egy közös igazságügyi övezet.

El kell majd erről beszélgetnünk októberben az Európai Tanácsban,”

az viszont „elfogadhatatlan”, hogy egy kormány azt mondja, nem törődik az Európai Bíróság ítéletével.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!