A nemzetközi védelemre nem jogosult migránsokat már az olasz vagy máltai kikötőkből visszatoloncolnák a hatóságok – derült ki az EUrologus birtokába jutott vallettai megállapodás-tervezeből. A dokumentum értelmében a kikötőkben azonnal biztonsági és egészségügyi vizsgálatnak vetnék alá a mentőhajók utasait, illetve rögtön megnéznék, hogy nem szerepelnek-e a menedékkérők ujjlenyomatait összehasonlító összeurópai adatbázisban, az Eurodac-ban.

A francia, német, olasz, máltai és az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ellátó finn belügyminiszterek hétfőn tartottak informális találkozót Máltán, hogy megegyezzenek a tengerből kimentett menedékkérők elosztási mechanizmusáról. A tárgyalást követő sajtótájékoztatón a politikusok csak nagy vonalakban beszéltek az eredményekről, konkrét részleteket nem árultak el. Annyi tűnt csak biztosnak, hogy a valódi áttörést és tagállami felajánlásokat az uniós bel- és igazságügyi miniszterek október 7-8-i Tanácsától vártak.

A most kiszivárgott dokumentumból az olvasható ki, hogy a francia és német kormányok a nemzetközi jogvédőknél jóval szigorúbban állnak a bevándorlás kérdéséhez. Ugyanakkor tiszteletben tartják a nemzetközi tengerjog egyik alapvetését, miszerint aki fuldoklik, azt ki kell menteni a tengerből, és az európai szolidaritás szellemében a menedékkérelmi eljárások terhének egy részét is át akarják vállalni a mediterrán országoktól.

A vallettai megállapodás-tervezetben szerepel, hogy a részes államok

Azt is hangsúlyozzák, hogy „nincs joga az EU területén tartózkodni azoknak, akik nem jogosultak a nemzetközi védelemre, és amilyen gyorsan csak lehet, vissza kell őket küldeni.”

azonban a francia, német és olasz belügyminiszterek azt várják, hogy októberig több tagország is csatlakozni fog a kezdeményezéshez. A terv szerint amint segélyhívás érkezik a helyi mentési koordinációs központba egy nemzetközi vizeken bajba jutott hajótól, a központ kapcsolatba lép a környéken állomásozó mentőhajókkal. A dokumentumból világosan látszik, hogy az uniós tagállamok is azt szeretnék, hogy elsősorban a líbiai parti őrség cselekedjen, de ha ez nem lehetséges, akkor az uniós tagállamok zászlaja alatt hajózóknak kell megkezdeniük a mentést. Ha a mentőhajó egy tagállam tulajdonába tartozik, például a parti őrségé vagy a katonaságé, akkor az a tagállam felel a menedékkérelmi eljárásért. Viszont ha egy nemzetközi segélyszervezet hajójáról van szó, akkor rotációs rendszerben Máltán vagy Olaszországban köthetnek majd ki.

Még a nemzetközi vizeken kijelölik, hogy a menedékkérők melyik országba fognak menni az önkéntes elosztási mechanizmusban résztvevők közül.

Akiről megállapítják, hogy menedékkérőnek minősül, mivel hazájában valamilyen társadalmi – például vallási, etnikai, politikai – csoporthoz való tartozása miatt üldöztetésnek van kitéve, azt legfeljebb négy héten belül elviszik a számára kijelölt önkéntes befogadóországba. Akiről a prima facie – latin jogi kifejezés, magyarul kb. első látásra – megállapítják, hogy nem jogosult a nemzetközi védelemre, azt az ENSZ Migrációs Szervezete (IOM) vagy az Európai Határ- és Parti Őrség (Frontex) segítségével visszatoloncolják. Az EU törekedni fog jövőben arra, hogy könnyített visszatoloncolási megállapodást kössön az érintett országokkal.

A vallettai megegyezés legalább hat hónapig lenne érvényes, vagy míg az EU menekültügyi rendszerét meg nem reformálják. Ideiglenes jellege és komoly megkötései ellenére sem tudni egyelőre, októberben mely tagállamok fognak az önkéntes koalícióhoz csatlakozni. Érdekes, hogy míg korábban arról lehetett hallani, hogy Franciaország és Németország is vállalja a menedékkérők 25-25 százalékát, illetve Olaszország a tizedét, a most kiszivárgott dokumentumban nincsenek számok. Valószínűleg így akarnak nyomást gyakorolni a többi kormányra. Luxemburg és Portugália valószínűleg fog felajánlást tenni, és Spanyolország is, ha kormányválság egyszer megoldódik. Magyarország kategorikusan elutasít mindenféle kvótát és uniós menekültügyi reformötletet, mert a kormány véleménye szerint ezek csak a tömeges bevándorlást ösztönzik.