Komor mondattal indítja idei jelentését a demokrácia állapotáról a Nemzetközi Intézet a Választások Támogatásáért és a Demokráciáért (IDEA): „ A 30-as évek óta nem folyt ekkora küzdelem a demokráciák ellen.“  A demokratikus leépülés megduplázódott az elmúlt évtizedben az azt megelőzőhöz képest, és a világ országainak csaknem felében romlott a demokrácia intézményeinek minősége. Újra meg kellett tanulnunk, hogy a demokratizálódás nem magától értetődő: talán a leglátványosabb Venezuela esete, ahol egy egykor demokratikus ország ma Latin-Amerika legelnyomóbb rezsimjévé torzult.

Az önkényuralmi rendszerekben az elnyomás módszerei egyre keményebbek lettek és az élet minden részére kiterjednek. Kína és Oroszország már egyenesen exportálja az autokráciát: befektetésekkel vagy megfigyelő technológiák kivitelével betonozzák be diktátorok hatalmát világszerte.

Az úgynevezett hibrid rezsimek is előretörtek: az ilyen rendszerekben megtalálhatóak a demokratikus elemek, például rendszeres választásokat tartanak, ahol elvileg le lehet győzni a hatalmon lévőket, de azok médiafölénye, az intézményekre, állami forrásokra gyakorolt befolyása szinte behozhatatlan előnnyel ruházza fel őket. Olyannyira, hogy nyílt erőszakra sincs szükség a rendszer fenntartásához.

Kelet-Európában gyengül leginkább a demokrácia

Az európai országok 56 százalékában tapasztaltak demokratikus visszaesést. Kelet-Európában a legrosszabb a helyzet, különösen ami a polgári szabadságjogokat és a sajtószabadságot illeti. Európában a populista politikusok hatalomra kerülése összefügg a demokratikus intézmények leépülésével. A jelentés azonban kiemeli, hogy a populisták hasznosak is lehetnek a demokráciának, ha például rég elhanyagolt korrupciós problémákra hívják fel a figyelmet.

A jelentés fő tanulsága, hogy bár

a jólét, a nemi egyenlőség, a korrupció és jogállamiság kérdésében. A demokrácia, ha nem is közvetlenül kapcsolódik a fenntartható fejlődéshez, de mindenképp elősegíti azt.

Bár a demokráciák nyílt intézményei gyakran lassan működnek, szélesebb réteg igényeit tudják figyelembe venni, mint a diktatórikusabb rendszerek intézményei.

Kína például az önkényesen kiszabott egykepolitika miatt egyre mélyülő demográfiai és szociális problémákkal néz szembe, Törökország inkább gazdasági válsággal küzd, Oroszország pedig mindennel az előbbiek közül.

Egyedül Szingapúr jelent sok tekintetben kivételt: ez például az egyetlen olyan autokrata ország a világon, ahol nem számít magasnak a korrupció. A demokrácia egyébként önmagában nem jelent garanciát ez ellen: a demokráciák negyedében magas a korrupció.

A magyaroknak fontosak a független bíróságok, a sajtó- és véleményszabadság

A jelentés szerint a polgárok demokrácia melletti elkötelezettsége egyébként Magyarországon kiemelkedően magas, hasonlóan a nyugat-európai országokhoz: a független bíróságokat az emberek 95 százaléka fontosnak tartja, emellett a véleményszabadság, rendszeres szabad választások és a sajtószabadság is hasonlóan magas támogatottságot kapott. Az Európán belüli törésvonal itt Magyarországtól keletebbre húzódik: az ukránok, oroszok és románok kevésbé tartják ezeket a demokratikus értékeket fontosnak.

A kormánypártok döntései miatt az amúgy hasonló beállítottságú közvéleménnyel rendelkező Magyarországot és Szlovákiát teljesen máshogy ítélik meg a nemzetközi porodon. Talán az itt megmutatkozó szakadék miatt Magyarországon a választópolgárok 46 százaléka nem bízik abban, hogy szavazatukkal befolyásolni tudnák az ország kormányzását.

Talán elkerülhető a 30-as évek tragédiája

A borúlátó jelentés azonban beszámol néhány pozitív változásról is: 2008 és 2018 között a világ demokratikus országainak a száma 90-ről 97-re nőtt, és

Algéria, Örményország, Hongkong, Egyiptom és Szudán. Ha bizonyos államok elérik a demokratikus áttörést, akkor azok nagy többsége hosszú távon is megtartja azt: 1975 óta a demokráciák 81 százaléka meg tudta őrizni ezt a státuszát.

A választások is világszerte elterjedté váltak: már a világ országainak 62 százalékában tartanak választásokat, bár mindez gyakran csupán eszköze a politikai vezetésnek, hogy hatalmát megszilárdítsa.

Az új technológiáknak is köszönhetően egyre könnyebb mozgósítani az embereket, ezért a jövőben is egyre gyakrabban láthatunk majd tüntetéseket még olyan országokban is, ahol azok kevésbé voltak elterjedtek.

A „Fekete hattyú” jelenségek is gyakrabban előfordulhatnak: ezek olyan váratlan, nem előrelátható, precedens nélküli események, melyeknek valamilyen extrém hatása van, de idővel az elemzők megmagyarázzák, miért kellett megtörténniük. Fekete Hattyúnak nevezett esemény lehet például a brexit vagy Donald Trump amerikai elnök megválasztása. A jelentés szerint ha egy országban hasonló események következnek be, és a civil társadalom le van gyengülve, utóbbi kevésbé tud hatékonyan reagálni az ilyen váratlan eseményekre.

(Borítókép: Németh Sz. Péter/Index)