„Éhes vagyok” – viccelte el a könnyes búcsút Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság leköszönő elnöke a brüsszeli újságíróknak ebben a minőségében utoljára tartott sajtótájékoztatóján pénteken. Juncker ezzel a belsős poénnal a tudósítók és bizottsági szóvivők napi rutinjára utalt, ugyanis az Európai Bizottság minden hétköznap pontban délben tart sajtótájékoztatót. (Ha nem mondanak semmi érdekeset, akkor az a baj, mert nem lesz cikk, ha meg nagy bejelentés van, akkor meg az, mert még ebéd előtt meg kell írni.)

Juncker elnöksége egybeforrt a pikírt poénokkal. A komoly témákat trollkodással vagy épp joviális nagybácsi-szeretettel ötvöző humorát egyesek ellenállhatatlanul szellemesnek tartották, mások pedig felháborítónak. A magyar közvélemény számára a legismertebb eset talán az, mikor

és még egy tockost is lekevert a magyar miniszterelnöknek. A puha pofonokat az öt év alatt végig osztogatott, Alekszisz Ciprasz miniszterelnök például többet is kapott tőle a görög gazdaság számára sorsdöntő tárgyalások előtt. De az is előfordult, hogy megrángatta a baloldali politikus nyakkendőjét, aki híres volt arról, hogy csak igen indokolt esetben veszi fel a kényelmetlen ruhadarabot.

Juncker stílusába az is belefért, hogy puszit nyomjon Charles Michel korábbi belga miniszterelnök (aki most már az Európa Tanács elnöke) kopasz feje búbjára. Vagy hogy a brexit leghevesebb támogatójának, Nigel Farage EP-képviselőnek 

Juncker poénjait elkapó videókban külön tanulmányt érdemel, ahogy a körülötte álló politikusok, bizottsági szóvivők reagálnak. 

Robert Fico akkori szlovák miniszterelnök pedig görnyedezett a visszafojtott nevetéstől. Az ismert diktátoros videóban pedig a nehezen leplezett elképedés látszik a Juncker mellett álló Laimdota Straujuma akkori lett miniszterelnök arcán.

Juncker a sajtóval is hasonlóan viselkedett, és sokszor vágta ki magát humorral a nehéz helyzetekből. Például mikor megkérdezték tőle egy brexittárgyalás előtt, hogy mit fog mondani Theresa May akkori brit miniszterelnöknek, azt válaszolta: „Maga Theresa May? Nem.” Ezen még a riporternek is nevetnie kellett, a háttérben pedig Margarítisz Szkínasz vezető szóvivő (aki azóta az európai életmód népszerűsítéséért felelős biztos lett) nem is próbálta meg eltakarni a mosolyát, hiszen ő nem engedhetett volna meg magának hasonló stílust.

Mikor egy Donald Tuskkal, az Európai Tanács most már leköszönt elnökével tartott közös sajtótájékoztatón az a kérdés hangzott el, hogy „Mennyire hosszú lehet a brexit hosszabbítása?”, Tusk lefagyott, Juncker pedig elfojtotta a szája szegletében lévő mosolyt, és azt válaszolta: „Míg vége nem lesz.”

Utolsó munkanapján hasonló szellemben búcsúzott a brüsszeli eurotakrata-buboréktól, ugyanis vállalta, hogy szerkeszti a Politico uniós ügyekkel foglalkozó hírportál reggeli hírlevelét. Pár héttel korábban ugyanis egy interjúban megkérdezték Junckertől, hogy mi az, ami eddig kimarad az életéből.

– válaszolta a kiszivárogtatásairól ismert médiumnak, amit két évvel korábban még „politikai peep-show-nak hívott.”

A hírlevélben Junckerhez hűen keveredtek a komoly témák, az Európai Unió iránt érzett mély és őszinte szeretet, illetve a kollégáknak tett beszólások. A telefonos lehallgatásokkal kapcsolatban Juncker például megírta, hogy alig tette le a telefont a „kedves barátjával”, Bill Clinton amerikai elnökkel folytatott hosszas egyeztetés után, mikor Jacques Chirac francia elnök máris rácsörgött, hogy „mégis hogy mondhattál ilyet Clintonnak?” „Kösz, hogy meghallgattál, mon ami. Úgy látszik, nem mindig csak az amerikaiak hallgatnak le.” (Az eset valószínűleg még luxemburgi miniszterelnöksége alatt történt, de ezt nem írja le külön.)

De a Bizottság leköszönő elnöke a nyelvi akadályok leküzdését is elmeséli egy másik barátja, Bojko Boriszov bolgár miniszterelnökről szóló történetben. Boriszov ugyanis 2015-ben a Déli Áramlat gázvezeték bonyolult gazdaság- és biztonságpolitikai vetületeit csak egy rajzzal tudta megmagyarázni, mivel nem beszéltek egyetlen közös nyelvet sem.

A sztori egy kis csipkedésnek is felfogható a bolgár kormányfő számára, mivel Juncker egyformán jól tud angolul, németül és franciául is.

„Nem titok, hogy Európa mindig is életem egyik legnagyobb szerelme volt és lesz, és  az egyik legnagyobb megtiszteltetés volt,  hogy öt évig az Európai Biztottságot vezethettem" – vallotta be a kis piszkálódásokról és sorsfordító tárgyalásokróló szóló írásban Juncker, aki végül nem istenhozzáddal köszönt el, hanem azzal, hogy viszontlátásra, és vigyázz magadra, mert „a szíve és a hangja örökké Európáé lesz".

A Juncker-bizottság öt évéről részletesen ebben a cikkünkben írtunk>>>