A június elején kinevezett olasz miniszterelnök, Giuseppe Conte első alkalommal vett részt európai uniós csúcstalálkozón csütörtök délután, és nem húzta az időt udvarias ismerkedéssel. Az ülésen résztvevő források szerint blokkolja a megegyezést az összes témában, ami az asztalon van, egészen addig, amíg megegyezés nem születik a megbeszélés legvitatottabb témájáról: 

Olasz kormánypárti EP-képviselőktől tudjuk, hogy mit szeretne az olasz kormány migrációügyben: az Európába érkező bevándorlók tisztességes elosztását az dél-európai államok között még azelőtt, hogy partra szállnának Olaszországban. Miután pedig a rájuk eső számú ember partra szállt, induljon el egy részüknek az áthelyezése Európa belsejébe.

Az olasz blokk váratlanul érhette a többi uniós vezetőt. Az ülést elnöklő Donald Tusk és az Európai Bizottság feje, Jean-Claude Juncker ugyanis olyan szokatlan húzásra szánta el magát, amire még nem volt példa.

Donald Tusk szóvivője egy kurta, hivatalos hangvételű közleményben tudatta az érdeklődőkkel, hogy 

„Egy tagállam tartózkodott a találkozó összes témájában, ezért egyelőre nem tudtunk közös megállapodást elfogadni.”

Biztonság- és védelmi politika, munkahelyteremtés, gazdasági növekedés serkentése, versenyképesség, innováció, digitális fejlesztés szerepel még a napirenden. Arról is most döntenének a vezetők, hogy meghosszabbítsák-e az Ukrajna fölött lelőtt maláj utasszállító gép miatt Oroszországot sújtó gazdasági szankciókat.

Az AFP hírügynökség idézett egy forrást, aki szerint lehet, hogy csak annak köszönhető a kőkemény olasz kiállás, mert az új miniszterelnök „még nem tudja, hogyan működnek a csúcstalálkozók”.

Hogy miért szabadultak el ennyire az indulatok a bevándorlás kapcsán, azt a 2015 óta növekvő feszültség magyarázza. Ebben a cikkben olvashat róla bővebben.

Az Európai Tanácson nincs szavazás

Azért szokatlan, hogy az olasz kormányfő az asztalra csapott, mert a csúcstalálkozókon, amiket Európai Tanácsnak is hívnak, a konszenzus, a kompromisszumkeresés a cél. Az Európai Tanácson nem is tartanak soha szavazást: vagy találnak egy olyan megoldást, ami mindenkinek elfogadható, vagy nem egyeznek meg egyáltalán. Ha nem tudnak megegyezni, annak az lesz a következménye, hogy az ülés végén nem tudnak kiadni egy közös politikai iránymutatást, amihez az Európai Unió jogalkotásának tartania kell magát.

Legutóbb akkor történt ilyen, amikor tavaly tavasszal a lengyel kormány arra próbálta kényszeríteni az Európai Tanácsot, hogy ne válassza újra elnökének a lengyel ellenzéki Donald Tuskot. Az emlékezetes estén Orbán Viktor is kiállt Donald Tusk mellett, és a lengyel miniszterelnök egyedül maradt az ellenkezésével. Tiltakozásul nem adta a nevét az ülés következtetéseihez, amelyeket így nem európai tanácsi következtetésekként iktattak, hanem elnökségi következtetésekként. Ennek a politikai ereje kisebb, mintha minden ország egyetértett volna benne.

Hogyha olyan nagy politikai jelentőségű ügyről van szó, mint az EU közös menekültügyi rendszere, „elnökségi következtetések” nem lesznek elegendőek a megoldáshoz. A dokumentum típusánál azonban sokkal fontosabb, hogy senkinek nem áll érdekében bármelyik uniós országot kigolyózni egy ilyen horderejű megállapodásból. Az ellenségeskedéshez vezetne, ami hosszú távon kezelhetetlenné válhat. A mostani EU-s tárgyalási hozzáállásban pontosan az a lényeg, hogy mindenkinek, ha fogcsikorgatva is, de egyet kell értenie, így haladhat előre a közös európai jogalkotás.

Azért nem akkora a baj

A tárgyalások ezután folytatódtak, és a legfrissebb kiszivárgó hírek szerint közelítenek egy megoldás felé. Ezek alapján most arról tárgyalnak a fők, hogy az Európai Unión belül is létre lehetne hozni olyan „ellenőrzött központokat”, ahol menedékkérelmeket bírálnának el. Másképpen fogalmazva, ahol „elválaszthatnák a gazdasági bevándorlókat a menekültektől.” A bökkenő azzal van, hogy melyik uniós ország vállalja, hogy ilyen központokat létesít? Olaszország és Franciaország ki is jelentette, hogy nem kérnek belőlük (Financial Times).

Donald Tusk a találkozó előtt egyébként számított rá, hogy nem lesz egyszerű a vita. Egyszerre bocsánatkérően és fenyegetően azt tweetelte:

„Lehet, hogy néhányan úgy gondolják, hogy túlságosan kemény javaslatokkal álltam elő a migráció ügyében. De higgyék el, ha ezeket nem fogadjuk el, akkor meg fogják látni, milyenek az igazán kemény fickók igazán kemény javaslatai.”

Az volt az Európai Tanács elnökének a kemény javaslata a találkozó előtt, hogy meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét, hogy az Európai Unión kívül, például Észak-Afrikában hozunk létre menekültfogadó-központokat, ezzel megelőzve, hogy az embercsempészek segítségével eljussanak a migránsok Európába.

A francia elnök felült az olasz vonatra

Emmanuel Macron francia köztársasági elnök ráérezhetett, hogy Olaszország lesz az este kulcsszereplője, és kiposztolt a Twitterére egy fényképet, ahol közösen törik a fejüket Guiseppe Contéval, hogy mi lenne a megoldás a menekültek fogadására. Vagy legalábbis nézegetnek egy papírt.

Olasz források este fél tizenkettő körül megerősítették, hogy az erőfeszítések nem voltak hiábavalók: Macron és Conte megegyezett abban, hogy önkéntes alapon vállalkozzanak rá uniós országok, hogy építenek menedékkérőket fogadó központokat a saját területükön. A Euronews hozzátette, hogy talán Málta, Spanyolország és Hollandia is egyetért ezzel a megközelítéssel. Ez még nem jelenti azt, hogy mindenki fellélegezhet, mert húsz másik álláspont még a kalapban van.

Azt például biztosan tudjuk, hogy a magyar kormány nemhogy az Európai Unión belül, de még Európán belül sem szívesen látna menedékkérőket fogadó központokat. Tehát például Albánia sem jöhet szóba ilyen létesítmények házigazdájaként. A magyar vélemény az, hogy az afrikai országok közül néhánnyal kell olyan megegyezésre jutni, ami hasonó az EU–Törökország  egyezséghez: az EU pénzügyi és fejlesztési támogatást ad, cserébe fogadják és lássák el a hozzájuk érkezett menekülteket, menedékkérőket.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !