Az Európai Unió 2004-es bővítésének 15. évfordulójára az Európai Bizottság közzétette, hogy az egyes tagállamokban milyen gazdasági eredményeket hoztak az uniós források. 15 évvel ezelőtt a visegrádi és a balti országok mellett Szlovénia, Málta és Ciprus vált az EU tagjává.

A brüsszeli gyorsjelentés szerint Magyarországon az egy főre jutó GDP 2003 és 2017 között 57 százalékkal nőtt, ez 7 százalékkal van az uniós növekedés átlaga felett.

Meg kell jegyezni, hogy a balti és a visegrádi országok közül ezzel Magyarország az utolsó helyen áll, Lengyelországban például 100 százalékos, Litvániában pedig a magyar adatnál 70 százalékponttal magasabb, 127 százalékos volt a növekedés.

Az uniós támogatások révén 2004 és 2020 között 55,2 milliárd euró beruházás valósult meg. Az elmúlt öt évben a Juncker-tervként ismert befektetésösztönző program további 2,5 millió eurót vont be a magyar gazdaságba. Szintén az elmúlt öt évre vonatkoztatva Magyarországon 28 820 kis- és középvállalkozás jutott EU-s támogatáshoz.

2014 óta az összes magyarországi beruházás 43 százalékának megfelelő összegű forrás érkezett az európai adófizetőktől. Ennek köszönhetően 115 ezer új munkahely létesült, 3724 kilométer közút és 415 kilométer vasút épült, vagy vált korszerűbbé. 3,5 millió embernek pedig könnyebbé vált a víz- és szennyvízhálózathoz való hozzáférés az Európai Bizottság adatai szerint.

A 2007 és 2013 közötti európai uniós támogatási programok magyar GDP-növekedésre gyakorolt hatásairól két nagyobb kutatás is készült: a KPMG Tanácsadó Kft. és a GKI Gazdaságkutató Zrt.ía Miniszterelnökség felkérésére készített kutatása alapján uniós források nélkül a magyar GDP 2006 és 2015 között 1,8 százalékkal esett volna vissza (uniós pénzekkel 4,6 százalékot nőtt ebben az időszakban).

A másik kutatás szerint ennél kevésbé jelentős hatást gyakoroltak az uniós források a magyar gazdaság növekedésére: a Hétfa Kutatóintézet tanulmánya alapján az időszak végére a GDP szintje majd 2 százalékkal lett magasabb, mint a támogatások nélkül lett volna. A kutatás alapján az uniós források 2009 és 2014 között évente 0,3-2 százalékponttal növelték az éves GDP-növekedést. A legnagyobb mértékben 2014-ben, abban az évben uniós pénzek nélkül 2,2 százalék lett volna a növekedés.

Kevesebb forrás várható

Attól függetlenül, hogy milyen hatása volt az uniós pénzeknek a kelet-európai országok gazdasági növekedésére, elég valószínű, hogy a következő, 2021 és 2027 közötti költségvetési ciklusban jelentősen kevesebb támogatást fognak kapni. Az Európai Bizottság tavaly májusban közzétett javaslata alapján 2018-as árakon számolva

A mostani fizetési ciklusban 23,6 milliárd eurót kaptunk, így ez jelentős, 24 százalék körüli csökkentés (bár ez még nem végleges döntés, a javaslatról még tárgyalnak egymással a nemzeti kormányok, aztán pedig a nemzeti kormányok az Európai Parlamenttel).

A kelet-európai tagállam csökkentése mögött több ok is áll, az Egyesült Királyság kilépésével alapból kevesebb lesz a szétosztható pénz, változtatnának az elosztás szabályain is, emellett pedig ahogy azt már az előbb bemutattuk, a kelet-európai tagállamok közeledtek az uniós átlaghoz egy főre eső GDP-ben, miközben – ahogy a következő ábrán látható – a dél-európai tagállamok lecsúsztak.

Ahogy az egyébként a Financial Times cikkéből is kiderül, a tagállamok egy főre eső GDP-jének szintjén erős konvergencia volt tapasztalható az előző, 2014-es európai parlamenti választások óta, azonban ha a támogatások alapját is képező régiók szintjén nézzük ugyanezt az adatot, már nem ilyen egyértelmű a helyzet.

A lap régiós egy főre eső GDP-t bemutató ábráján az látszik, hogy a 2007-ben egy főre eső GDP szempontjából az uniós átlag alatt lévő régiók több mint fele visszaesett a korábbi átlaghoz viszonyított pozíciójához képest, miközben a régiók több mint harmada növelni tudta az előnyét az átlaghoz képest.

A régiók esetében is kirajzolódik azonban az országoknál látható mintázat: a koordinátarendszer bal felső részében, a felzárkózó régiók körében többségben vannak a sötétkékkel ábrázolt kelet-európai térségek, az eleve inkább szegény és gazdag, de elszegényedő régiók között pedig a dél-európaiak, ezeket az ábrán pirossal ábrázolták. Görögország, Olaszország és Spanyolország bizonyos régióiban akár 20-30 százalékpontot is csökkent a 2016 előtti 10 évben az egy főre eső GDP az uniós átlaghoz képest.

A regionális különbségek növekedését a Financial Timesnak nyilatkozó Christian Odendahl, a Centre for European Reform közgazdásza az ipar leépülésével, és a helyében létrejövő szolgáltatóipar megjelenésével magyarázta. Odendahl szerint hagyományosan az iparosodás volt a szegény régiók gazdagodásának módja, az iparral ellentétben azonban a szolgáltatások erősebben koncentrálódnak nagyobb városokban, és a szegény területek nem tudják bevonzani, képezni és megtartani az olyan munkaerőt, amivel magas hozzáadott értékű szolgáltató- és technológiai klasztereket tudnak kialakítani. Odendahl szerint

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !