Ön is elgondolkodott rajta, hogy miért jut Magyarországnak kevesebb pénz a következő uniós költségvetésben, mint a mostaniban? Ön is indokolatlanul soknak tartja, hogy a negyedével vágják meg a nekünk járó összeget a kohéziós támogatásból? Az EUrologus is meglepődött az eredményen, és utánanézett, hogyan jönnek ki a számok. Kiderült, hogy nincs átverés, nem a kormányunk miatt büntetnek minket, és nagyon úgy fest, hogy Soros György keze sincs a dologban. Egészen röviden: négy dolog magyarázza, hogy miért csökken 23,6 milliárd euróról 17,9 milliárdra a javasolt fejlesztési keretünk.

• A britek kilépése miatt kisebb lesz maga a torta: mintha az előzőt tíz szeletre vágnánk, az egyik szeletet elvennénk, és úgy tálalnánk föl.
• Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban elkél a korábbinál magasabb támogatás. Az elmúlt több, mint tíz évben a gazdasági fejlődésük csökkent, vagy jó esetben stagnált. A közeljövőben sem fognak maguktól szárnyra kapni a dél-európai országok, különösen, mert a fiatalok munkanélkülisége riasztóan magas.
• A magyar gazdaság viszont sokat fejlődött: beértük vagy meg is előztük termelésben az elmaradottabb dél-európai régiókat. És velük szemben ráadásul a kilátásaink is jók: 3-4 százalék közti növekedés a prognózis a következő évekre. Ugyanez mondható el a többi közép-európai és a balti országokról is. 
• A legnagyobb tétel: a 2013-as költségvetési tárgyalásokon Magyarország „túlnyerte magát”. Közel négymilliárd euróval kaptunk akkor többet, mint amennyit a gazdasági mutatóink alapján kidobott a minden országra egységesen alkalmazott formula. Ez részben politikai siker volt, részben szolidaritás a nyugat-európai országok részéről a keletiek felé. Az Európai Bizottság szerint most vissza kell térni a valós számokhoz, ezért zuhantunk ekkorát.

Érdemes rögtön megjegyezni, hogy a kedden javasolt összegek biztosan nem véglegesek. Legutóbb is úgy indult a tárgyalás a költségvetésről, hogy 30 százalékkal kevesebb pénz jutott volna Magyarországnak a kohéziós alapokból. Ehhez képest 12 százalék körüli veszteség lett csak a vége.

 

Dél-Európa megállt, a többiek mentek tovább

A kohéziós támogatásnak nevezett pénzeket arra szánja az Európai Unió, hogy felzárkóztassa a szegényebb régiókat a gazdagabbakhoz. Nem jófejségből, hanem azért, mert jövedelmező az egész európai piac számára, hogyha mindenütt pörög a gazdaság.

A régiók szegénységét a gazdasági termelésükön mérik. Minél kisebb egy régióban az egy főre jutó gazdasági össztermék (GDP) az Európai Unió átlagánál, annál több pénzt osztanak abba a régióba. Tehát a szegény és népes régiók kapják a legtöbb pénzt, a gazdagabb és kevésbé népes régiók a legkevesebbet.

Az EU bebiztosítja, hogy a leginkább leszakadt területekre jusson a legtöbb pénz. Egy külön szabály szerint ugyanis egy nagyságrenddel több kohéziós támogatást utalnak azokba a régiókba, ahol az egy főre jutó GDP kevesebb, mint az uniós átlag 75 százaléka. A térképen ezeket jelölik sötét bordó színnel.  

Az unió átlagos gazdasági termelési szintjétől leginkább leszakadt régiók Közép-Európában, a balti országokban és Dél-Európában vannak. A magyarországi régiók közül hat a leginkább támogatottak közé esik. A közép- és nyugat-dunántúli régió sokat fejlődött, ezért oda valamivel kevesebb támogatás jut, mint az ország többi részébe. Közép-Magyarország pedig, benne Budapesttel, már az uniós átlagnál is magasabb adatokat produkál, méghozzá 5 százalékponttal magasabbat, ezért jóval kevesebb támogatásra jogosult.

A kevésbé fejlett dél-európai régióknak valamivel még mindig erősebb a gazdaságuk, mint a legtöbb közép-európainak, de a különbség már nem túl nagy. És ami az igazi probléma Dél-Európában, az a fenti térképen látszik. Spanyolországban és Olaszországban tíz éve gyakorlatilag megállt a gazdasági fejlődés, Görögországban pedig zuhanórepülést vett. A görög gazdasági visszaesés csak tavaly fordult át mérsékelt növekedésbe. Ez a trend leginkább az egyébként is leszakadt dél-spanyolországi, dél-olaszországi és görögországi régiókban aggasztó.

Ezzel szemben Közép-Európa gazdasága gyorsabban növekedett, mint az uniós átlag. Leginkább néhány lengyel régió, Pozsony, Nyugat-Magyarország, Bukarest és Kelet-Románia kapcsolt rá. Persze alacsonyabb szintről indulva könnyebb növekedni, mint magasról még magasabbra ugrani. A lényeges pont viszont az, hogy Közép-Európában a jövőben is folytatódni fog az átlagosnál intenzívebb gazdasági erősödés, míg Dél-Európában csak lassú növekedést jósolnak. 

A valódi harcot a plafonokkal vívják

A fentiek azonban mind csak az elmélet. Az előző évek gyakorlatából kiderült, hogy a pedáns formulával kiszámolt összegek nagy részét a támogatott országok gazdaságai nem tudták fölszívni.

Van egy határa, hogy egy gazdaságban mennyi új beruházásnak van helye, és annak is, hogy mennyi önrészt képesek kitermelni a pályázók és az állam. Ugyanis az uniós támogatások soha nem fedezik a támogatott projektek költségének száz százalékát. Egy kisebb részt mindig helyi forrásból kell hozzátenni. Parlagon heverő pályázatok, félbehagyott munkák, hibás projektek, nem teljesített vállalások jelzik, ha egyszerre túl sok pénz áramlott a rendszerbe.

Hogy elejét vegyék az ilyen problémáknak, azt találták ki Brüsszelben, hogy egyetlen ország sem kaphat egy évben több pénzt, mint a gazdasági termelésének bizonyos százaléka. Tehát például 2007 környékén olyan szegények voltak a bolgár régiók, hogy a formula alapján az éves bolgár GDP tetemes része járt volna Bulgáriának uniós támogatásként. Ezt nem hagyták megtörténni az adományozók. Inkább összenyomták a régióknak leosztott kereteket, mint egy harmonikát, amíg összességükben el nem érték a feldolgozhatónak ítélt 4 százalékos arányt a teljes gazdasághoz képest. A többi ország pénzeit is egy hasonló plafon alá gyűrték.

2013-ra aztán a 4 százalék körüli plafonról is kiderült, hogy kicsit magas, ezért az előző költségvetési tárgyalásokon lejjebb húzták, 2,35 százalékra.

A magyar különalku

Mivel a magyar GDP 2013 előtt 100 milliárd euró körül alakult, a 2,35 százalékos korlátozás azt jelentette, hogy legfeljebb körülbelül 2,35 milliárd eurót hívhattunk volna le a finanszírozás első évében, és nagyjából 18 milliárdot a teljes, hét éves ciklusban. Ennek a fele sem tréfa, gondolták Budapesten, és a többi kelet-európai országgal együtt meggyőzték a nyugatiakat, hogy Közép-Európának és a balti államoknak emeljenek egy kicsit ezen a plafonon. Azzal érveltek, hogy a gazdasági válság, amiből éppen akkor kezdett el kilábalni Európa, aránytalanul torzította a gazdaságaink beruházásokat felszívó képességét. Ahogy megindul a növekedés, a GDP évi 2,35 százalékánál többet is képesek leszünk beépíteni, mondták. Sikerült a terv: 2,59 százalékra bővítették a plafont. Ezzel hét évre vetítve nagyjából kétmilliárd eurót nyert Magyarország.

A tárgyalások végén ráadásul azt is sikerült elérni, hogy a legszegényebb régiók további pénzt kapjanak. Magyarország hat régiója (a hétből) akkor a legszegényebbek közé tartozott. Ezek a magyarországi régiók 1,56 milliárd eurós bónuszt kaptak.

Így jött ki a körülbelül 22 milliárd eurós végső összeg a 2014-2020-as időszakra, amit ezen a héten 2018-as árakon számolva hoztak ki 23,6 milliárdra.

Messze még a vége

Nem fogják kitalálni, de a 2021-27-es költségvetésre még lejjebb szeretnék nyomni a plafont a kohéziós támogatásokra. Tanulva az előző hibákból, most eleve három különböző sávot javasol az Európai Bizottság. A legkisebb jövedelmű országok a GDP-jük 2,3 százalékát, az eggyel jobban keresők az 1,85 százalékát, a legmenőbbek pedig az 1,55 százalékát hívhatnák le évente.

Jó hír: Magyarország a legmenőbbek között van. Rossz hír: ilyen alacsony plafon mellett alig éri el a Magyarország által lehívható összeg hét év alatt a 16 milliárd eurót, még akkor is, ha derekas 2,5–3 százalékos GDP-növekedéssel számolunk.

Ahogy kijöttek ezek a számok, az Európai Bizottság már érezte, hogy a kelet-európaiakkal meg fog gyűlni a baja, ezért bevetett egy újabb matematikai fogást, hogy tompítsa a veszteséget. Az a fogás, hogy a teljes támogatás összege nem csökkenhett 24 százaléknál többet az előző időszakhoz képest. És voilá: így állt elő az a helyzet, hogy Magyarország, Csehország, Litvánia, Észtország és Málta kohéziós támogatása pontosan 24 százalékot csökken, a vélhetően több, mint 30 százalék helyett, ami enélkül a védőháló nélkül kijött volna.

Még így is a legnagyobb nyertesek között vagyunk

A csökkentéssel együtt is mi vagyunk a hetedik leginkább támogatott ország. Az Európai Bizottság tervei szerint 2021 és 2027 között fejenként évente 260 euró jutna Magyarország lakosságának, ha minden egyes eurót sikerül felhasználni. Kattintson a diagram vonalaira a számokért!

A fejenkénti elosztásokat nézve kiderül, hogy csehek, a lengyelek és a máltaiak vesztenék a legtöbbet a mostani felállással. Ezek azonban nem a végleges számok. A tárgyalás csak most kezdődik.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !