2017 februárjában a szlovák agrárminisztérium megállapította, hogy a multik Szlovákiában forgalmazott termékeinek jelentős része rosszabb minőségű, mint az, amit ezek a cégek ugyanolyan márkanév alatt az osztrák piacon értékesítenek. Vonatkozott ez üdítőkre, fűszerekre, teákra, húsokra, sajtokra egyaránt, a vizsgálat eredménye egyértelműen arra mutatott rá, hogy a szlovák fogyasztókat hátrányosan különböztetik meg.

Nem sokkal később a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) ráerősített, mondván, a Magyarországon forgalmazott termékek esetén is kettős mércét állapítottak meg, bár elmondásuk szerint a helyzet nem volt annyira rossz, mint amiről a szlovákok beszámoltak. Innentől kezdve azonban szintet lépett az ügy, és beszállt a politika is. Lázár János kancelláriaminiszter egy kormányinfón arról számolt be, hogy a V4-ek egységesen lépnek fel és uniós szintű szabályozást követelnek. Lázár ennek kapcsán kiosztott egy sallert a multiknak („a nagy cégek jelenleg élelmiszeripari szeméttel árasztják el Közép-Európát”) és Brüsszelnek is ( „ez a téma fontos lesz az EU-val folytatott csatákban”).

Ezután elrendeltek egy alapos Nébih-vizsgálatot, amelynek eredményeként Lázár János közölte, hogy a vizsgált 96 termék közül 70 esetében a multik silányabb árut sóznak ránk, mint a nyugat-európaiakra. Ezt egyébként nem támasztotta alá a hivatkozott vizsgálat, mert különbségek voltak ugyan, de sokszor a magyarországi termék volt a jobb.

A téma azonban elérte a brüsszeli ingerküszöböt, 2017 szeptemberében, az EU helyzetéről, az Európai Parlamentben tartott beszédében Jean-Claude Juncker kiemelte, hogy az unión belül nincsenek másodrendű állampolgárok, ezért több intézkedést is bejelentett, ezek egyike volt, hogy a Bizottság belső tudományos szolgálata és tudásközpontja, a Közös Kutatóközpont uniós szintű felmérést készít.

Ez a munka befejeződött, az eredményt pedig hétfőn közzé is tették. Ami a lényegi megállapításokat illeti, azokat a tudományos területért felelős Navracsics Tibor uniós biztos foglalta össze:

Az eredmények vegyes képet mutatnak: örömmel nyugtázom, hogy nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy kelet-nyugati megosztottság alakult volna ki a márkás élelmiszeripari termékek összetétele tekintetében, viszont aggodalommal tölt el, hogy a feltárt tények szerint a vizsgált azonos vagy hasonló márkájú termékek akár egyharmada eltérő összetételű.

A felmérés során 128 különböző élelmiszerből 1380 mintát vettek 19 uniós országban (Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia), a vizsgálatok azt mutatták, hogy az összehasonlított termékek 9 százalékának eltérő volt az összetétele, noha a csomagolás azonos képet mutatott. Az eltérő összetételű termékek további 22 százalékának hasonló volt a csomagolása.

A főbb megállapítások tehát a következőek:

• Az esetek többségében a termék összetétele megegyezett a termék megjelenítési módjával: a termékek 23 százalékának a csomagolása és az összetétele is azonos volt, 27 százalékuk esetében pedig a különböző összetételt feltüntették a különféle uniós országokban alkalmazott eltérő csomagolásokon.

• Az esetek 9 százalékában az egész EU-ban azonosként bemutatott termékeknek eltért az összetétele: azonos volt a csomagolásuk, viszont különböző az összetételük.

• A termékek további 22 százalékát hasonlóan jelenítették meg, de eltérő volt az összetételük, vagyis hasonló volt a csomagolásuk, mégis valamelyest különbözött a tartalmuk.

A csomagolás és az összetétel viszonya alapján két kategóriába sorolták a vizsgált élelmiszereket, és ezekből képeztek aztán csoportokat, ez a felosztás így néz ki:

Az eltérő összetételű, de azonos vagy hasonló csomagolású termékek előfordulása nem mutat egyértelmű területi mintázatot, és azt is fontos tudni, hogy a minőséggel kapcsolatban a mostani eredményekből nem igazán lehet következtetéseket levonni, ugyanis a Bizottság kutatóközpontja nem végzett laboratóriumi vagy érzékszervi minőségellenőrzést, pusztán a termékek csomagolásán szereplő összetevőket nézték meg. 

Ebből fakadóan viszont csak annyit lehet megállapítani, hogy mely termékekben vannak némileg más alapanyagok, azt viszont nem (legalábbis gyakran nem), hogy a kettő közül melyik jobb vagy rosszabb. Ráadásul még a csomagoláson tapasztalható eltérések is fakadhatnak a helyi jogszabályi előírások különbözőségéből, vagy a helyi felhasznált alapanyagok, helyi fogyasztói ízpreferenciák különbözőségéből. Például Németországban, Dániában és Szlovéniában a törvények nem teszik lehetővé az ételek úgynevezett „dúsítását”, egyes állományjavítók alkalmazását, más EU-tagállamokban viszont ez lehetséges, emiatt is előállhattak különbségek. Egyes tagállamokban pedig kötelező a jódozott só használata, míg máshol sima sót tesznek ugyanabba a termékbe. 

Az Európai Bizottság szerdán egy új, 1,26 millió euró összköltségvetésű pályázati felhívást tett közzé, „hogy megerősítse a fogyasztóvédelmi szervezeteknek a termékek tesztelésére és az esetleges félrevezető gyakorlatok azonosítására való képességét”.