Miközben az Európai Unió a jövő évi brexitre, és az összes fontosabb intézménye cseréjére készülődik, közeleg a menetrend szerinti összecsapás a tagállamok vezetői között. 2020-ban befejeződik a mostani hétéves költségvetési időszak, ezért az év végéig el kellene dönteni, milyen menetrend szerint fognak megegyezni a következő hosszú távú büdzséről.

A csütörtökön ülésező Európai Tanács 2019 őszét jelölte ki a legkorábbi időpontnak, amikorra az uniós tagállamok megegyezhetnek a számokról. Az EU-s tagállamok vezetői hivatalosan felhívták a soron következő román uniós elnökséget, pörgesse fel a tárgyalásokat úgy, hogy kevesebb, mint egy év múlva akár már meg is állapodhassanak.

Hagyományosan a pénz az a téma, ami a legjobban megosztja a tagországokat. Éppen ezért nem egy, hanem egyszerre hét évre szoktak kikalapálni egy keretet, hogy csak hétévente szabaduljanak el az indulatok. (A keretösszegek pontos beosztását tartalmazó éves költségvetéseken így is össze tudnak kapni a kormányok és az Európai Parlament. A jövő éviről is csak második nekifutásra állapodtak meg.)

Ha ez önmagában nem lenne elég, most a brexit és az ötéves parlamenti ciklus végével járó intézményi váltások bonyolítják a tárgyalásokat. A britek kilépése miatt egyrészt kiesik a költségvetés nagyjából ötöde, vagyis

Hogy ne veszítsünk pénzt, ahhoz a megmaradó nettó befizetőknek kellene többet utalni a közös kasszába. A nettó befizetők keményvonalasai, például a hollandok viszont úgy érvelnek, hogy ha az EU összemegy, a közös kassza is legyen kisebb.

Másrészt viszont éppen attól a tagállamtól veszünk most búcsút, amelyik hagyományosan a legtöbbet kötözködött az EU-ban. A britek nélkül nagyobb esély van rá, hogy áttörjenek egy nem hivatalos határt a költségvetés nagyságával kapcsolatban: eddig az Európai Unió össztermékének mindig nagyjából egy százaléka volt a költségvetés.

A javaslattevő Európai Bizottság félúton próbált kompromisszumot találni a nettó befizetők és a nettó haszonélvezők érdekei között: azt indítványozták, hogy uniós össztermék 1,11 százaléka legyen a közös büdzsé. Az Európai Parlament kutatószolgálata viszont figyelmeztetett rá, hogy történt egy technikai változás a javaslatban: most először az EU nemzetközi fejlesztési alapját is beemelték a hétéves költségvetésbe. Ezzel és az inflációval nőtt leginkább a teljes összeg, vagyis ettől még nem jut sokkal több a keletieknek.

Most veszélyesebb a vétó, mint korábban

Hogy mi lesz a költségvetés pontos összege, az minden egyes tagállam és az Európai Parlament egyhangú döntésére van bízva, azaz bárki vétózhat. A magyar kormány előre belengette, hogy ha a magyar érdekekkel ellentétes döntés születne, akkor élne is a vétójogával.

Ha nincs megállapodás 2020 végéig, akkor időarányosan a korábbi költségvetés számait vinnék tovább, de ez pont a brexit miatt lehet öngyilkos húzás, hiszen maradnának a korábbi kötelezettségvállalások, ám a források közül a britek része – a kilépési átmeneti időszak, 2020 végétől – egyszerűen kiesne. Így egy idő után nem lenne miből kifizetni a kötelezettségvállalásokat. Az EU nem vehet fel hitelt, hogy ezt a lyukat befedje, így egyre nagyobb bújtatott adóssághalmot görgetne maga előtt.

Legalább ekkora bajt okozhat, hogy ha elhúzódnának a tárgyalások, akkor a 2021-2027-es költségvetési időszak végrehajtása csak nagyobb holtidővel kezdődhetne. Már a mostani időszakról is csak az utolsó pillanatokban egyeztek meg, ami különösen a mezőgazdasági és vidékfejlesztési programok kezdését csúsztatta meg.

A kormány erőltetett menetben költekezett. Bár Brüsszelből a hiányos, korrupcióveszélyes ellenerőzési rendszerünk miatt lassan jönnek az átutalások, a költségvetésből megelőlegezve hamarabb kipréselte a pénzt az uniós projektekre, ami miatt még nagyobb lehet a lyuk a mostani és a következő költségvetési időszak között, ez pedig a 2022-es választás környékén csúnyán visszaüthet.

Talán nem véletlen, hogy a brüsszelezés mellett a kormány azt is kilátásba helyezte, hogy hajlandóak lennénk arányosan többet is befizetni, akár az össztermékünk 1,3 százalékát – már ha a többiek is követnének minket. Ebben az esetben természetesen nőne a közös torta, amiből többet kaphatnánk.

Az összeg mellett legalább ilyen fontos, hogy milyen célokra és milyen feltételekkel ad az EU pénzt. Nem mindegy például, hogy mennyit kell az országoknak az uniós támogatás mellé tenni önrészként, vagy hogy számítson-e a jogállami elvek betartása a támogatások mértékénél, ami új szempontként kerülhet bele a költségvetésbe.

„Logikus, hogy ha egy tagállamban jogállami működésével kapcsolatban kétségek vannak, akkor előfeltételként azokat az aggodalmakat vagy problémákat meg kelljen oldani ahhoz, hogy [pénzt] kapjanak” – nyilatkozta például Stef Blok holland külügyminiszter a Politicónak. A lap szerint ezt a nézetet többek között a németek, a franciák és a finnek is osztják. Lengyelország és Magyarország ellen már elindították a hetes cikk szerinti eljárást, de Máltánál és Romániánál is felmerültek problémák

A felzárkóztatás és a mezőgazdaság támogatása szorulna vissza 

Az EU tíz euróból hét-nyolcat költ a két hagyományos támogatási politikájára: a gazdasági felzárkóztatásra és a mezőgazdaságra. Pont ez az a két terület, ami a kelet-nyugat ellentéttől függetlenül is visszább szorulna az új költségvetésben.

A szegényebb területek felzárkóztatására szánt támogatásokban, a kohéziós támogatásokban szenvedné el Magyarország a legnagyobb veszteséget: a mostani javaslat szerint majdnem a mostani összeg ötödét buknánk, mert a déli tagállamok gazdasági fejlődése lelassult, miközben a magyar gazdaság – nem kis részben az EU-s támogatásoknak köszönhetően – előretört.

A másik hagyományos támogatási terület, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés egykor uralta az uniós költségvetést, és ez volt a legelső igazán közös európai politikaterület, mára azonban fokozatosan visszaszorult a részaránya a büdzséből. Ez az új költségvetési tervben is folytatódna, nagyjából öt százalékos csökkenéssel névértéken, és úgy tűnik, a legnagyobb haszonélvező franciák is kicsit elengedhetik más, modernebb területek javára. Az Európai Bizottság ráadásul példátlanul leépítené a közös agrárpolitikát, jócskán megnövelve a tagállamok szerepét.

A legtöbb agrárpénzt közvetlen támogatásokra tolják ki hektáralapon (bizonyos, főleg környezetvédelmi szabályok betartásáért cserébe). Mivel minél nagyobb földet művel valaki, annál több pénzt kap, a kritikák szerint a földalapú támogatások a külterjes gazdálkodásnak, nagybirtokoknak kedveznek, és ezek halásszák le a kifizetések nagy részét, ami az Európai Parlament kutatószolgálatának tanulmánya szerint „a támogatás legitimitásának kérdését veti fel az összes polgárra alkalmazott elvek tekintetében”. Ezek a gazdaságok ugyan versenyképesek a gépesített, sokszor már GPS-es sorvezetős traktorokkal beszántott földjeikkel, csak nem sok embernek adnak megélhetést egységnyi földön a munkaerő-igényesebb ágazatokkal, például kertészetekkel szemben.

Az EU igyekszik visszafogni az aránytalanságokat a támogatásokban. Már a legutóbbi időszakban is bevezettek egy egyszerűsített rendszert a kisbirtokosoknak, és plafont húztak az egy kedvezményezettnek adható kifizetéseknek, ami a jövőben is segítheti a családi vállalkozásokat – abban az értelemben, hogy a zöldbárók és politikusok egyre több családtagra írathatják a földjeiket, cégeiket.

A két nagy malacperselyből felszabaduló forrásokból a brexit veszteségének enyhítése mellett jutna arra is, hogy más szakpolitikákra irányítsanak át belőle. Ezek először lennének nagyobbak együtt, mint külön-külön az agrár- vagy a kohéziós kiadások. Messze a legnagyobb nyertesnek a közös védelempolitika tűnik, de az új közös határőrséggel a határvédelemre költött összegek is megugranának, sőt, egy kis euróövezeti kassza is létrejöhet. Utóbbi nem lenne kedvező Magyarországnak, mert a kormány nyilatkozatai alapján a közeljövőben nem vezetnénk be a közös valutát, így viszont nem kaphatnánk az új alapból, bár azt eleve nem tervezik nagyra.

A választásig szerették volna elfogadni, de ez lehetetlen

A jövőre leköszönő Európai Bizottság és Európai Parlament az elmúlt hónapokban nagyon sürgette a tárgyalási folyamatot, hogy még a májusi EP-választás előtt szülessen meg a 2021 utáni költségvetés. Érdekükben állt, hogy az ő elképzeléseik valósuljanak meg, és ne a bizonytalan összetételű következő EP és a következő Európai Bizottság mondja meg, hogy mire mennyi pénz jusson. 

A nemzeti kormányok között viszont soha nem izgatták magukat emiatt, és a csütörtöki csúcstalálkozón hivatalosan el is vetették a májusi határidőt. Legkorábban jövő ősszel lehet kész az EU 2021 és 2027 közötti büdzséje.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !

(Borítókép: Európai vezetők megbeszélése a brüsszeli csúcstalálkozón 2018. december 13-án. Fotó: Emmanuel Dunand / AFP)