„2016-ban kiderült, hogy Brüsszel újabb és újabb gazdasági jogosítványokat akar magához venni a tagállamoktól. Az akció neve brüsszeli nyelven szociális pillér”

– figyelmeztetett Orbán Viktor idén februárban, az évértékelő beszédében. Ez egyike volt a legkomolyabb fenyegetéseknek, amelyekkel idén „Brüsszel” Magyarországra tört: „2017-ben a magyar politikának öt súlyos kérdésre kell választ találnia, öt nagy támadást kell kivédenie”. A szociális pillér az előző nemzeti konzultációba is bekerült.

Valaki valamit csúnyán benézhetett

Megint átverték a miniszterelnököt, mint a kormány szerint az ideiglenes kvótával? (Amiről az Európai Bíróságnak kellett kimondania, hogy miért nem igaz.)

Úgy néz ki, most sem ez történt. A csúcs előtt egy nappal Marianne Thyssen állította, hogy minden tagállam jóváhagyta, bár nem lenne egyedi eset, ha a magyar kormány egy általa is kért és megszavazott javaslatnál reflexből brüsszeliagyrémezne.

A szociális ügyekért felelős uniós biztos szerint az idén márciusi, magyarországi látogatásán sikerült megértetnie a magyar miniszterekkel, miről van szó. „Ó, hogy ez a pillér, hogy erről szól? Azt hittük, valami más” – válaszolták neki. (Nem csoda, hogy zavar volt a kormánytagok fejében, mert akkor még – ahogy azt Varga Mihály pénzügyminiszter is elismerte márciusban – nem is létezett javaslat, ezért is fura, milyen támadás derült ki Orbán Viktor szerint 2016-ban. Csak egy előzetes tervezet létezett, amiben szó se volt az adóügyek einstandolásáról.)

Marianne Thyssen hangsúlyozta, hogy hosszan konzultálnak a javaslataikról, „mindenkit meghallgatunk, és szerintem ez a konzultáció, valamint az, hogy jól elmagyaráztuk felelős magyar politikusoknak, segített”.

Húsz szép gondolat

Ebben nem is nagyon lehet kételkedni, mert nagyon úgy néz ki,

Marianne Thyssen olyasmikkel vezette fel a javaslatot, mint hogy „holnap a szociális Európa új fejezetét írjunk együtt” és ez egy „mérföldkő”, de most (egy áprilisi ajánlás után) csak egy nyilatkozatot fogadnak el húsz alapelvvel és joggal. Olyanokra kell gondolni, mint például „mindenkinek joga van időben megfizethető, jó minőségű megelőző és gyógyászati egészségügyi ellátásra”,

Három csoportra osztották a húsz alapelvet:

• egyenlő lehetőségek és hozzáférés a munkaerőpiachoz,
• szociális védelem és befogadás, valamint
• méltányos munkakörülmények.

A szociális pillér viszont nem jogszabály, vagyis nem kötelez senkit semmire. Az Európai Bizottság is elismeri, hogy az érvényesítéséhez „további jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezésekre van szükség”, néhol pedig már meglévő szabályokat hangolnak majd át az elvek alapján.

Nem venne el jogköröket az EU

Marianne Thyssen ettől függetlenül védte a pillért, mint eredményt. A tagállami miniszterek az utolsó hetekig vitatkoztak róla, és húsz év óta ez lesz az első csúcstalálkozó, amelyet a szociális ügyeknek szentelnek, vagyis a 2004 óta csatlakozott országok először vehetnek részt ilyesmin. A szociális ügyek eddig is alapvetően a tagállamok kezében voltak, és Marianne Thyssen hangsúlyozta, hogy „mindenki megtartja a jogköreit”. Ettől függetlenül konvergenciára van szükség, azaz hogy közelítsenek egymáshoz a szabályok, és szerinte ezt a keleti és déli tagállamokban is szeretnék. A szociális pillér nem hoz egységességet, nem is ugyanonnan indulnak, de nem marad minden a régiben.

Az uniós országoknak évente kiadott gazdasági ajánlásokat hozta példának, ahol megjelenhetnek a szociális pillér elvei, de ezek sem kötelezőek, csak tanácsok a kormányoknak, hogy mit lehetne jobban csinálni.